A sebezhető milliomos

A sebezhető milliomos
MagyarOnline.net/ Ferencz Zsuzsanna2006. január 28.
Böszörményi Zoltán nagyon ápolt, jóvágású nyugati üzletember. Meglátszik rajta, hogy nemcsak a pénz szereti őt, hanem a nők is.
A kelet-európaiak hozzászoktak a mozgalmas (ön)életrajzokhoz. De Böszörményi Zoltán eddigi élete még ehhez viszonyítva is változatosabb. Több életre való sorsot élt meg eddig, egyetlen élete során. Amely, minden valószínűség szerint, a továbbiakban is újabb sorsokat kínál majd neki. Egyes fordulatok meghozták számára a pénz általi védelmet, egy másik sors (az írás) pedig a valódi sebezhetőséget.
Ami nem látszik az életrajzból: nemcsak ő írja a könyveit, hanem azok is írják őt. Mivel komolyan veszik egymást.
Különös életrajz
Böszörményi Aradon született 1951. december 18.-án. Édesanyja székely, édesapja bánsági volt, újságíró a megyei lapnál (a Vörös Lobogónál), amíg ötvenhatos tevékenységéért ki nem rúgták. Buszvezetéssel, taxizással tartotta el azután a családot. A szülők elváltak, az apa úgy döntött, fiát önálló életre neveli, táncosnak taníttatja: beíratta a kolozsvári balettiskolába. Zoltán nem tartozott a legtehetségesebb növendékek közé, de ekkor már verseket is írt. Nehéz, ínséges hét esztendőt töltött Kolozsváron.
Első írásai a kolozsvári Napsugár című gyereklapban jelentek meg. Két évvel a balettiskola befejezése előtt apja kivette onnan, mert félt, hogy homoszexuális lesz.
Zoltán aztán szobafestő-mázolónak tanult, Aradon, esti tagozaton érettségizett. Tizennyolcévesen elszökött otthonról Kolozsvárra, végül a Vörös Lobogónál lett korrektor. Megnősült, megszületett lánya, Melinda. Közben 1979- ben napvilágot látott első verskötete - Lászlóffy Aladár méltatta az ifjú poétát. Második versfüzete, 1981-ben, sorsfordulatot hozott: A Szekuritáté fölfigyelt az „ezeréves vágyról és szétdarabolt tájról" író poétára. Böszörményit behurcolták a biztonsági szervek pincéjébe, megfenyegették: „Látott már halálos kimenetelű autóbalesetet?"
Döntött: elmenekül Romániából. Skodája árából Temesvárott „idegenvezetőt" fogadott, aki a határig vitte, majd lerajzolta, merre menjen tovább a „senki földjén", hogy Jugoszláviába érjen.
Óriási vihar volt aznap éjjel, dörgött, villámlott. Talán ennek köszönheti, hogy a határőrök nem vették észre.
Már „csak" az volt a kérdés: hogyan jusson Ausztriába? Elrejtőzött a vonat vécéjében. Ijedtségében az ajtót félig nyitva hagyta. Ez mentette meg. Az őrök azt hitték, nincs bent senki - továbbmentek.
A traiskircheni menekülttáborban Böszörményi majdnem fél évet töltött. „Jól ment sora", az osztrákok „kivételeztek" a magyar menekültekkel: vécépucolással aránylag jól kereshettek.
Zoltán Ausztráliába vágyott, a lehető legmesszebbre a hazájától. Ám bevándorlási engedélyt Kanadától kapott: Calgarybe vitte a sorsa.
Angolul nem beszélt, senkit nem ismert, és csak 25 kanadai dollár lapult a zsebében. Bútorozott garzont kapott, egy lengyel emigráns segítségével pedig mindenes lett az egyik szállodában, ahol, eleinte szemetet is hordott. Néhány hónap múlva Böszörményi Torontóba költözött, az autóiparban kapott állást. Mellette nyelvet tanult, hetente szerkesztette a torontói rádió magyar adásait, és lediplomázott a York egyetem filozófia szakán.
Torontóban alapította meg első saját vállalatát: a reklámiparban dolgozott, vagyona lassan, de biztosan gyarapodott.
A romániai rendszerváltás újabb fordulatot hozott az életében: rájött, Romániában sok pénzt lehet keresni. Például villanyégőkkel.
Bukarestben 1.400.000 dollárért megvásárolt egy teljesen lerobbant, csődbe ment gyárat. Ebből lett a Luxten Lighting Co RT, amelynek tíz évig, vagyis 2003 decemberéig a főrészvényese volt.
Amikor már milliomosként átköltözött Monacóba, elhatározta: pénzének egy irodalomba „fekteti be". Előbb részvényese lett a magyarországi Jelenkor Kiadónak, majd 2001-ben megalapította „aradi birodalmát": a Nyugati Jelen című napilapot és a világ legnagyobb példányszámú magyar irodalmi kiadványát, a havonta megjelenő Irodalmi Jelent. No meg az aradi magyar színházat, amelynek jelenleg nincs saját társulata. Egy aradi román napilapot is megvásárolt.
Közben ingázott, Barbados, Monaco, Budapest, Bukarest és Arad között, és ki tudja, még merre. Megjelentetett négy verseskötetet és egy regényt. Nem, nem a saját kiadásában.
Jelenlegi foglalkozása: író, költő, olvasó, főszerkesztő és mecénás. Vagyis ráfizet.
Könyvei
Örvényszárnyon, versek, 1979Címjavaslatok, versek, 1981Aranyvillamos, versek, 1999Aranyvillamos, második szakasz, versek, 2001Aranyvillamos, harmadik szakasz, versek, 2004A szerelem illata, versek, 2005Vanda örök, regény, 2005Az életpálya
- Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek megtanulni például a vákuumtechnikát, vagy hogy közvilágítási infrastruktúrát tervezzek és kivitelezzek. Mérnök kollégáim közül sokan csodálkoztak rajtam.
Azt gyanították, éjszaka bújom a szakkönyveket, hogy másnap brillírozhassak a fémhalogén égőtestgyártás technológiájából. Persze, nem erről volt szó. Mindig a dolgok logikájára figyeltem, az ok és okozat összefüggésére, kapcsolatára, Mindig az irodalomra készültem, és mindig mást kellett tennem. Végül, hatalmas vargabetűvel visszajutottam az irodalomhoz. Erre sem számítottam. Azt hittem, gyárosként fogok nyugalomba vonulni. Azt hittem, nyugdíjas sose leszek... Az ember általában beleszédül a hirtelen változásokba. A váratlanba. Az én életem is tele volt és van ilyen váratlanokkal.
Mennyi mindent nem sikerül az embernek befejeznie? No,s így vagyok például a balettel, a fényforrás-gyártással és a morgolódással. Mégis, úgy gondolom, hogy minden befejezetlen dolog egy folyamat fejlődési állapotát jelzi, arról ad jelentést, körképet, ha úgy tetszik. Tehát, mint ilyen, befejezettnek is tekinthető. Abban az állapotában lezártnak, elfelejthetőnek, leltározhatónak.
A filozófia
- Nem, a filozófiához nem a költészet vitt el, hanem a szükség. Szükségét éreztem annak, hogy valami olyasmibe kukkantsak bele, ami határos a tudományokkal, a matematikával például. A világot az ellentétes erők tartják egyensúlyban. A gondolati világot pedig a logikus és logikátlan gondolatok uralják. Ez a harcmező rendkívül izgalmas és szórakoztató. Itt is "vérre" mennek a dolgok, mint az életben. "A filozófia mindenben ott van, és semmiben sincs". Ezen paradigma szerint dolgozunk, álmodunk, tervezünk és hangoskodunk. A filozófia létszükséglet. A filozófia maga a lét.
Az ember
- Nem hiszem, hogy a korral megváltoztam volna, csak a fizimiskám változott. Harcra kész, naív, bátor, jó kedélyű, általában vídám ember vagyok. Nem szeretem a logikátlanságot, a lustaságot, az agresszívitást. Úgy érzem, megmaradtam jószívűnek - ezért ma is sokan palira vesznek -, segítőkésznek. Szeretek építeni, új világ(ok)at alkotni. Alkotni, mesélni. Nagyon türelmetlen vagyok, mindent azonnal szeretnék. Néha, rövid időre, akaratos és irracionális is. Nem szeretem az igazságtalanságot, ezért igyekszem mindig igazágosnak lenni. Állhatatos, konok és kitartó vagyok, úgy érzem, hogy szorgalmas is. Nem szeretem a félbehagyott munkát. Ezért mindent megteszek ma, hogy semmit se kelljen holnapra halasztanom. Lehet, hogy munkamániás vagyok. Hogy milyen egy eszményi napon? Attól függ, hogy épp hol tartózkodom. De ne irigyeljen érte senki, inkább próbálja ki helyettem. Eszményi napnak csak azt tekintem, amelyik eredményt, megvalósítást hozott.
(Ferencz Zsuzsa)