SzobaVanKiado

www.network.hu beta

2008-02-06T18:13:00.000-08:00

www.network.hu beta

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség
A második világháború titkos erői
Egy titkos magánhadsereg tulajdonosa:Popski:
Special Air Service, azaz a Különleges Légi Szolgálat születése is a II. világháborúig nyúlik vissza. Dudley Clarke ezredes, a brit vezérkar tagja 1940 júniusában, miután Franciaország elesett, síkraszállt a korábban független századok ismételt felállítása mellett. (Ezeket a furcsa háború időszakában hozták létre arcvonal mögötti szabotázsakciók végrehajtására.)

A vonakodó vezérkar végül kénytelen volt fejet hajtani, mivel maga a miniszterelnök, Churchill adott utasítást egy a német mintákat követő ejtőernyős-alakulat felállítására. Az így megalakított csapatokat kommandónak hívták, ez az elnevezés a dél-afrikai búr háborúk idején terjedt el, mivel így nevezték az irreguláris csapatokat. A 8. kommandó egyik ifjú tisztje volt David Stirling hadnagy, aki a tettvágytól fűtve három tiszttársával együtt jelentkezett ejtőernyősképzésre. Pechjére már az első ugrásnál megsérült, és kórházba került. A kényszerű pihenő azonban arra kiválóan megfelelt, hogy Stirling tovább járassa az agyát, és valami egészen újat fundáljon ki. Abból indult ki, hogy egy egészen apró, 4-6 főből álló egységet sokkal nehezebb felderíteni és elfogni, mint az addig alkalmazott szokványos, kb. 50 fős kommandót. Ezek a pár fős csapatok rendkívül mobilisak, ejtőernyővel, terepjárókkal, de akár teveháton is be tudnak szivárogni az ellenséges vonalak közé vagy akár az ellenség hátába, hogy ott felderítést vagy diverzáns akciókat hajtsanak végre.

Felépülése után röviddel kihallgatást kért a főparancsnoktól, Sir Claude Auchinleck tábornoktól, s felvázolta neki az elképzeléseit erről az újfajta egységről. Állhatatosságának köszönhetően meggyőzte a tábornokot elképzelése helyességéről, és szabad utat kapott a megvalósításához. A Különleges Légi Szolgálati Dandár részeként megalakult az L különítmény. Maga az elnevezés azonban becsapós volt, mert egyáltalán nem volt szó semmiféle dandár nagyságú erőről, csupán Rommel félrevezetésére találták ki, hogy a németek azt higgyék, rengeteg ejtőernyős érkezett Afrikába. Mindenesetre a név rajtuk maradt, és innentől számítható a Special Air Service születése.

Stirling hadnagy önkéntesek toborzásával felduzzasztotta egységét, és nekifogtak, hogy a gyakorlatban is kipróbálják azt, amit kitalált. Bizonyára láttak már az olvasók olyan képeket, ahol marcona, szakállas, fejkendős férfiak üzemanyagkannákkal és géppuskákkal telepakolt dzsipeken ülnek. Nos, ők voltak azok a katonák, akik elkezdték ezt az újfajta harcmodort, sikeres akciókat hajtva végre az ellenséges vonalak mögött. 1943 januárjára már világosan látszott, hogy az elmélet ragyogóan bevált, és szükség van a különleges egység további bővítésére. Még ebben a hónapban formálisan megalakítottak két SAS-ezredet. Az elsőnek David Stirling lett a parancsnoka, a másodiknak pedig testvére, William. A sors szeszélye folytán azonban nem sokáig élvezhette új beosztását, mivel februárban egy általa vezetett bevetés során fogságba esett. Súlyos csapás volt ez, mert személyében egy igazán kiváló, kreatív parancsnokot voltak kénytelenek nélkülözni a bajtársai. De ahogy mondani szokás, a show megy tovább, helyére R. B. „Paddy” Mayne őrnagy lépett.

A SAS-alakulat sok hősies akciót hajtott végre, s végérvényesen bebizonyította, hogy szükség van ilyen jellegű egységekre a háború során. Mindenképpen említést érdemel még az a két egység, amellyel a SAS együttműködött. Az egyik az 1940-ben felállított Nagy Hatótávolságú Sivatagi Csoport, a másik pedig a Popski-féle privát hadsereg, amelynek vezetője Peinakoff őrnagy volt, és líbiai arabokból állt.

A különleges egységek tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rommel nem tudta véghezvinni tervét, és csakhamar visszavonulásra kényszerült. Az észak-afrikai műveletek és a különféle olaszországi akciók után a SAS két ezrede visszatért Angliába, ahol létszámukat tovább növelték.
http://209.85.129.104/search?q=cache:BzKqY24JgAYJ:www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/sas_070214/%3Fprint+Popski&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu&lr=lang_hu

Philiph Warner
Kommandós volt-e Odüsszeusz?

A háború első szakaszában versenyfutás zajlik a két, egymással szembenálló haderő között, hogy melyik fél tudja jobban kihasználni, az aladdig ismeretlen deszantalakulatokat.
Különleges helyezetek különleges embereket igényeltek:mindkét oldalon.
Ám e könyvből tudtam meg, hogy Rommel kezdeti győzelmei annak voltak köszönhetők, hogy még magának Hitlernek sem mon dott igazat. Megtévesztette őt, de szerencséje volt, mert minden hadijelentését megfejtették a szövetséges erők.
Szövetséges hírszerzők jelentéseiből: A SAS híradóállomást telepített minden fontos görög szigetre. Az egyik adót Szantorini német parancsnoka házának padlásán rendezték be. Egy alkalommal a híradósok jelentették, hogy két német parancsnok-az egyik Kálimnosz, a másik Szimi szigetén -elvesztette a heréjét. Egyiküket puskagolyó találta el, a másikét egy gránát repesze vitte el. A hírszerzők előbb tudták a bajt, mint a két német parancsnok felesége. A szerző a II. világháború ejtőernyős alakulataival foglalkozik részletesebben, amikor különleges alakulatokról beszél. Nemcsak a szövetséges haderők felállítását tárgyalja, de értékeli a németek hasonló akcióit is (Skorzeny kiszabadítja Mussolinit). Az akciók mellett a szervezetek felállításának kérdését is tárgyalja, így pl. azét a SAS-ét, amely a II, világháborúban terrorcselekménye szabotázsakciók végrehajtására szakosodott, hogy aztán a terrorelhárítás legfontosabb szervezetévé váljon. A II. világháború egyik érdekes sajátossága, hogy időtartama alatt meglepően nagy számba jöttek létre nem konvencionális katonai alakulatok. A korábbi háborúkban a harc jórészt a hagyományos alakulatok, hadseregek és haditengerészetek között zajlott, amelyek mérete nagy volt, s amelyek hadmozdulatait előre ki lehetett számítani. Természetesen a II. világháború során ezek a hagyományos haderők számtalan alkalommal csaptak össze: Oroszországban hatalmas hadseregek kerültek a hó fogságába, a D-napon óriási expedíciós erő szállt partra, a Csendes-óceánon roppant flották mérték össze erejüket, a légiarmadák pedig ezernyi bombatámadást hajtottak végre különböző célpontok ellen. Elképesztően sok fegyveres harcolt a sivatagokban, az őserdőkben, Olaszországban és Franciaországban. E masszív haderők nélkül a háborút nem lehetett volna megnyerni. Azonban azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ha bizonyos nem konvencionális alakulatok nem léteztek volna, a hagyományos, nagy haderők talán nem boldogultak volna ilyen jól, és talán kevésbé lettek volna sikeresek -írja az előszóban a szerző. Az ejtőernyő, amellyel célba -juttatták az embereket, a második világháborúban újdonságnak számított. Lényegében feltalálták a régi módszert, melynek lényege, hogy néhány eltökélt ember is nagy kárt tud tenni nagyobb ellenséges erőben, ha bejutva az ellenséges vonalak mögé, álcázó-felszerelések segítségével, és néhány fortélyos megoldással elérik az adott, létfontosságú célpontot. A kötet nem más, mint az ejtőernyős hadviselés története, attól a pillanattól kezdve, amelytől egy bizonyos Billy Mitchell ezredes 1918-ban javasolta, majd az olaszok végrehajtották az első kísérleti ugrást a húszas években. A katonai ejtőernyőzés korai stádiumában a résztvevő országok roppant büszkék voltak arra, hogy belevágtak ebbe az újdonságba, és gyakran hívtak vendégeket a bemutatóikra. Korai eredmények: 1937. áprilisában a katonai hírszerzéps tudomására jutott, hogy a németek rendelkeznek egy ejtőernyős ezreddel, s hamarosan az is kiderült, hogy az ezred felállítója és kiképzője egy bizonyos Student tábornok. Student vadászpilótaként szolgált az I. világháborúban, és amikor ismét magára öltötte a Luftwaffe mundérját, minden eszközt a rendelkezésére bocsátottak, hogy kidolgozza a német légideszantos hadviselés alapjait. Néhány hónappal azután, hogy megkapta a feladatot, hogy hozzon létre egy légi szállítású hadsereget, Student felállított egy teljes ejtőernyős-hadosztályt, egy vitorlázórepülő-ezredet és egy légi szállítású hadsereget. A többi ország tisztában volt azzal, hogy min dolgoznak a németek, akik azonban nem voltak annyira naívak, hogy elmondják, miként akarják bevetni ezeket az alakulatokat. Azonban hamarosan, 194O-ben, amikor német ejtőernyősök és vitorlázórepülők elfogalalták Hollandia stratégiai pontjait, demonstrálták, hogy mire képes az új haderő. Hogy megvédjék létfontosságú hídjaikat a Meuse folyón és az Albert-csatornán, a belgák bevehetetlen erődöt építettek Eben Emaelnél. A szövetségesek nem tudtak ugyan róla, de a németek az Eben Emael-erőd pontos, életnagyságú másolatán gyakorolták annak elfoglalását. A bevehetetlennek tartott erőd harminchat órán belül elesett. Az angolok, Churchill noszogatására, hozzáláttak az új hadviselés meghonosításának.Egy akció:1941. február 1O-én harmincöt brit ejtőernyős, aki mellesleg kommandós kiképzést is kapott, hat bombázó fedélzetén felszállt a brit királyi légierő mildenhalli bázisáról, Suffolkból. Egy század ejtőernyőst egy célpontra vagy egy célpont közelébe ledobni egyáltalán nem olyan egyszerű. Apulia esetében viszont jó néhány embert a célponttól igen messze dobtak le, volt, aki a szomszéd völgyben landolt. Ennek ellenére sokan nem értek földet a kijelölt helyen, és a közel 4OO kg robbanóanyag segítségével jókora lyukat robbantottak a vízvezetéken. A résztevők közt volt T.A. G. Pritchard őrmester is, a nehézsúlyú ökölvívó, akit neve kezdőbetűi miatt mindenki csak „Tag” -nek hívott, és akit soha nem lehetett látni monoklija nélkül. Egy alkalommal tizenhárom napig állt egy szekrényben, amikor a néem6tek megszállták a házat, amelyben menedéket talált Arnhemben. A csapat talán legbátrabb és legszerencsétlenebb tagja volt Fortunato Picchi volt, a Savoy hotel negyvenkét éves étteremigazgatója. Picchit az utolsó pillanatban helyezték át a csapathoz, hogy tolmácsként segítse az ejtőernyősöket, pedig addig a napig csupán egyszer ugrott. Miután az olaszok elfogták, rájöttek, hogy kicsoda, és árulásért fejbe lőtték. A tény, hogy Nagy-Britanniában élt húsz éve, és megkapta az állampolgárságot, egy kicsit sem érdekelte fogva tartóit, akik ragaszkodtak álláspontjukhoz, hogy Picchi egy hitvány, hazaáruló olasz.A könyv élvezetes, sztorikban bővelkedő, de adatait tekintve pontos. Térképek, fotók egészítik ki a kötetet. A könyv kitér a távol-keleti hadszíntérre is. A kiadó előszava:
Ez a lebilincselő és tényfeltáró könyv tele van igaz történetekkel, amelyek olyan megtörtént akciókat mondanak el, amelyekre az 1939-1945 közötti időszakban került sor a háború minden létező frontján, és a föld minden létező szegletében. Philip Warner, aki kiváltságos helyzetnél fogva a könyvében szereplő információk egy részét olyan személyektől szerezhette be, akik maguk is szolgáltak, eddig eltitkolt hadműveletekről ír, amelyeket a brit kommandós alakulatok, az SAS, az OSS, a csinditek, Merill martalócai, Darby rohamcsapata és számtalan egyéb titkos csoport hajtott végre. Azt is elmagyarázza, milyen befolyással rendelkeztek az olyan emberek, mint Orde Wingate, David Stirling, Lord Louis Mountbatten és `Vad Bill` Donovan.
A kötetben először olvastam olyan, a hadtudományban létezőnek tekintett magánhadseregről, mint amivel Poski rendelkezett. Tényleg nem tudunk mindent:
A katonai cikkek olvasóközönsége előtt bizonyára nem ismeretlen az SAS név. Természetesen nem egy ornitológiai cikket szeretnék így beharangozni, hanem a világ egyik híres, ha nem a leghíresebb különleges alakulatának történetéről szólnék. A cikksorozat, amely a világ néhány speciális egységét mutatja be, egy olyannal kezdődik, amelyről elmondható, hogy az alapját, mintáját képezte a többi hasonló alakulatnak is.

