2007. szeptember 16., vasárnap

Márai a kalandor

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyőrűség

A kalandor

Márai Sándor szerint

Én nem akartam, jaj, ki hiszi el nekem,
Én nem akartam modern ember lenni.
Pizsamában, szakálltalan arccal feküdni végtelen éjjeleken
Az ágyban vagy bálba, irodába járni, parancsolni, inni, enni

Én szívesebben lennék pásztor vagy vadász, vagy halász
A vizek mellett s a réteken, nem ilyen frakkos senki,
Eltévedtem, higgyétek el,
A hit bennem fölénekel,
Utolsó szegény valaki vagyok, s üres, mint a csépelt kalász.

A villamos lámpák is boldogabbak nálam,
Ha fény övezi őket a hajlott rudakon, zöld özön,
Egy szót sem értek abból, hogy közrend, állam,
Mindehhez semmi közöm

Még egy hangya is jobban érdekel,
Ha tojást cipel egy túrás felé, egy kis veréb,
Ha csőrével ciripel, énekel-
Minden diplomáciánál érdekesebb, ha fut a dombon
Lefelé egy kerék

Én már únom a shawlos betörőket a mozikban s a tengereket
A kasírozottt hajókkal és a kifestett démoni nőket,
Ájult unalommal nézem és élem őket,
Szeretnék fix havi fizetést és egy gyereket.

Isten, e cifra éj reggel felé jár,
Hallgasd meg most imámat:
Az én szívem ellágyult, nem kevély már,
Engedd, hogy egyszer négy lábon járjak


Találta: Kerekes Tamás

Nincsenek megjegyzések: