Betsy

Betsy

Gyere, mutatok valamit-fordult felém Huff, és nagy nehezen feltápászkodott. Kézen fogva egy ütött-kopott hajóbőröndhöz vezetett. Sokáig matatott a köpönyege alatt, hogy kikapcsolja a nyakába akasztott lánc csatját, de hiába igyekezett, a keze annyira remegett, hogy nem sikerült neki.
-Engedje meg, hogy hadd segítsek-ajánlkozott Bonaparte, és kipattintotta a csatot. A láncon egy kulcs lógott. Reszkető kezével Huff beillesztette a zárba, majd kínkeservesen elfordította, s fölhajtotta a bőrönd tetejét.A mélyén egy nagy sima kődarab hevert , fénylő fekete lapjába furcsa, cikornyás betűk voltak vésve.
-Mon dieu! A rosetti kő!-ámuldozott Bonaparte.
-Ó, ez nem eredeti, felség-magyarázta Huff.-Ez csupán csak egy másolat. A kődarab fölé tartottam a lámpást, hogy jobban lássam az írást. Képtelen voltam kibogozni.
-És?-néztem sürgetően Huffra.
-Ez a kő fogja felfedni nekünk korunk rejtelmeit-válaszolta és megragadta a kezem. Tekintetében eddig ismeretlen tűz lobogott.-Segítségével megfejthetjük a piramisok titkát! És a szfinksz talányát!
Nekem közönséges kődarabnak tünt, amelyre mindenféle kockákat, madarakat és krikszkrakszokat rajzoltak.
-Tartsd közelebb a mécsest!íutasított Huff. Engedelmeskedtem.-Ez a kő Egyiptomból származik, a fáraók országából. Réges-régi. Az oldalára egy rendeletet véstek, három különböző nyelven. Ez itt görögül van. Ez a másik szintén ősi nyelven született, méghozzá egyiptomi néies írásmóddal.-A császár az egyik,én a másik válla fölött lestem, hová mutat az ujjával.-Mi, tudósok,ismerjük ezt a két nyelvet. A harmadik vésetet, az egyiptomi hieroglifákat azonban még nem sikerült mgfejteni. Valószínűleg az a megoldás kulcsa, hogy össze kell párosítani az ismert byelvek betűit az idegen írásjelekkel, és eképpen megfejthetjük a kódot.
-Na és?-meredtem rá megütközve.-Mi köze mindehhez a császárnak?
Bonaparténak vélhetően nem is tettszett, hogy úgy beszéltem róla, mintha nem is volna jelen, de türtőztette magát, és nem szólt semmit.
-A császár és katonái bukkanak rá erre a roppant értékes relikviára, annak a katonai hadjáratnak a során, amelyt 1799-ben tettek a Nílus partjain. A lelet segítségével képesek leszünk új kaput nyitni a tudás birodalmába. Kaput az ősi Egyiptom káprázatos világára. Hogyan balzsamozták be a múmiákat? Ebből ezt is eg fogjuk tudni. Kik építették a piramisokat ,és miért? Hol vannak a fáraők sírhelyei, bennük a felbecsülheetlen értékű aranykincsekkel?
-Sikerült már feltörnie a kódot, monsieur-Tudakolta Bonaparte.
-Még dolgozom rajta-felelte Huff.-Vagyis még nem...-Visszaeresztette a láda tetejét.
-Nos, Bonaparte Napóleon ehez hasonló kincseket hozott föl a tudás józan ész uralta, napsütötte felszínére a szellemi sötétség koromfwkete bugyraiból. Bárhová ment, mindenüvé elvitte a felvilágosodás ereklyéjét-magyarázta Huff, majd leporolta a kezét, mintha azzal tett volna pontot mondanivalója végére.
A legszívesebben vitába szálltam volna vele, de igazság szerint nem tudtam, hogy mivel vágjak vissza. Amióta csak ismertem a véleményét, amely most nagymértékben elbizonytalanított.
Húsz perccel később szerencsésen kibukkntunk a nagyvilágra.
-Úgy látom, hogy esni fog-szólaltam meg.-Jobb, ha sietünk.
-Igen, felelte a császár. de ahogy doctoeur Franklin megfogalmazta:bölcsen tesszük, ha megfontoltan kapkodunk.
A lovak közelébe érve észrevettem, hogy Hope úgy bökdösi orrával Belle-t, mint egy szerelmes udvarló.
Ah! Horkant fel Bonaparte.-Hope pontosan olyan, mint én. Képtelen gáat szabni, ha meglát egy csinos pofikát.
Felkapaszkodott a mén hátára.
Volt valami, ami már korábban is fúrta az oldalamat, és most, hogy Huff már nem volt velünk, egyenesen nejiszegeztem a kérdést.
-Ami a rosette-i követ illet... Ellopta, ugye?
Bonaparte felvonta a vállát. Inkább fogalmazzunk úgy,hogy kölcsönvettem.
-Jane, a nővérem azt állítja, hogy tömérdk kincset halmozott fel titkos rejtekhelyeken. Akármerre járt, összeharácsolt mindent.
Dühös ábrázatal fordult felém.-Tényleg kíváncsi Bonaparte kincseire mademoiselle? Nos, elmondom. Valóban felbecsülhetetlenek, de egyáltalán nem rejtegetem őket. Elsőlént az antwerpeni és a flushingi kikötőt említem, ahol a világ legnagyobb flottái is nyugodtan horgonyt vethetnek, van hely bőven.

A vadóc, törvényekre, normákra, családi elvárásokra nem sokat adó kiskamasz, Betsy, Szent Ilona szigetén találkozik a korzikaival, aki császári nimbuszának romjait előkelően viseli, s a romjaiban is vonzó férfi óriási hatást gyakorol a kislány lelkére, mely egy kalandos szökés lehetőségét is magában rejti.A Potter köteteket is beleértve, ritkán olvastam ennyire jó ifjúsági regényt. Az év harmadik legjobb könyve.

A kiadó: tizennégy éves angol lány, Betsy Balcombe családjának rendkívül szokatlan vendége akad: Bonaparte Napóleon, Franciaország volt császára, a világ legrettegettebb embere. 1815-öt írunk: Napóleon, aki korábban nyolcvankét millió ember fölött uralkodott, most a britek foglya. Birodalmától és szabadságától megfosztva, családjától távol arra ítéltetett, hogy napjait a patkányoktól ellepett, sivár és rémisztő Szent Ilona szigetén tengesse, ahol egy kegyetlen főfoglár és több mint kétezer brit katona lesi minden mozdulatát. Egyetlen fényes csillag ragyog életének fekete egén: Betsy, a fiatal, lázadó szellemű angol tizenéves, akinek a családja csak vonakodva fogadja be a hírhedt rabot. Betsy az egyetlen, akire Napóleon nincs különösebb hatással, és aki nem is reszket a láttára – érthető, hogy felkelti a császár érdeklődését. A kezdeti szócsaták és zsörtölődések ellenére különös barátság fejlődik ki köztük.

Kerekes Tamás

Betsy és a császár
Staton Rabin
Animus Kadó
www.animus.hu
ino@animushu