A mai korszerű elit alakulatok kialakulása messzire nyúlik vissza a történelemben. Már az ókori görögöknek és rómaiaknak is voltak olyan csapatai, amelyek felkészülésben, fegyelemben, lojalitásban messze a többiek felett álltak. Ki ne hallott volna már a hős spártai harcosokról, akik a thermopülai csatában maroknyi csapatukkal feltartóztatták az ellenséget, és mindaddig küzdöttek, míg mindannyian el nem estek. Vagy említhetnénk a római pretoriánus gárdát, amely ugyancsak kiválóan képzett katonákból állt.
A hadvezérek mindig is törekedtek arra, hogy felállítsanak egy olyan egységet, amely akár kilátástalan helyzetben is megállja a helyét, s akik képesek még a csata kimenetelének megfordítására is. Ha számba vesszük a híres hadvezéreket, királyokat, mindegyikük környezetében feltűnik az a bizonyos elit gárda. Hogy a leghíresebbeket említsem, gondoljunk csak Nagy Sándorra és Napóleonra.
A XX. század a hadviselés átalakulását hozta magával, a korszerű kézi lőfegyverek fejlődésével, és egyre nagyobb elterjedésével, a lovasság szerepe egyre inkább visszaszorult. 1914-ben kitört az I. világháború, és a lövészárok hadviselés következtében megváltoztak a körülmények. Az értelmetlen, nagy emberáldozatokat követelő tömeges támadások helyett, a németek egy újfajta módszert próbáltak ki. Önkéntesekből kis különítményeket – un. rohamcsapatokat – alakítottak, akik aztán éjszaka, a sötétséget kihasználva, csendesen beszivárogtak az ellenség lövészárkaiba. Itt aztán kihasználva a meglepetés erejét gyorsan végeztek az ott található katonákkal, majd ahogy jöttek, olyan gyorsan vissza is vonultak. (Később ezek szolgáltak alapul az SS. Otto Skorzeny – féle kommandó alakulat létrehozására.)
Talán sokan nem is tudják, de a klasszikus értelemben vett, szervezetszerű speciális egységek őse a Szovjetunióban alakult meg, közel egy időben a kommunista állam létrejöttével. A Vörös Hadsereg és a CSEKA különleges csapatokat vetett be Közép – Ázsiában a mohamedán felkelők ellen.
Mikor az I. világháború véget ért, a különleges alakulatok lekerültek a napirendről. Így volt ez egészen az SS megalakulásáig. Hitler fekete egyenruhás elit egysége szigorúan kiválogatott árja fiatalokból állt, akik felesküdtek a Führerre.
A fronton pedig a Waffen SS nevét tanulta meg rettegni az ellenség. Ők kapták a legjobb kiképzést, a legjobb felszerelést és természetesen a harci morál is itt volt a legmagasabb.
E mellett volt egy másik, teljesen új haderő is, amely akkoriban bontogatta a szárnyait. Ez pedig az ejtőernyős fegyvernem volt. Először az olaszoknál jelentek meg az ejtőernyősök az 1920 években. A szovjetek gyorsan felismerték a fegyvernem jelentőségét, és 1931-ben ők is megalakították saját ejtőernyős csapataikat. Négy év múlva egy kijevi légi bemutatón a megdöbbent külföldi megfigyelők előtt 2500 ejtőernyőst dobtak le, hogy egy repülőteret biztosítsanak, amíg a főerők légi úton meg nem érkeznek. A sikeres bemutató mély benyomást tett a megfigyelőkre, közöttük a németekre, akik hazatérve
A 2. SAS-ezred katonáit 1943 októberében torpedónaszádok tették partra Olaszországban, ahol az Ancona-Pescara vasútvonalat rongálták meg
felgyorsították saját ejtőernyős csapataik felállítását, kiképzését. Elmondható, hogy minden haderőben elit csapatoknak számítanak az ejtőernyősök, hiszen feladatukat sokkal veszélyesebb környezetben, gyakran az ellenség háta mögött, saját csapatoktól távol kell végrehajtaniuk. A II. világháború során úgy a németek, mint a szövetségesek több emlékezetes akciót hajtottak végre az ejtőernyősök segítségével. (A németek részéről a krétai, a szövetségesekéről pedig a Market Garden hadművelet talán a leginkább említésre méltó.)
Visszakanyarodva a szó szorosabb értelmében vett különleges egységekhez, meg kell említenem a Brandenburgi Ezredet, amelyet a németek diverzáns akciókhoz, speciális küldetésekhez használtak. Természetesen még nagyon – nagyon sokat lehetne írni ezekről az egységekről, de most mindezeket csak bevezetőnek szántam jelen cikk témájához.

AZ SAS MEGALAKULÁSA

A Special Air Service azaz Különleges Légi Szolgálat születése is a II. világháborúra nyúlik vissza. Dudley Clarke ezredes a brit vezérkar tagja 1940 júniusában, miután Franciaország elesett, síkra szállt a korábban független századok ismételt felállítása mellett. (Ezeket a századokat az un. furcsa háború időszakában hozták létre arcvonal mögötti szabotázs akciók végrehajtására.)
A vonakodó vezérkar végül is kénytelen volt fejet hajtani, mivel maga a miniszterelnök, Churchill adott utasítást egy, a német mintákat követő, ejtőernyős alakulat felállítására. Az így megalakított csapatokat „kommandó”-nak hívták, amely elnevezés a Dél – afrikai búr háborúk idején terjedt el, mivel így nevezték az irreguláris csapatokat. Az 1. kommandó a független századok állományából alakult. Ez tulajdonképpen öt zászlóaljnyi nagyságú alakulatot jelentett, és először a Special Service dandár nevet kapta, amelynek a rövidítése (SS) azonban elég furcsán hangzott, ezért rövidesen elhagyták. Az 1. és a 2. kommandó alkották az új brit légi deszant erők alapját 1940 június 22-től. A 2. kommandót novemberben átkeresztelték „11. SAS. zászlóaljnak”, de 1941-ben újabb névváltoztatáson esett át. Megkapta az „1. ejtőernyős dandár 1. zászlóalja” nevet, parancsnoka pedig E. E. „Dracula” Down alezredes lett. A 2. zászlóalj parancsnoka eredetileg Flavell alezredes volt, majd a legendássá vált John Frost őrnagy vette át a vezetést, aki múlhatatlan érdemeket szerzett az ejtőernyős akciók végrehajtásában. A 3. zászlóaljat pedig G. W. Lathbury alezredes vezette.
Omán, 1959. a SAS egyéni uniformist viselő katonái a Dzsebel-el-Ahdar fennsíkon győztek a lázadók ellen
A háború évei alatt a kommandó alakulatok száma egyre növekedett. Mikor a 13 –at elérte, babonából ezt a számozást kihagyták és helyette a 14-est adták neki. Volt még három olyan kommandó (50, 51, 52), akik a Közel-Keleten teljesítettek szolgálatot és ezen kívül a brit tengerészgyalogság is felállította a saját kommandós alakulatait, szám szerint kilencet. (A számozásuk 40 – 48.-ig terjedt.)
Mire elérkezett a normandiai partraszállás, már több mint 18 ezer főt számlált a hadsereg és a tengerészgyalogság kommandós alakulatainak létszáma. (Érdekesség képen említendő meg, hogy a 10. és az 50. kommandóban külföldiek szolgáltak.) Bár egy kissé elkalandoztunk a cikk eredeti témájától, feltétlenül szükségesnek tartottam megemlíteni a brit ejtőernyős csapatok kialakulásának történetét, mivel ez volt a magja a majdani SAS-nek. Valójában az SAS szülőföldje is a fekete kontinens, Észak – Afrika. 1941 elején a Rommel vezette Africa – Corps megállíthatatlanul tört előre. 1941 tavaszán Egyiptomba érkezett a 7., 8. és a 11. kommandó, hogy bekapcsolódjanak a németek elleni harcokba. Ezt a három kommandót „Layforce”-nak hívták, a parancsnok, Robert Laycock vezérőrnagy után. A három egység nem sokáig melegedett meg Észak – Afrikában, mert a hadi helyzet változása miatt, a 7.-et Krétára vezényelték megerősítés képpen az 50. és 52. kommandók mellé, a 11. pedig Ciprusra került. A 8. kommandó továbbra is maradt Egyiptomban.
1941 májusában a német ejtőernyősök megkezdték Kréta ostromát, amely során az ott lévő brit erőket, közöttük a három kommandó alakulatot, felmorzsolták, illetve fogságba ejtették.
A 8. kommandó egyik ifjú tisztje volt David Stirling hadnagy, aki a tettvágytól fűtve, három tiszttársával egyetemben jelentkezett ejtőernyős képzésre. Pechére már az első ugrásnál megsérült, és kórházba került. A kényszerű pihenő azonban arra kiválóan megfelelt, hogy Stirling tovább járassa az agyát és valami egészen újat fundáljon ki. Abból indult ki, hogy egy egészen apró, 4-6 főből álló egységet sokkal nehezebb felderíteni és elfogni, mint az addig alkalmazott szokványos, kb. 50 fős létszámú kommandót. Ezek a pár fős csapatok rendkívül mobilisak, ejtőernyővel, terepjárókkal, de akár teveháton is be tudnak szivárogni az ellenséges vonalak közé, vagy akár az ellenség hátába is, hogy ott felderítést vagy diverzáns akciókat hajtsanak végre.
Felépülése után röviddel kihallgatást kért a főparancsnoktól, Sir Claude Auchinleck tábornoktól, ahol felvázolta neki az elképzeléseit erről az újfajta egységről. Állhatatosságának köszönhetően meggyőzte a tábornokot az elképzelése helyességéről, és szabad utat kapott a megvalósításához. A Különleges Légi Szolgálati dandár részeként megalakult az „L” különítmény. Maga az elnevezés azonban becsapós volt, mert egyáltalán nem volt semmiféle dandár nagyságú erőről szó, csupán Rommel félrevezetésére találták ezt ki, hogy a németek azt higgyék, nagy számú ejtőernyős érkezett Afrikába. Mindenesetre a név rajtuk maradt, és innentől számítható a Special Air Service születése.
Stirling hadnagy önkéntesek toborzásával felduzzasztotta egységét, és nekifogtak, hogy gyakorlatban is kipróbálják azt, amit kitalált. Bizonyára láttak már az olvasók olyan képeket, ahol marcona, szakállas, fejkendős férfiak üzemanyag kannákkal és géppuskákkal telepakolt Jeepeken ülnek. Nos, ők voltak azok a katonák, akik elkezdték ezt az újfajta harcmodort, sikeres akciókat hajtva végre az ellenséges vonalak mögött. 1943 januárjára már világosan látszott, hogy az elmélet ragyogóan bevált, és szükség van a különleges egység további bővítésére. Még ebben a hónapban formálisan megalakítottak két SAS ezredet. Az elsőnek David Stirling lett a parancsnoka, a másodiknak pedig testvére William. A sors szeszélye folytán azonban nem sokáig élvezhette új beosztását. Februárban egy általa vezetett bevetés során fogságba esett. Súlyos csapás volt ez a veszteség, mert személyében egy igazán kiváló, kreatív parancsnokot voltak kénytelenek nélkülözni a bajtársai. De ahogy mondani szokás, a show megy tovább, és helyére R. B. „Paddy” Mayne őrnagy lépett. Az SAS alakulat sok hősies akciót hajtott végre, s végérvényesen bebizonyította, hogy szükség van ilyen jellegű egységekre a háború során. Mindenképp említést érdemel még az a két egység, mellyel az SAS együttműködött. Az egyik az 1940-ben felállított Nagyhatótávolságú Sivatagi Csoport, a másik pedig az un. Popski féle privát hadsereg, amelynek vezetője Peinakoff őrnagy volt, és líbiai arabokból állt.
A teljesség igénye miatt szólni kell még a királyi tengerészgyalogság Különleges Hajórajáról, a Special Boat Squadron-ról (SBS), mivel ők is a Stirling féle SAS-ből nőtték ki magukat – a későbbiek során önálló egységgé.
A különleges egységek tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rommel nem tudta véghezvinni tervét, és csakhamar visszavonulásra kényszerült. Az Észak – afrikai műveletek és a különféle olaszországi akciók után az SAS két ezrede visszatért Angliába, ahol létszámukat tovább növelték. 1944 januárjában két szabad francia ejtőernyős zászlóaljat csatoltak hozzá 3. és 4. SAS néven, majd egy belga hajórajt 5. SAS elnevezéssel, és még kaptak egy önálló híradó századot is.
Ezzel megalakult az 1. Különleges Légi Szolgálati dandár, amely már nem csak nevében, hanem a valóságban is dandár méretűvé duzzadt. A SAS dandár katonái most már európai hadszíntéren folytatták az Afrika sivatagjában kialakított és tökélyre fejlesztett tevékenységüket. Akcióik során mélyen (olykor 50 – 100 km.-re) behatoltak az ellenséges vonalak mögé, és felderítő tevékenységet vagy szabotázs akciókat hajtottak végre. Akárcsak Afrikában, itt is elévülhetetlen érdemeket szereztek.
1945 május 6.-án Európában véget ért a háború. A brit hadvezetés számára valamilyen oknál fogva hirtelen kényelmetlenné váltak a különleges egységek, és sietve feloszlatták azokat. 1945-ben az 5. SAS-t átadták a Belga Haderőnek, majd egy hónap múlva a 3. és 4. SAS-t a franciáknak. A brit 1. és 2. SAS ezredet és a parancsnokságot leszerelték, szélnek eresztették és úgy tűnt, ezzel végleg pont kerül az ügy végére.

HIDEGHÁBORÚS ÉVEK

Szerencsére a SAS története itt nem fejeződött be, mert a Hadügyminisztériumban úgy döntöttek, hogy mégis csak szükség van az ilyen alakulatokra. 1946-ban ismét létrehozták az ezredet a „Művészek Lövészezrede” (The Artists Rifles) néven. Hivatalos nevük 21. SAS ezred lett, amely a korábbi 1. és 2. SAS ezred számainak összeillesztéséből alakult. A politikai helyzet változásainak következtében a volt gyarmatokon elkezdődtek a függetlenségi harcok. Így volt ez Malaysiában is, ahol felkelések robbantak ki. 1951-ben régi/új parancsnok került az SAS ezred élére Michael Calvert dandártábornok személyében, aki 1944-45-ben volt az 1. SAS parancsnoka. Vezetésével megalakítottak egy „Maláj Felderítők” (Malayan Scouts) nevű egységet, a lázadók leverésére, amely hamarosan zászlóaljnyi méretűre növekedett. Az első zászlóalj más egységek katonáiból állt, a második a 21. SAS-ból, míg a harmadik tagjai rhodesiai önkéntesek voltak. Ezt a zászlóaljat egy év múlva átkeresztelték 22. SAS-ra, és állandó része lett a reguláris hadseregnek. 1956-ban a rhodesiaiak hazatértek, helyettük egy új – zélandi zászlóalj érkezett. A főleg maori és fidzsi nemzetiségű katonák kemény harcosok voltak. A 21. territorális ezred mellett létrehozták a 23. territorális SAS ezredet is.
A malaysiai helyzet annyira speciális volt, hogy az addig alkalmazott harceljárások mellett, teljesen újakat is ki kellett találni. Ilyen volt pl. a dzsungelbe történő ejtőernyős ugrás, vagy hosszú kötélen leereszkedés a fák közé. A konkrét harccselekményeken kívül egy békésebb módját is kitalálták a gerillák elleni harcnak. Ez pedig a helyi lakosság megnyerése, szimpátiájának kivívása volt. Erre azért volt égetően szükség, hogy azok ne támogassák a gerillákat. Ezért aztán a SAS katonái utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat építettek, és próbálták a demokrácia eszméit is terjeszteni. Bár a folyamat elég hosszadalmas volt (1960-ig tartott a szükségállapot), végül aztán mégis meghozta gyümölcsét.
1980. május 5. Irán londoni nagykövetségének erkélyén a bevetési parancsot váró SAS-tagok. A "kék csapat" a tetőről, a "vörös csapat" az első emeletről behatolva kezdte meg a túszok kiszabadítását
A következő helyszín, ahol bevetették a 22. SAS-t Omán volt. Az angol barát politikát folytató országban a Szaud – arábiai támogatást élvező szakadárok kezdtek fegyveres harcot a kormánycsapatokkal, akik nem tudták megoldani ezt a helyzetet. 1958 novemberében megérkezett az SAS, és nem egész három hónap leforgása alatt teljesen felszámolták a lázadást. Legemlékezetesebb akciójuk az volt, amikor a Dzsebel – el – Ahdar fennsíkon lévő lázadó erődítmény ellen intéztek támadást, saját fészkükben győzve le a lázadókat.
Még alig pihenhettek meg a babérjaikon, amikor új feladat szólította tovább őket. A következő helyszín Borneó volt, ahol Szukarno indonéz elnök próbálta meg erőszakkal egyesíteni Sarawakot és Burneit, melynek vezetése természetesen kommunista lesz. Az SAS 1963-65-ig volt Borneón, és sikerrel alkalmazta a Malaysiában kipróbált taktikát a lakosság szimpátiájának elnyerésére. Időközben az ezred megkapta a ma is használt angliai bázisát Herefordban. A borneói sikeres műveletek eredménye képpen a 22. SAS –ban felállítottak egy harmadik századot is. Ez épp jókor jött, mert Adenban is háború tört ki (1964-66), ahová egy újabb SAS századot tudtak bevetni. Így egy – egy század harcolt Borneón és Adenban, a harmadik pedig a herefordi bázison pihent és készült fel a váltásra. A századokat ugyanis rotációs módon cserélték. Az ezredben ezt az időszakot csak „boldog időknek” emlegették. A két territoriális ezred eközben Angliában állomásozott, a 21. SAS Dél –, míg a 23. SAS Észak – Angliában.
1967-re a harcok véget értek és a SAS visszatérhetett hazai bázisára. Két évet töltöttek el nyugalomban, kiképzéssel, mikor is 1969-ben kitört az Észak – Ír konfliktus. A világ olyan szavakkal kifejezésekkel kezdett megismerkedni, mint Ír Köztársasági Haderő (IRA) vagy az Ír Nemzeti Felszabadítási Haderő (INLA), pokolgépes merénylet, túszejtés, gépeltérítés, stb. De megemlíthetnénk olyan szervezeteket is, mint a Vörös Brigádok Frakció, ETA, PFSZ, és hasonlók. Ezekről még lesz szó a későbbiekben.
A hagyományos katonaság mellett a SAS-t is bevetették Írországban, de gyakran civil ruhában, felderítő, diverzáns feladatokkal. (Itt jegyezném meg, hogy az ezred ugyan a brit hadsereg rendszeresített egyenruháját, és fegyvereit használja, azonban bevett szokás, hogy minden féle szedett – vedett ruhákban is megjelennek. A hatásosabb álcázás miatt a hajukat, szakállukat megnöveszthették, így könnyedén bele tudtak simulni a környezetükbe.) 1972-ben sajnos Ománban és Malajziában a hamu alatt szunnyadó parázs ismét fellángolt, lázongások törtek ki, ezért az SAS egységeknek újból vissza kellett térni ezekbe az országokba. Itt történt az az emlékezetes eset is, amikor 10 SAS katona visszavert és megfutamított 250 lázadót egy ütközetben. Figyelemre méltó teljesítmény! Ománban a helyi nomád törzsi harcosokból – a friqatokból – kiképeztek egy különleges egységet, akik a maguk vad harcmodorukban hathatós segítséget tudtak nyújtani a szultánnak.

A terroristák ellenes harc

Az Észak – írországi konfliktus egy teljesen újfajta harci stílust eredményezett, de az SAS gyorsan alkalmazkodott az új kihívásokhoz.
Ezzel el is jutottunk a cikk lényegéhez. A világ elit alakulatainak többsége ugyanis a SAS tapasztalatait, taktikai módszereit felhasználva alakult meg, és folytatja a munkáját. Közvetlenül vagy közvetve minden különleges egységben felfedezhető a SAS hatása, hiszen az általuk kidolgozott speciális harcászati elemek képzik az alapját ezen alakulatok taktikájának. A britek már korán felismerték a fokozódó terrorizmus veszélyét, hogy az egy olyan métely, amelynek kivágásához általában drasztikus beavatkozásra van szükség. A 70-es években megszaporodó terrorszervezetek a veszélyeztetett nyugati országok többségét arra ösztönözték, hogy a SAS mintájára létrehozzák a saját egységüket. Gyakran ezeket az embereket a britek képezték ki. Sőt nem egyszer volt rá példa, hogy az SAS emberei egy másik ország speciális alakulatával együtt vettek részt antiterrorista akciókban. A terroristák rájöttek, hogy egy utasszállító repülőgép eltérítésével milyen látványosan és hatékonyan lehet nyomást gyakorolni, úgyhogy el is kezdték az ilyen jellegű akcióikat.
1976-ban az Air France járatát térítették Entebbébe, melynek utasait az izraeli ejtőernyősök szabadították ki egy bravúros akció keretében. 1977-ben egy NSZK gépet térítettek Mogadhisuba, ahol a német GSG9 hajtotta végre a túszmentést SAS-es segítséggel. Még ugyanebben az évben Hollandiában egy vonat utasait ejtették túszul a terroristák. A túszmentő akcióban az SAS szintén kivette a részét, segítve ezzel a hollandokat.
Az eddigi túszmentő akcióik közül a leghíresebb volt az, amely Londonban történ 1980 tavaszán. Április 30.-án 11.30-kor Irán londoni nagykövetségét terroristák foglalták el, Iránban bebörtönzött politikai foglyok szabadon bocsátását követelve. A tárgyalások elkezdődtek, de az SAS egyelőre nem avatkozott be, mert először mindenképpen békés úton próbálták a krízist megoldani. Miután a tárgyalások kudarcba fulladtak, sőt lövöldözés után egy holttestet is kidobtak az utcára, május 5.-én beindult az SAS gépezete. A már előre megtervezett és begyakorolt akcióra 12 kommandós indult négyfős csoportokban. A hat túszejtő közül csak egy élte túl a támadást, a túszok között pedig két sebesült volt, akikre a terroristák kezdtek lövöldözni, amikor megindult az akció.
Túszmentő akcióhoz beöltözött SAS-katona. Gázmaszk, golyóálló mellény, 9mm-es Heckler@Koch MP5-ös géppisztoly, mindkét comb külső oldalán egy-egy Browning Hi-Power pisztoly
A TV nézők milliói élőben, un. „real time”-ban nézhették végig a támadást, és a megdicsőült SAS népszerűsége óriási volt. Természetesen ők ezt a hirtelen jött ismertséget a hátuk közepére sem kívánták, jobb szerettek volna eltűnni az ismeretlenség homályában.
A terror ellenes tevékenység teljesen kitöltötte az ezred mindennapjait, hiszen bőven adtak munkát az írországi és az egyéb külföldi terrorszervezetek. Talán már nem is számított rá senki, hogy a közeljövőben más féle feladatokra is bevethetik az SAS-t, amikor 1982-ben az anyaországtól több ezer km. távolságra támadás ért egy brit felségterületet. Az argentinok meglepetés szerűen megtámadták a Falkland-szigeteket. A háború kitörésével, túllépve az addigi antiterrorista szerepkörön, a 22. SAS számára elérkezett a pillanat, hogy ismét számot adjanak arról, hogy ők tulajdonképpen kiváló képességű, profi katonák. Az első egységek 1982 május 1-én érkeztek meg a szigetekhez, és 14.-én már végre is hajtották első bevetésüket. Felderítés, beszivárgás, diverzáns akciók: akár csak a régi szép időkben, Afrikában!
Az SAS katonái voltak azok, akik a sziget visszafoglalására indított partraszálló akciót vezették, dacolva a borzalmas időjárási körülményekkel. A háború befejezéséig a helyszínen maradtak és tevékenységük nagyban hozzájárult az argentinok legyőzéséhez.
A következő katonai jellegű akcióra sokáig kellett várni, addig visszatértek a terrorizmus elleni harchoz. Az IRA és az INLA elleni tevékenység során az SAS olyan hatalmas tapasztalatra tett szert, amely az ezredet a legjobbak közé emelte. Az SAS jelmondata „Aki mer, az nyer!” Ez látható a szárnyas tőrt ábrázoló címerükben, és ennek szellemében hajtják végre az akcióikat. A hírük eljutott a terroristákhoz is, akik nagyon jól tudják, hogy az SAS nem kegyelmez nekik, és ha egyszer rájuk álltak, akkor olyanok, mint a véreb: követik őket, bárhová is próbáljanak elrejtőzni. Így volt ez akkor is, amikor három keresett IRA terroristát derítettek fel és végeztek ki Gibraltáron. Ez akkor a sajtóban nagyon sok negatív visszhangot váltott ki, erőteljes rágalomhadjárat indult ellenük és az ezredet ismét a nem kívánt nyilvánosság elé állította.

Ismét a frontvonalban

Jó ideig ismét nem lehetett hallani sok mindent az SAS-ről, végezték mindennapi feladataikat. Elérkeztek azonban a viharos 90-es évek, amely az I. Öbölháborúval vette kezdetét. Az ezred hamarosan bekapcsolódott a műveletekbe, és az amerikai Delta Force-al együttműködve iraki SCUD rakétákra vadásztak. Beszivárogtak az ellenséges vonalak mögé, felderítették a rakéta indítókat, majd a vadászbombázóknak megjelölték azokat. Ezen túlmenően a tőlük megszokott diverziós tevékenységet is eredményesen folytatták. A kevés napvilágra került beszámoló egyike az SAS itt folytatott akciói közül a volt kommandós Andy Mc’Nab könyve a „Hívójele Bravo 2 – 0”, amelyben saját élményeiről ír. Később kiderült, hogy az SAS magára a diktátorra, Saddam Husseinre is vadászott, több alkalommal csak kevéssel szalasztva el az értékes célpontot.
Az Öbölháború után nem sokáig pihenhettek a fiúk, mert Jugoszláviában kitört a polgárháború. A koalíciós erők kötelékében a britek is részt vettek a béketeremtésben, és a térségben az SAS is megjelent. Ez akkoriban szigorúan titkos információ volt, de még napjainkban sem lehet sok mindent tudni az itteni tevékenységükről.
Mint ismeretes, 2001 szeptember 11-én arab terroristák négy utasszállító repülőgépet térítettek el az USA-ban, és öngyilkos merényleteket hajtottak vele végre. Az akciók hátterében a régen keresett terrorista vezér Osama Bin Laden állt. Bush elnök meghirdette modern kori keresztes hadjáratát a terroristák ellen, és a szövetséges országok egy azóta is tartó offenzívát indítottak el. Hírszerzői források alapján, az Afganisztán hegyeiben bujkáló Bin Laden és Al Kaida nevű terrorszervezete ellen, soha nem látott hajtóvadászat vette kezdetét. Az amerikai erők mellett bekapcsolódtak a kutatásba az SAS tagjai is, akik az ilyen nomád, hegyi terepen végrehajtott akciókban már nagy gyakorlatra tettek szert. Bár jelentős mennyiségű terrorista bázist felszámoltak, Bin Ladent mind a mai napig nem sikerült kézre keríteniük. Afganisztán egyébként nem volt teljesen ismeretlen számukra, mivel az oroszok itteni harcai alatt, többször is végeztek megfigyelést a szovjet csapatok, de főleg a Specnaz ellen.
A szeptember 11.-i események is hozzájárultak ahhoz, hogy kitört a II. Öbölháború. A Hussein – rezsimet ezúttal már megdöntötték, és a bujkáló diktátor utáni kutatás megkezdődött. Saddamnak nem volt olyan szerencséje, mint Bin Ladennek és rövidesen sikerült őt elfogni. A rezsim megdöntésével azonban koránt sem érkezett el a béke Irak földjére, mert a szélsőséges arab csoportok minden eszközt megragadnak, hogy az amerikai és a velük szövetséges erők ellen merényleteket kövessenek el. Sajnos az Al Kaida-t sem sikerült kikapcsolni, és egyre – másra hajtják végre a terrorcselekményeiket. Madridban egy vonatot robbantottak fel, Londonban pedig metrón és autóbuszon történtek robbantások. Mindezek folyamatos készültségben tartják az SAS tagjait, akik Angliában vagy bárhol a világon készek lecsapni a terroristákra.

Kiválasztás és felkészítés

Az SAS tagjainak kiválasztása híresen kemény és szigorú. Kizárólag a hadsereg tagjai közül jelentkezhet bárki is az ezredbe, tehát úgymond az „utcáról” nem lehet belépni.
Évente kétszer hirdetnek tanfolyamot újoncoknak. A jelentkezőket alapos pszichológiai szűrésnek vetik alá, hogy eleve kiszűrjék azokat, akik nem rendelkeznek a kellő pszichikai alkalmassággal, eltökéltséggel, magabiztossággal. Az így kiválogatott embereket három – négy hetes tanfolyam alatt tovább vizsgáztatják. Számot kell adniuk fizikai felkészültségükből, stressz tűrőképességükből és a különféle gyakorlatok alatt a rátermettségüket és a kreativitásukat is be kell bizonyítaniuk. Négyfős csoportokba teszik a jelölteket, és a meghatározott feladatokat így kell végrehajtaniuk. A tanfolyam végén a csoportokat a walesi Brecon hegységbe vezénylik egy nagyon kemény terepgyakorlatra. A hegység egyébként jellemzően az SAS gyakorló terepe, amelynek meredélyeit már sok katona izzadsága és könnye öntözte. A gyakorlatok során természetesen folyamatos a lemorzsolódás. Pl. olyan pszichikai terhelést kell kiállniuk, hogy egy nagyon megterhelő, kemény feladatokkal tarkított menetgyakorlat után, amikor a jelölt hulla fáradtan megérkezik a célba, közlik vele, hogy induljon vissza a kiindulási helyre. Záró gyakorlatként teljes menetfelszerelésben (fegyver + kb. 25 kg-os bergen hátizsák) kell megtenniük 40 mérföldet 20 óra alatt.
Mindezek végére a jelentkezőknek csupán 10 – 20 %-a marad fenn a rostán. A megmaradtak egy hétig hagyományos képzésen vesznek részt, elsajátítva a kis csoportban történő feladat végrehajtást, álcázást, egyéb taktikai fogásokat. Felkészülnek a fogságba esésre is, ahol életszerűen folyik a kihallgatás, és már szinte csak a fizikai bántalmazás határán állnak le a gyakorlattal. Utána egy három hetes periódus következik, ahol a harci körülmények közötti túlélést oktatják. Ez a rész nagyon fontos, hiszen az ezred katonáinak gyakran kell nomád körülmények között a feladataikat végrehajtani. Ennek a gyakorlatnak a végén a jelöltet kiküldik egy késsel és egy doboz gyufával a terepre, ahol öt napon keresztül kell úgy életben maradnia, hogy az oktatók ne találják meg.
Akik aztán itt is fennmaradnak a rostán, azok számára már „csak” az ejtőernyős kiképzés van hátra. Azoknak a jelölteknek, akik az Ejtőernyős Ezredektől érkeztek, nem kell részt venniük a képzésen, de az előírt hét ugrást nekik is teljesíteniük kell. Ebből három teljes felszereléssel, egy pedig éjszaka történik. Mikor ennek is a végére értek, feltehetik a fejükre a hőn áhított homok színű barettot.
A SAS katonái a speciális Land Rover 110-es gépkocsikkal járőröztek az 1991-es Öböl-háborúban

Viszont a képzésnek még korán sincs vége, mert az újoncok további kilenc hónapig csak próbaidősnek számítanak, és további specifikus képzéseken vesznek részt. Ennek a kilenc hónapnak a végén dönthetik el, hogy merre akarnak tovább szakosodni, illetve, a SAS melyik részén kívánnak tovább szolgálatot teljesíteni.
Mindhárom SAS ezred négy századból áll, egy század pedig négy 16 fős szakaszból. Ezek a hajózási, légi, hegyi és szállító szakaszok. A hajós szakasz hasonló képzést kap, mint az SBS, tehát kenuval, kisebb hajókkal tanulnak meg közlekedni, tengeri navigáció, víz alatti úszás, stb. A légi szakasz az ejtőernyőzés magasabb iskoláját sajátítják el, HALO (magasból ugranak, alacsonyan nyitnak) és HAHO (magasból ugranak, magasan nyitnak) technikákat. A hegyi szakasz katonáit hegymászásra, síelésre, magas hegyi túlélésre képzik ki, és egyéb technikákra oktatják.
A szállító szakasz tagjai megtanulják az összes brit és volt Varsói Szerződés járművének vezetését és karbantartását, szerelését. Tagjaik közül sokan jutnak el akár a rally versenyzői szintre is.
Ezen kívül minden egyes katonának el kell sajátítania az összes NATO és volt VSZ kézi lőfegyver kezelését. Természetesen az állomány folyamatosan továbbképzi magát, tökéletesítve a tudását.
A katonák többsége az SAS-ben általában három évet töltenek, utána visszatérnek a saját ezredükhöz. Ez a folyamatos csere biztosítja, hogy az SAS-ben szerzett tudást és szemléletet tovább tudják terjeszteni a brit haderőben. Az ezredben egyébként nagyon bajtársias a légkör, a hagyományos katonai merevség csak kis mértékben van jelen. A beosztottak a parancsnokot „boss”-nak szólítják, és ők egyenrangú félként kezelik az alárendelteket, ötleteiket, javaslataikat meghallgatva.
Az ezred hagyományosan jó kapcsolatokat ápol sok külföldi különleges egységgel, így a Delta Force-al, GSG9-el, az Ausztrál és az Új – zélandi SAS-el, illetve a belga 1. ejtőernyős ezreddel.
A felszerelésük egyik része szabványos brit katonai felszerelés, úgy a fegyverek, mint az egyéb eszközök és ruházat vonatkozásában. Másik része specifikus, feladatorientált, úgy, mint az MP-5-ös géppisztolyok, M-16-os automata puskák, vagy a fekete bevetési öltözet. Régi jó kapcsolatot ápolnak a Land Rover céggel, akik a kifejezetten nekik átalakított terepjárókat szállítják. Ezek, akár csak a II. világháborús Willys Jeepek tele vannak pakolva fegyverekkel, üzemanyag kannákkal.
Az SAS –ről nem jelent meg túl sok írásos anyag, mivel ők továbbra is féltékenyen őrzik titkaikat. David Stirling, akinek a fejében megszületett az elképzelés, túlélte a háborút. 1990-ben hunyt el, néhány hónappal az után, hogy a Királynő lovaggá ütötte.

Kékesi György Őrnagy
http://209.85.129.104/search?q=cache:gEpttTPOiicJ:www.bevetes.hu/cikk/316/akik_mindig_mernek8230.html+Popski&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&lr=lang_hu

P. Warner: A második világháború titkos erői
Gold Book Kiadó
www.goldbook.hui
nfo@goldbook.hu
Kerekes Tamás
Budapest, 2OO6, kötött, 248 oldal,
i249O forint

Kína felfedezése

2008-02-06T18:02:00.001-08:00

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség
A kínaiak Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát?
Ki, kit fedezett fel?
Kína igazi felfedezése

A kérdés taglalása későbbre tolódik, egyenlőre koncentráljunk Kína felfedezésére(Alexandra Kiadó, www.alexandra.hu, info@alexandra.hu)

1763-ban egy nap Giacomo Casanova a Szász Királyság fővárosában, Frezdában üldögélt egy kávéházban. Történetesen ez volt az a város, ahol rájöttek a kínaiak egyik legféltettebb titkára, a porcelángyártásra s gyártani is kezdték. A vén kalandor azzal töltötte idejét, hogy részt vett egy különös könyv megírásában( A kínai kém, avagy a pekingi udvar Európa jelen helyzetének vizsgáűlatával megbízott titkos követe. A mű hat kötetben jelent meg 1765-ben Kölnben.
Két különböző mandarin álnevén a két tréfacsináló(a másik Ange Goudar volt) kitalált néhány mulatságos beszámolót , amelyet állítólag elküldtek a Mennyei Birodalomba, a Mennyek urá-nak, hogy tájékoztassák őt az európai udvarok helyzetéről és szokásairól. Dupla paródfia sikerült a kezük alatt. Egyrészt az európai társadalom felvilágosult szatírája volt, másrészt kifigurázta azoknak a jezsuitáknak a beszámolóit, kik a kereszténység erőteljes nyomulását rögzítették Kínában. A két tiszteletlen, tekintélyromboló és vitriolosan rosszindulatú, hamis pekingi ügynök talán cinikus bölcsességgel ráérzett, hogy a humor görbe tükrében megjelenített Európa sokkal kevésbé volt meseszerű, mint a tudós jezsuiták, misszionáriusok által bemutatott Kína.
A szerző már az előszóban leszögezi, hogy Kína fokozatos megismerése a soroatos félreértések mulatságos története volt.
Marco Polo Kathay-a, a Milliós-ban leírt mongol dinasztiabeli Kína, olyannyira ámulatba ejtő volt, hogy egyes kétkedők a Nagy Kán regényeként emlegették.A mandzsu Kína rokokó átfestésben jelent meg az európaiak előtt. A hatás azonban nem maradt el: Stockholmtól Palermóig egyre több palotát és kastélyt ékítettek lakkozott bútorokkal és porcelánnal, s díszítették tapétákkal, melyek pagodákkal telehintett zöld rétek és rizsföldek elbűvölő képeit ábrázolták kanyargó folyókkal, amelyeken pompás dzsunkák hajóztak , s pálma, bambusz, vagy szomorúfúz vetett rájuk árnyat.Ebben a pradicsomban a parasztok nem dolgoztak körömszakadtáig, hanem bivalyok hátán bóbiskolnak, ajkukon idült mosollyal, míg a fiatal lányok forrásvízzel töltötték meg porcelánkancsóikat. Mandarinok közlekedtek gyaloghintóikon, lustán legyxezgetve magukat papírlegyezőikkel, s ha egy sárkány kukkantott ki valamelyik barlangból, az semmivel sem volt ijesztőbb, mint a toronymagas krizantémokon sütkérező tarka pillangók. Azonban a XIX. században a Kína-imádat megvetésssé fajult. Később már a világot féltették a sárga veszedelemtől.
Egy csodálatos világ felfedezésének szomorú története elevenedik meg azoknak az utazóknak, kereskedőknek, hittérítőknek és diplomatáknak a szavain keresztül, akik évszázadokon keresztül próbálták megfejteni Kína talányát; ami aztán e világ tragikus lerombolásához vezetett. Káprázatos képanyagáűval, sziporkázó stílusával a kötet ezt a folyamatot elveníti meg, minden eddiginél plasztikusabban.

Pár évvel ezelőtt Gavin Menzies azzal a teóriával állt elő, hogy kínai hajósok 1421-ben, vagyis 71 évvel Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát. Menzies most továbbfejlesztette elméletét, s egészen Kubiláj kánig megy vissza a felfedezések történetében. Hogy igaza van-e, azt egyelőre kevés bizonyíték támasztja alá…

Új kiállítást nyitottak meg a napokban Szingapúrban, a részben kínaiak által lakott délkelet-ázsiai városállamban. A tárlat témája nem számít újdonságnak, különösen 2002 óta nem: ekkor jelent meg Gavin Menzies könyve, amelynek már címe is kihívó – „1421: Az év, amikor Kína felfedezte Amerikát”.

Hogy Menziesnek igaza van-e, azt egyelőre a tudósok még nem döntötték el, és a kétségek is igencsak sokasodnak a teóriával kapcsolatban. Annyi bizonyos azonban, hogy a kiállítás a könyvszerző gondolatmenetét igyekszik alátámasztani, közvetett – tehát nem egészen egyértelmű – bizonyítékokkal. Ám időközben Menzies már könyvének átdolgozott változatát készíti elő, amelyben 1421-nél is korábbra teszi Amerika felfedezését, és persze ezt is a kínaiaknak tulajdonítja, méghozzá Kubiláj kán idejére.

Kolumbusz hatása

Mielőtt belemennénk a részletekbe, meg kell említenünk, hogy Amerikát már igen sokan felfedezték Kolumbusz előtt, ám csak az 1492-es hajóút, vagyis éppen Kolumbusz utazása nyomán vált nagy tömegek számára is elérhetővé az Újvilág. Akár a kínaiak, akár a vikingek, akár az ókori egyiptomiak vagy azok kortársai(!) jutottak el először Amerikába (ezen legendás elméletek közül a legbiztosabb a vikingek esetleges és időleges letelepedése Észak-Amerikában) nem voltak képesek tartós kapcsolatokat kiépíteni, amelyek évezredeken át meghatározták volna két kontinens – Afrika és Amerika, vagy Ázsia és Amerika, illetve Európa és Amerika – kapcsolatát. Mindössze epizódszerű kapcsolatfelvételekről lehetett szó, ha egyáltalán létezett kapcsolat, és még ha némi kereskedelem kialakult is, az nem befolyásolta annyira Amerika és az egész világ sorsát, mint amennyire Kolumbusz felfedezése tette azt.

Cseng Ho admirális
De térjünk vissza Menzieshez és elméletéhez, s nézzük meg részletesen, mit is állít a bestseller-író, illetve miről is szól a most Szingapúrban megnyílt kiállítás! A tárlat elsősorban annak a Zheng He (Cseng Ho) admirálisnak állít emléket, aki hét tengeri expedíciót irányított 1405 és 1423 között. A kínaiak nem voltak legénység híján: míg az európai felfedezők legjobb esetben is pár tucatnyi, esetleg százas létszámú csoportokban indultak útnak (Kolumbusz három hajóval vágott neki az Atlanti-óceánnak), addig Cseng admirális 317 hajóval és 28 ezer (!) emberével kezdett „utazgatni”. Cseng Hót általában a legnagyobb tengeri felfedezők között tartják számon, de az a szaktudósok körében vitatott, hogy pontosan milyen felfedezések fűződnek a nevéhez, és meddig jutott el egyáltalán útjai során.

Eredeti tárgyak, kevés bizonyíték

Az „1421” című kiállítás most eredeti tárgyakkal, videókkal és interaktív megoldásokkal próbálja bemutatni Cseng Hót és az admirális korát, továbbá a felfedezéseket, amelyeket többnyire térképekkel, közvetett bizonyítékokkal próbálnak alátámasztani.

A kiállítás fiatalkorától követi az admirális pályáját, ezért 1382-től veszi kezdetét. Az ifjú Cseng Hunnanban (Kínában) nőtt fel, és vallását tekintve muzulmán volt. (Eredetileg Ma Sanbaónak hívták, de a Zheng He az angol nyelvterületen terjedt el, a Cseng Ho név pedig magyarul ismertebb.) A Ming-dinasztia hadserege már gyermekként foglyul ejtette Csenget, akit eunuchhá tettek, és udvari szolgálatra osztottak be. Hamarosan magasabb tanulmányokba kezdett, és a Ming-dinasztia harmadik uralkodójának, Zhu Di-nek lett a tanácsadója. (Az uralkodó neve magyar átírással Cseng-cu, de előfordul Cheng-tsu, Cheng-zu, illetve Jung-lo elnevezése is.) Ez a császár – akit a Ming-dinasztia egyik leghatalmasabb uralkodójának tartanak a történészek – küldte az admirálist „a világ végei felé”, hogy minél több „tiszteletadást gyűjtsön be” a tengerentúli barbár népektől. (Ez a várakozás a tiszteletadásra később is jellemző volt a kínai uralkodókra, akik ugyanezt várták el sok évszázaddal utóbb a náluk megjelenő európaiaktól is. Azok azonban nemhogy tiszteletet nem adtak nekik, hanem megpróbálták leigázni Kínát, félig-meddig sikerrel.)

Újraépítették Cseng Ho hajóit

Cseng Ho hiábavaló erőfeszítései

Visszatérve Cseng Hóra, mire az ő flottája 1423-ban hazajutott Kínába, a császár megbukott (Cseng-cu uralkodásának végét 1424-re, illetve 1425-re teszik a különböző források), s a vezetőváltással egyidejűleg megváltozott Kína politikája is. Kezdetét vette az izolacionizmus, vagyis az elzárkózás (hasonlóra volt példa Japán, sőt tulajdonképpen még az Egyesült Államok történetében is). A több száz évig tartó elzárkózás nyomán a hatalmas flotta enyészetnek indult, a nagy utazásokról készített feljegyzéseket megsemmisítették (bár egyesek amellett érvelnek, hogy bizonyos dokumentumok azért fennmaradtak), s Kína fejlődése általában véve is megtorpant.

A most megnyílt kiállításon a Cseng Ho első öt útját bemutató részben a fűszerek és a tea kereskedelmére hívják fel a rendezők a figyelmet, illetve az akkori tengerészek életét próbálják bemutatni. A kínaiak ekkor már hatszáz éve járták a tengereket, és számos találmányt fejlesztettek ki, amelyeket nyugaton csak évszázadokkal később ismertek meg. Használtak mágneses iránytűket, vízhatlan válaszfalakat építettek hajóikba. Sőt, Cseng Ho vitorlás hajóin – a dzsunkákon – volt hely a veteményeseknek is! Kis területen zöldségeket, illetve csövekben szójababot termesztettek, hogy a fontos fehérjéket és vitaminokat (különösen a C-vitamint) biztosítani tudják a legénység élelmezésekor. Bár a kínaiak aligha fedezték fel Szent-Györgyi Albert előtt évszázadokkal a C-vitamint, de azt tudták, hogy ha ezeket az élelmiszereket fogyasztják, akkor elkerülhetik a skorbutot, azt a betegséget, amelyet a vitaminhiány idéz elő.

Menzies fantasztikus teóriái

De térjünk vissza Menziesre, aki 2002-es könyvében azt állította, hogy 71 évvel Kolumbusz előtt, 1421-ben Cseng Ho elérte Amerikát! Menzies műve nagy vitát váltott ki szakértők és laikusok között egyaránt. A szerző mintegy százezer e-mailt kapott az elmúlt három évben az olvasóktól, ami mutatja, mennyire nagy érdeklődést keltett a téma.

Menzies tulajdonképpen nem történész, de teljesen laikusnak sem mondhatnánk: nyugdíjas éveit tölti, miután egy brit tengeralattjáró parancsnokaként szolgált a Royal Navy-nél. Menzies azt állítja, hogy nem Kolumbusz fedezte fel Amerikát, de a többi európai, Vasco da Gama és Cook kapitány sem sok újat rajzolt be a világtérképekre, hiszen mások már előttük feltérképezték Amerikát, Indiát és Ausztráliát! (Vasco da Gama európaiként elsőnek jutott el mindenesetre Indiába, Cooknak pedig Ausztrália felfedezését tulajdonítják.)

Menziestől persze a legtöbb e-mailben azt kérdezték az olvasók, hogy milyen bizonyítékai vannak minderre. A tengerészkapitány erre bejelentette, hogy 2007-re átdolgozza könyvét, méghozzá az újabb kutatási eredmények és leletek fényében. Menzies immár azt fogja állítani (állítólag…), hogy nem is Cseng Ho fedezte fel Amerikát, mert már előtte is jártak ott kínai hajósok.

Menzies bevallja: hibázott, de…

Menzies szerint könyvének első változatában azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy mindent egyetlen személy eredményének tulajdonított. Ám mostanra már nem is Cseng Ho lesz a központi alakja, hanem az elődök. Menzies úgy véli, hogy már Kubilaj kán hajósai, a mongol hódító flottája feltérképezte a Föld nagy részét. (A mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítója az 1200-as évek végén hódította meg Kínát, illetve Peking elődjét, s nála járt például a feljegyzések szerint a velencei Marco Polo is. A Jüan-dinasztia után kerültek a Mingek hatalomra Kínában.)

A szingapúri kiállításon látható is néhány másolat Kubilaj kán térképeiből. Ezek nemrégiben kerültek elő az amerikai Kongresszusi Könyvtárból. Ezek a dokumentumok tisztán mutatják a hírek szerint Észak-Amerikát, s az izotópvizsgálatok szerint ezek a térképek a 13. század végéről származnak, vagyis tényleg Kubilaj uralkodása idején készülhettek.

Szintén a szingapúri kiállításon szerepel – az International Herald Tribune beszámolója szerint – néhány koreai térkép másolata, amelyek Charlotte Rees kollekciójából kerültek elő. Ő egy Kínában született misszionárius lánya, aki a térképeket apjától örökölte. Rees térképei a XVI. századból származnak, de állítólag Krisztus előtt 200-ban keletkezett kínai térképek másolatai. Menzies szerint Cseng Ho ismerhette ezeket a térképeket, és így tudhatta, miként érhető el Amerika. Csengnek azonban javítania kellett a térképeken, mert azok longitudinális (hosszúsági) hibákat tartalmaztak.

Vitatott elmélet – ősi buddhisták Kanadában?

Menzies szerint jónéhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak. A régészek azonban vitatják Menzies és Chiasson efféle állításait, és úgy gondolják, hogy inkább egy viking településről van szó Kanada keleti partvidékén. Ezt a nézetet viszont megintcsak Chiasson vitatja. Menzies pedig azt állítja, hogy buddhista sírokat és iszlám sírköveket találtak, amelyek aligha lehetnek európai eredetűek. A sírokban találtak csontokat is, ezeket most DNS-vizsgálatoknak szeretnék alávetni, s erre már engedélyt is kértek a kanadai kormánytól.

Bár Menzies állításai igen hangzatosak, még a Nemzetközi Cseng Ho Társaság elnöke, Tan Ta Sen sem mer egyértelműen az angol tengerészkapitány mellé állni. Szerinte Menzies igen érdekes könyvet írt, de azért még további bizonyítékokra lenne szükség az elmélet alátámasztásához.
http://www.geographic.hu/index.php/fotopalyazat/fotopalyazat/nyomtathato.php?act=napi&id=5068

Szegő Iván Miklós

Utóirat:
hányszor összetalálkozunk az õsi Kína emlékeivel, rácsodálkozunk civilizációjának szinte hihetetlen fejlettségére. A szakembereknek kincs, a kívülállóknak érdekesség: a 2500 évvel ezelõtt élt, e kötetben is idézett Szun Ce „A hadviselés tudománya” c. könyvét ma a menedzsment szakirodalom egyik alapmûveként tartjuk számon, és tételeit gyakorlati útmutatásként idézik a mai szerzõk. Mao-t valószínûleg már rég elfelejtették, amikor Szun Ce még mindig „élõ” hadmûveleti tanácsadó lesz.

Sajátosan pragmatikus felfogást terjesztettek – igazi politikai marketinget gyakoroltak – az õsi Kína uralkodói. E szerint a Menny nem tûrte az olyan uralkodót, aki méltatlannak bizonyult magas hivatalára, és ez vezetett a dinasztiák bukására és új dinasztiák felemelkedésére. A Kr. e. 1050 táján hatalomra jutott Csou-dinasztia uralkodói felvették a Menny Fia címet, amelyet azután az összes többi uralkodó is viselt. Valóban praktikus ideológia és egyben propaganda eszköz: az uralkodó lett a Menny képviselõje a Földön. Ezzel törvényesítették azt is, ha megdöntötték egy dinasztia uralmát, hiszen ha egy uralkodó tétova és erkölcstelen, azt a Menny megbünteti. A Menny Megbízatása tehát nem volt elidegeníthetetlen jog, ellenkezõleg, az újra meg újra felülvizsgálta a döntését, és ezzel biztosította az ellenõrzést az uralkodók felett. A Menny és az uralkodó ezáltal egységbe forrt, dinasztiaváltáskor pedig az új uralkodót azonosították a Mennyel, hogy legitimálják és megalapozzák a politikai tekintélyét.

Kína és Európa kapcsolata is régebbi, mint gondolnánk. A Kína felfedezése – A nyugati világ és a Mennyei Birodalom találkozása címû, szintén gyönyörûen illusztrált albumban (Alexandra Kiadó, 2003) olvashattuk, hogy Saigon környékén római eredetû tárgyakat találtak, és kínai évkönyv beszámolt arról is, hogy Marcus Aurelius küldötteket menesztett Kína uralkodójának udvarába. És említsük még az 1421, amikor Kína felfedezte a világot címû kitûnõ ténykönyvet (Alexandra), amely részletesen bemutatja, hogy a 15. századi Kína fejlettsége sokban jelentõsen meghaladta a korabeli Európáét.

Kína elsõ történelmi uralkodócsaládját a Kr. e. 16. században alapították. Ez a csodálatos album felvázolja az utat, amely elvezetett Qin Shi Huangdi uralmához, aki létrehozta az egyesített birodalmat, felvette az Elsõ Magasztos Császár nevet, és uralma megszilárdítására reformok sorát kezdeményezte, hogy teljesen központosított adminisztrációt hozzon létre. Õ kezdte meg a Nagy Fal építését, önmagának pedig egy 50 km2-es temetkezési komplexumot épített. Itt találtak rá 1974-ben kutat fúró parasztok egy földalatti teremre, s benne egy több mint hatezer életnagyságú, csodálatosan kimunkált, katonákat és lovaikat formázó agyagszobrokból álló hadseregre, és azok hasonlóan bámulatos hadfelszerelésére. A fegyvereiket különleges ötvözetbõl készítették, s azok máig is csillogóak és élesek. A katonák csatára kész hadrendben álltak, védve a császár sírját ellenségeitõl. Qin Shi Huangdi sírõrzõ hadserege azóta is ámulatban tartja a világot, és büszke az a múzeum, amely néhány darabját kiállíthatja.

Ez a hadsereg többrõl is tanúskodik, mint a császár hatalmáról és gazdagságáról: szintúgy a Kr. e. 3. századi Kína igen magas iparmûvészeti, technológiai fejlettségérõl, és alkotóinak igényességérõl. Hogy valójában milyen is volt akkor Kína, és milyen fejlõdési úton jutott el odáig, arról ad részletes képet ez a tárgyához méltóan impozáns méretû, szép és elegáns kötet. Az õsi Birodalom és az azt ábrázoló, annak hagyományait idézõ késõbbi kínai mûvészet képes albumának is csodálatos. Képanyagát hajdani építmények rekonstrukciói, és helyszínek mai fényképei is gazdagítják, és természetesen sok elemzõ fénykép a Hadseregrõl. Utóbbiak sokat megmutatnak a jellegzetes alakokból, részletekbõl, a katonák arcaiból – mindegyikük arca egyedi! –, öltözékébõl, alakzataiból. Ha a hangulatunk éppen nem igényli, hogy belemerüljünk a hajdani Kína történelmének és kultúrájának részletes tanulmányozásába, vagy ez meghaladná a pillanatnyi befogadóképességünket, kitûnõ szellemi élvezet nézegetni ezeket a képeket. Ízelítõül a róluk és a hozzájuk csatlakozó magyarázatokról, idézzünk ide egyetlen ilyen szöveget, amely egy portré-válogatást kísér: „Ezeknek a katonáknak erõteljes testalkatát fedezhetjük fel a nehéz öltözék alatt, amely csaknem ellentétben áll azzal a pszichológiai könnyedséggel és finomsággal, amellyel a Qin-kézmûvesek megkísérelték az egyedi individuumokat kifejezésre juttatni, mintha minden egyes figura külön személyiség lenne, etikai és morális szempontból tökéletes lény. Ez a nyilvánvaló erõfeszítés magyarázza, hogy a katonák enynyire különbözõ testi jellegzetességekkel rendelkeztek, amelyekkel valósággal életre keltik a figurákat. Csodálatra méltó a pillantások és az arckifejezések sokfélesége...”

A kötet nagy részét szakmailag alapos, ugyanakkor a laikus érdeklõdõ számára is jól érthetõ tanulmányok alkotják. Szerzõik - amint a fülszöveg elmondja - a témakörök kiváló tudósai, tehát jól megalapozott, megbízható ismereteket kapunk tõlük errõl az idõben, térben és nagyrészt kultúrában is távoli világról. Tanulmányaik elsõ, összefüggõ tömbje, amely a kifejezõ Történelem, Filozófia és Törvény címet kapta, a Birodalom szellemi alapjait és (kultúr)történetét tekinti át. Ez Kína õsi kultúráitól és a mitikus császárságoktól indul, és az Elsõ Magasztos Császár beteljesületlen álmával zárul. A második tömb a Császáré, és hûséges, õt a mai napig szolgáló Terrakotta Hadseregéé. A Császár hatalmi törekvései és a konfuciánusok közötti ütközés kapcsán itt olvashatunk a történelem valószínûleg elsõ könyvégetésérõl, s ugyanakkor annak egy rendkívül felvilágosodott rendelkezésérõl: a központi archívum(!) mindenrõl megõrizhetett egy másolatot. Ennek a tömbnek a nagy részét a Császár városának, és a Hadsereget is magában foglaló monumentális temetkezési komplexumának az ismertetése és (mûvészet)történeti elemzése teszi ki. Különösen érdekes fejezet szól arról, milyen sok olvasható ki e szobrokból a korabeli kínai hadászatról, hadtudományról, haditechnikáról.

Olvashatjuk: korabeli beszámolók szerint a Császáron úrrá lett a halhatatlanság utáni vágy, és irracionális döntésekre is ragadtatta. Ám – a róla szóló rész záró szavai szerint – közvetlenül a halála elõtt megértette, hogy az igazi halhatatlanság az, ha megmaradunk az emberek emlékezetében – és vele ez így is történt.

Kína felfedezése - Guadalupi Gianni
Alexandra Kiadó

A nyugati világ és a mennyei birodalom találkozása.

Az eddig kiadatlan dokumentumok, valamint remek korabeli képek alapján összeállított könyv bepillantást enged Kína és a nyugati világ bonyolult kapcsolatrendszerébe, az első, tapogatózó kereskedelmi lépésektől a gyarmatosítás végéig és a császárság bukásáig, ahonnan a maoista forradalom és a mai Kína gyökerei erednek. A Kínát történelmi perspektívából szemlélő könyv hódolattal adózik a kínaiak művészete és kreativitása előtt, s mesterműveiket bemutatva bizonyítja stílusuk és kultúrájuk utánozhatatlanságát.

Szasa Kolesznyikov

Kína felfedezése
Alexandra Kiadó
www.alexandra.hu
info@alexandra.hu

Az Atlanti Fal

2008-02-06T18:00:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség

Az Atlanti fal ostroma

Irodalmi megközelítés:
Kortárs Művészeti Múzeum / Ludwig Múzeum Budapest
Ősz Gábor
Az Atlanti fal tájképe

A táj lassan változik a bunkerek körül, az erózió és az új megszállók: a turizmus territóriuma ez. A funkció nélküli, pusztuló óriás betoncseppek elszórva a homokban; az óceán partján felejtett építészet. Mivel a bunkerek nagy része nem szilárd talajra, alapok nélkül készült, a homokba öntött szilárd betontestek idegenül imbolyognak ide-oda a tengerparti struktúra végtelenjében. Felborulnak, elsüllyednek, hánykolódnak a homokban.
És az elhagyott pusztuló rendszer mégis egy a modern építészetet idéző, rendkívüli és idegen szépséget sugároz. Ugyanakkor az egykori harcviselés építményei archaikus korokat megelevenítve, az Egyiptomi építészetre vagy az Azték struktúrákra emlékeztetnek. Talányos analógiának tűnnek a halotti és a katonai építészet között. Legömbölyített szürke formák, mintegy kultúra nélküli templomok, mindig arccal az óceán horizontja felé...........
Az én figyelmemet az u.n. megfigyelő, ellenőrző vagy parancsnoki posztok kötötték le. Ezek az éleken lágyan ívelt formák nem csak gyorsan készültek de az aerodinamika korát megelőzve, úgy tűnnek, mintha sebességre törnének, mintha a légellenállást próbálnák legyőzni. Fukciójuk szerint egyfajta eszközei a vizuális ellenőrzésnek. Formailag erősen kiugró gyakran félkörívű homlokzat jellemző rájuk ..............
A bunker, architektonikus megjelenésén keresztül vált érdekessé. A belsejéből kitekintve viszont megjelenik, a magában a térben rejtező képkészítés lehetősége. Az hogy a bunker belső terét egy Camera-Obscura saját terévé alakítja, a bunker maga készíthet képet arról a tájról, amelynek megfigyelésére rendeltetésszerűen létrehozták. Ez itt közel és távol az egyetlen építészet, amely funkcionális kapcsolatot épített ki táj és architektonikus szerkezet között. Szándéka szerint megpróbált észrevétlen maradni, mintegy a táj részévé válni.
A rituális vadászat részeként ez egyfajta készültség a táj meglepetésszerű birtokbavételére, a látvány folyamatos ellenőrzésének gyakorlataként. A megfigyelés és kép párhuzamaként a Camera Obscura elvei alapján, a keskeny hosszú hasíték kitakarása és a pinhole elhelyezése után, a bunker megfigyelő terébe lógatott nagyméretű fotópapír lassan rögzíteni kezdi a táj bevetülő képét.
A fotókamera a másodperc törtrésze alatt készít képet, míg a Camera Obscura esetében az expozíciós idő elérheti a negyven percet is:
Jelen esetben, a cibakróm papír használatával az expozíció ideje 4 és fél óra közöttire növekedett. Ez egy térben és időben elnyúló, szín és fény sajátságos egységét teremtette............
Érdekes jelenség az, hogy amíg a bunkerből tekintek kifelé, megfordul a fejemben, hogy talán valami olyat veszek észre, amit más különben nem. Mintha olyan jelenségekre "fókuszálna", amelyek talán ott vannak, csak éppen nem láthatók. Ez a láthatóban rejtező, ismereti jelenség kerül a végtelenbe "élesített" fotópapírra. Egy bizarr ellentmondás, a félelem beton konzerve és a lejárt szavatosságú békés látkép között.

Részletek Ősz Gábor : Az Atlanti Fal c. írásából

Az Atlanti Fal: Az északi tengertől egészen a spanyol-francia határig húzódó erőd rendszer, amely az angol-szász Szövetségesek partra szállását lett volna hivatott megakadályozni. A fal nem egy összefüggő erőd rendszer volt, mint például a Maginot-vonal, hanem kisebb nagyobb bunkerek, lövegállások és parti akadályok változó sűrűségű hálózata. Az Atlanti Fal legerősebb része a Cherbourg és Calis közötti szakasz volt. (lásd még: Maginot-vonal)

Előzmények

II. világháború első szakasza (1944. június 22-ig)
Hitler megegyezett Sztálinnal Kelet-Közép-Európa felosztásában (Molotov-Ribbentrop paktum 1939. augusztus 23.), szeptember 1-jén megkezdődött Lengyelország lerohanása. Két nappal később a két nyugati nagyhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, de fegyveres konfliktusba nem keveredett a III. Birodalommal. Lengyelországnak egyedül kellett szembeszállnia a Wehrmachttal, illetve szeptember 17-e után a Vörös Hadsereggel is. Szeptember 27-én elesett Varsó, Lengyelországot felosztották. Az ősz folyamán a Szovjetunió a keletlengyel területeken kívül a Baltikumot is bekebelezte (végleg 1940 augusztusában), a „furcsa háború” Nyugat-Európában nem követelt áldozatokat. Hitler kivárt, Franciaország és Anglia pedig tanácstalan volt. A Szovjetunió megtámadta Finnországot (1939. november - 1940. március), és komoly erőfeszítések után sikerült 50 ezer km2 -rel növelnie a Birodalom területét. Hitler 1940 tavaszán, hogy megakadályozzon egy esetleges tengeri zárlatot, hadseregével lerohanta Dániát és Norvégiát (Quesling-kormány). Angliában Churchill lett a miniszterelnök (1940. május 10.). Németország – megkerülve a franciák által bevehetetlennek hitt Maginot-vonalat – elfoglalta a Benelux államokat. Manstein páncélosai áttörtek az Ardenneken és bekerítették a francia-brit erőket. A szövetségesek csapataikat Dunkuerque-nél evakuálták, Franciaország elesett. Június 5-én Párizs kapitulált, június 22-én pedig Petain marsall aláírta a fegyverletételt a compiegne-i erdőben. Észak-Franciaországot megszállták, míg Dél-Franciaországban petain vezetésével – Vichy székhellyel – bábállam alakult. Anglia nem kapitulált, így 1940 augusztusában megkezdődött Anglia felett a légicsata (a Luftwaffe és a Royal Air Force között), amelyet szeptember 15-re az angolok nyertek meg. 1940 szeptemberében megalakult – a háromhatalmi egyezménnyel – a Berlin-Róma-Tokió tengely. A tengelyhatalmak következő célpontja a Szovjetunió lett, de előtte Hitler kisegítette Mussolinit az afrikai fronton (1941. február, Rommel – Afrikakorps). Áprilisban lerohanta az ellenséges Jugoszláviát, illetve az angol befolyás alatt álló Görögországot. A hadműveletek sikeresnek bizonyultak, a németek még Kréta szigetét is elfoglalták (biztos bázist teremtve maguknak a Földközi-tengeren). A kontinensen egyetlen potenciális ellenfél maradt, a Szovjetunió. 1941. június 22-én német olasz, román, finn és szlovák csapatok három irányból támadást indítottak – a sztálini tisztogatások miatt katonailag erősen meggyengült – Szovjetunió ellen.
A németek 1933—1939 között építették ki nyugati határaik mentén az ún. Siegfried-vonalat. Ez a francia—belga erődítési irányzattól alapvetően eltérő erődítési rendszer volt. Az összefüggő és nagy mélységű, arányosan elhelyezett erődelemekkel megerődített állásoknak egyrészt a széles körű támadó manőverezés, másrészt az aktív védelmi hadműveletek lehetőségét kellett biztosítaniuk. A Siegfried-vonal több mint 550 km hosszúságban zárta le Németország Hollandiával, Belgiummal, valamint Franciaországgal közös határát. Szélességben északi, középső és déli szakaszra, mélységben 2-3 megerődített védőövre tagolódott. A legerősebb a középső szakasz volt, ahol mélysége néhol a 40 km-t is elérte. Tartós erődítési építményei a 100-150 cm falvastagságú, nehéz géppuskával, páncéltörő és tábori tüzérségi lövegekkel felszerelt könnyű és közepes vasbeton erődök voltak. Az erődök közötti hézagokban nyílt géppuska és tüzérségi tüzelőállásokat rendeztek be. Az erődrendszerbe 20 ezer tartós építményt építettek be. Sűrűségük a fontosabb területeken négyzetkilométerenként meghaladta a 60 darabot.
A németek a háború során még több erődrendszert is építettek, illetve állítottak helyre. Így 1942-ben kezdték meg az ún. Atlanti-fal kiépítését, amely a francia tengerpart megvédésére volt hivatott. A tervből azonban csak néhány kikötő és néhány fontosabb partszakasz megerődítése valósult meg, ide sorolható még a kelet-poroszországi (Kőnigsberg) erődrendszer, valamint a balti erődítések.

Következmények:

Az 1944-es európai hadműveletek
1944 elején – a 900 napos ostrom alól – felszabadult Leningrád és nyárra már Varsó előtt állt a szovjet hadsereg. A varsói felkelést a szovjet csapatok politikai megfontolásból tétlenül nézték. Varsó október 2-án újra elesett, és a várost a nácik lerombolták. A teheráni konferencián megtárgyalt második front megnyitására 1944. június 6-án (D-Day) került sor (normandiai partraszállás – Eisenhower tábornok irányítása alatt). A németek által kiépített atlanti fal a rossz stratégia miatt csődöt mondott, kemény harcok után sikerült megerősíteni a normandiai hídfőállást. Augusztus 23-án Mihály román király az augusztus 20-i vereség után – a román hadsereggel együtt átállt a szövetségesek oldalára. Augusztus 25-én Párizs felszabadult. A román átállással a szovjetek megkerülhették a Kárpátokat, és októberben a debreceni tankcsatában szétverték az egyik utolsó német ellentámadást. A tankcsata után nyitva állt az út Budapest felé. A nyugati fronton 1944 decemberében a németek egy utolsó támadást indítottak az Ardenneken keresztül, de a támadás hamar összeomlott. A III. Birodalomnak már csak hónapjai maradtak.

Erwin Rommel szerepe:
Erwin Johannes Eugen Rommel (1891-1944)

Német tábornagy. Harcolt az elso világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos muvet a gyalogsági hadviselésrol, késobb viszont páncélosparancsnokként vált világhíruvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. Naponta 50-60 esetleg 160 kilómétert nyomult előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (Deusche Afrika Korps (DAK), Német Afrika Haderő) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell 1941-es támadását,elentámadást indított és amit az angolok elvettek 5 hét alatt az olaszoktól azt visszavette 5 nap alatt. 1942 tavaszán viszont az ő támadását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit serege (Crusader hadművelet).
A gyakran változó hadiszerencse ezt követoen ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül a többszörös túlerő döntő gyozelmet aratott.
Hitler 3 tábornokot küldött kényszernyugdíjba, mert csak Montgomery tábornok tudta a túlerőt megfelelően használni. Ezután az DAK állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végső vereség elott Hitler hazarendelte, új megbízatása az Európa erőd, Olaszországi és Franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal (Franciaország partjainak védelme) nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerosítésén, de nem kapott kello támogatást Rundstedt-tol (mindenki azt hitte Calais-nál lesz a partraszállás csak ő és még néhany parancsnok tudta hogy normandiában). A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomeryvel. Július 17-én súlyosan megsebesült. Nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében két válastása volt, vagy öngyilkosság vagy a családja. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hősöknek kijáró temetést kapott.
mMkor Hitler 1940 szeptemberében titkos rendeletben törölte a Seelöwe hadműveletet, Nagy-Britannia tervezett invázióját, parancsot adott a Todt Szervezetnek a 2400 kilométer hosszú Atlanti Fal megépítésére a francia, belga és holland tengerpart mentén. Minden tengeri kikötőt erődítménnyé alakítottak. Hitler maga tervezte meg az erődítmények szerkezetét és katonai védelmét, és még a felhasználandó acél és cement mennyiségét, minőségét is előírta. Személyesen jelölte ki a parancsnokokat, akik hűségesküt tettek neki, és megígérték, hogy a végsőkig fognak küzdeni.
Winston Churchill és tábornokai közben terveket készítettek az Atlanti Fal erődrendszerének áttörésére. A D-nap és az Overlord hadművelet elsöprő sikerét követően a szövetséges erőknek el kellett foglalniuk a kulcsfontosságú kikötőerődöket, hogy partra lehessen tenni az utánpótlást. A normandiai partok előtt létrehozott Mulberry kikötők túlságosan sérülékenyek voltak az időjárás viszontagságaival szemben, és a szövetséges igényeknek csak a töredékét tudták kielégíteni. Az amerikaiak harcolva vágtak utat maguknak a Cotentin-félszigeten, hogy megpróbálják bevenni Cherbourg-t, St. Malót, Brestet, Lorient-t és St. Nazaire-t. A kanadai és brit erők ugyanakkor a balszárnyon törtek előre, elfoglalva Le Havre-ot, Dieppe-et, Boulogne-t, Calais-t, s bekerítve Dunkerque-et.
Minden erőd parancsnoka elszánt védekező harcot vívott, és megsemmisítette a kikötői létesítményeket. A szerző is tagja volt annak a páncéloshadosztálynak, amely egy egész napon és éjszakán át tartó, merész támadással bevette Antwerpent, amire Hitler a Schelde folyó antwerpeni bejáratát védő flushingi és walchereni erődök megerősítésével reagált.
A szövetségesek sikerére mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy a nyugati fronton elkerüljék a patthelyzet kialakulását. A dicsfény és az újságok szalagcímei a szövetséges hadseregek nyilvánvaló sikereire koncentráltak; az amerikaiak keserves küzdelmei Bretagne-ban, a britek és kanadaiak nyomorúságos körülmények között, Antwerpen megnyitásáért vívott hadjáratai hamar feledésbe merültek. A szörnyűséges „kis csatákat” végigharcoló katonák küzdelmüket „Hamupipőke-háborúnak” nevezték el. Ez a könyv az ő teljesítményüknek, bátorságuknak és eltökéltségüknek állít emléket.

A II. világháború öt éven át tartó globális hadviselését leginkább egy háromdimenziós, halálos sakkjátszmához lehetne hasonlítani. A harcmezők ott húzódtak a tengerpartokon, a ligetekben, a mocsarakban, az elárasztott mélyföldeken, és borzalmas összecsapások zajlottak le a levegőben, a vízen és a víz alatt. A hadjáratok közül sokat jól dokumentáltak, ez a könyv azonban olyan csaták sorozatáról szól, amelyekről ritkán írtak.
A Barbarossa-hadművelet megindításakor, Oroszország 1941 júniusában kezdődő inváziójának idején Hitler már teljes bizonyossággal tudta, hogy Achilles-sarka egy második front sikeres megnyitása lehet Nyugat-Európában. Ő és Winston Churchill is tisztában voltak vele, hogy a szövetséges hadsereg a nyugati szárnyon végrehajtott sikeres támadással és behatolással aláírná a Harmadik Birodalom halálos ítéletét. A tengelyhatalmak a rendelkezésükre álló hatalmas emberanyag (köztük kényszersorozott oroszok, magyarok, franciák, hollandok és belgák) ellenére sem reménykedhettek a háború megnyerésében, ha egyszerre kell harcolniuk az oroszok hordái ellen keleten és a szövetséges hadseregek ellen nyugaton. Hitler a keleti fronton támadásba küldte páncéloshadseregeit – sakktáblájának „futárjait” és „huszárjait”. A nyugati fronton ugyanakkor tucatnyi, vagy még több erődítményt, „bástyát” hozott létre, hogy így védje a sebezhető kikötőket. Ebben a könyvben részletesen tárgyaljuk Hitler titkos rendeleteit, melyek kibocsátásával megalkotta az Atlanti Falat. A hatalmas, főként kényszermunkásokat dolgoztató Todt Szervezet 1941 telén azt a feladatot kapta a Führertől, hogy építsen fel egy 2400 kilométer hosszú, acél- és betonerődítményekből álló védelmi vonalat, amely végighúzódik négy ország – Dánia, Hollandia, Belgium és főként Franciaország tengerpartján...

egy fanyalgó kritika
A könyv címe kissé félrevezető, mert valójában a nyugati partvidéken kialakított és a német által a végsőkig védeni tervezett kikötőerődök elfoglalásáról szól, nem pedig a teljes Atlanti Fal felszámolásáról. A téma ezzel együtt rendkívül érdekes. A szerző sajnos mindössze annyi forrást használt fel, ami bibliográfiaként egyetlen(!) oldalra ráfért. Levéltári forrás egy sincs közöttük.
E könyv esetében sajnos sem az író, sem a fordító nem állt a helyzet magaslatán. Számos pontatlanság becsúszott (sohasem létezett alakulatok, összekevert rendfokozatok, eltévesztett harcjárműfajták, stb.). Nálam a könyv 40 százalékos.
http://209.85.135.104/search?q=cache:gk6-dAaa9_gJ:memoir44.hu/forum/14%3Fkonyvjelzo%3D20+atlanti+fal+ostroma&hl=hu&ct=clnk&cd=44&gl=hu
A kiAmikor Hitler 1940 szeptemberében titkos rendeletben törölte a Seelöwe hadműveletet, Nagy-Britannia tervezett invázióját, parancsot adott a Todt Szervezetnek a 2400 kilométer hosszú Atlanti Fal megépítésére a francia, belga és holland tengerpart mentén. Minden tengeri kikötőt erődítménnyé alakítottak. Hitler maga tervezte meg az erődítmények szerkezetét és katonai védelmét, és még a felhasználandó acél és cement mennyiségét, minőségét is előírta. Személyesen jelölte ki a parancsnokokat, akik hűségesküt tettek neki, és megígérték, hogy a végsőkig fognak küzdeni.
Winston Churchill és tábornokai közben terveket készítettek az Atlanti Fal erődrendszerének áttörésére. A D-nap és az Overlord hadművelet elsöprő sikerét követően a szövetséges erőknek el kellett foglalniuk a kulcsfontosságú kikötőerődöket, hogy partra lehessen tenni az utánpótlást. A normandiai partok előtt létrehozott Mulberry kikötők túlságosan sérülékenyek voltak az időjárás viszontagságaival szemben, és a szövetséges igényeknek csak a töredékét tudták kielégíteni. Az amerikaiak harcolva vágtak utat maguknak a Cotentin-félszigeten, hogy megpróbálják bevenni Cherbourg-t, St. Malót, Brestet, Lorient-t és St. Nazaire-t. A kanadai és brit erők ugyanakkor a balszárnyon törtek előre, elfoglalva Le Havre-ot, Dieppe-et, Boulogne-t, Calais-t, s bekerítve Dunkerque-et.
Minden erőd parancsnoka elszánt védekező harcot vívott, és megsemmisítette a kikötői létesítményeket. A szerző is tagja volt annak a páncéloshadosztálynak, amely egy egész napon és éjszakán át tartó, merész támadással bevette Antwerpent, amire Hitler a Schelde folyó antwerpeni bejáratát védő flushingi és walchereni erődök megerősítésével reagált.
A szövetségesek sikerére mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy a nyugati fronton elkerüljék a patthelyzet kialakulását. A dicsfény és az újságok szalagcímei a szövetséges hadseregek nyilvánvaló sikereire koncentráltak; az amerikaiak keserves küzdelmei Bretagne-ban, a britek és kanadaiak nyomorúságos körülmények között, Antwerpen megnyitásáért vívott hadjáratai hamar feledésbe merültek. A szörnyűséges "kis csatákat" végigharcoló katonák küzdelmüket "Hamupipőke-háborúnak" nevezték el. Ez a könyv az ő teljesítményüknek, bátorságuknak és eltökéltségüknek állít emléket. adó:

Üdv
A SZERZŐ(K)RŐL

Patrick Delaforce a II. világháború folyamán a 11. páncéloshadosztály királyi lovastüzérségének szakaszvezetőjeként szolgált Normandiában, majd előretolt megfigyelőtisztként Hollandiában és Németországban. Kitüntették az Orániai–nassaui Rend Bronzkeresztjével, és a hadjárat során két alkalommal említették meg a nevét a napiparancsban. 1945 végén csatlakozott a 7. páncéloshadosztályhoz, és a 3. királyi lovastüzérség „Jáva” csapatát vezette. Miután otthagyta a hadsereget, borszállítással foglalkozott, majd a reklámszakmában próbált szerencsét, mielőtt hivatásos írónak állt. Több mint húsz hadtörténeti könyvet írt, valamint számos útikönyvet és életrajzi művet. A Pen and Sword Books 2004-ben újra kiadta Wellington The Beau című könyvét. Jelenleg Sussexben él.

Az amerikai elnökök

2008-02-06T17:58:00.000-08:00

Az amerikai elnökök

www.alexandra.hu
info@alexandra.hu

Nem voltak egyformák.
Kennedy szerint Marilyn Monroe egy teniszlabdát is keresztülszívott egy vékony slaugon, és ott volt neki a Joe Bonnano. Clinton szaxofonját kevesen látták, de egy időben mindenki arról beszélt.Anton Burr alelnök párbajban halt meg Hamiltonnal szemben. Nagy idők nagy egyéniségeket hívnak életre, gondoljunk csak a magyar reformkorra. Az egyébként cigány származású Bill Clinton megalomániájáról árulkodik(mostanában sokat szunyókál!), hogy micsodáját Williamnak szóllíttatta,,mert az hosszabb volt, mint a Bill kifejezés. Szintén a köteteben is csak kéjencként emlegetett Clintonról szól az az aranyos szállóige, hogy"Hogyha én egy fa...szal akarok szórakozni, akkor nem Clintonnal kezdem, bár ő elég nagy, de szórakozásra elég az enyém"
A kötet mércéje Roosewelt,joggal.

A pécsi egyetem politológiai tanszékén egyszer, pusztán szórakozásból, megpróbáltam megírni egy találomra kiválasztott város, Nagykőrös, polgármestereinek történetét, politikai ,közéleti, politológiai teljesítményeik alapján. Már a tudományos szempontok,kritériumok kiválasztása is kidolgozása is nehezen ment, s noha rendkívül gyümölcsöző lett volna egy ilyen szempontrendszer, nem tudtam öonállóan létrehozni.
Az amerikai elnökökkel kapcsolatban ezt a hiányt tökéletesen betölti Graubard könyve. A kép nem teljes, mert csak Roosewlttől Bush-ig tárgyalja az elnökök szerepét,produkcióját, de azért a tudós elme áttöri ezt a maga választotta keretet:elemzését a tizenkilencedik századi visszatekintéssel kezdi, ajhol nagyszerű metaforával azt mutatja be, hogy az első amerikai elnökök királyok voltak az udvaroncok között. Ez a metaforikus, színes leírás stílusa uralja a könyvet. Itt aztán senki nem fog unatkozni.
A kötet logikája is könnyen megfejthető:
Először az amerikai elnökök közös tulajdonságairól beszél, majd ezután tér rá az egyes elnökök egyedi sajátosságaira, de közbekeveredik a történetiség nézőpontja, s egy korszerű USA portrét olvashatunk egyébként az ökonomikusan szerkesztett kötet révén.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke az Egyesült Államok legmagasabb rangú tisztségviselője, államfője. Az alkotmány értelmében az elnök egyúttal az Egyesült Államok Kormányának kormányfője és az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka is.
Az Egyesült Államok szuperhatalmi pozíciója folytán e poszt mindenkori betöltője a világ legbefolyásosabb vezetője és a legismertebb közszereplők egyike.
Lazításként:
Black & White skót whiskey reklámja világszerte ismertté tette a bájos kutyapáros fekete tagját, a skót terriert. Habár nálunk nem tartozik a legnépszerűbb fajták közé, Amerikában például a First Dog is skót terrier: az amerikai elnököt fontos tárgyalásokra is elkíséri Barney, a kis fekete terrier.
A skót terrier szerelmesei szerint ez a fajta a legősibb felföldi terrier, és a többi hasonló fajta a skót-angol határvidékről csupán a „Scottie” leszármazottja. Valóban, a korabeli krónikákban például Skye terrierként megnevezett kutyák nem a ma is ismert hosszú törzsű, hosszú szőrű fajtára emlékeztettek, hanem inkább a mai skót terrierre. Az ősi származáselméletet támaszthatja alá három XVI. századi könyv is (Jacques du Fouilloux: La venerie, 1561; dr. Stevens: The Maison Rustique, 1572; Turberville: The Noble Art of Venerie, 1575), melyek szerzői egybehangzóan írnak le egy olyan rókára és borzra használatos terriert, mely megfelelhet a mai skót terrier ősének. A XVII. században VI. Jakab, Skócia királya is megemlíti a skót terriereket. Amikor I. Jakab néven Anglia királya lett, azt írta egyik levelében Laird of Caldwellnek, hogy egy tucat terriert küldött Franciaországba ajándékként.
Az Our Dogs angol kinológiai folyóírat egyik alapítója, Rawdon B. Lee szerint a skót terrier a legrégibb őshonos kutyafajta Nagy-Britanniában. Generációk óta népszerű fajta volt a Felföldön, ahol Skye terrierként ismerték, pedig kimondottan különbözött attól a hosszú szőrű, vadászatra már nem kimondottan alkalmas testfelépítésű kutyától, mint amilyen napjaink Skye terriere.
Mindezek azonban csak találgatások; ami viszont biztos, hogy kutyakiállításon először 1860-ban indítottak önálló osztályt a skót terriereknek. Ezek az ebek azonban valójában Skye, Dandie Dinmont és Yorkshire terrierek voltak. Sok skót meglehetősen felháborodottan figyelte ezeknek a kutyáknak a győzelmét a kiállításokon. Az elégedetlenség 1877-ben a Live Stock Journalban hosszú vitában öltött formát, számos cikk és olvasói levél taglalta, hogy milyen is az igazi skót terrier. A vita olyan hevessé vált, hogy a főszerkesztő felszólította a feleket, hogy csak akkor engedi folytatni, ha mindegyik fél pontosan leírja, szerinte milyennek kell lennia az igazi skót terriernek. Gordon Murray kapitány eleget is tett a kihívásnak, és a Stock Keeper c. lapnak írt levelében részletesen kifejtette elképzelését az ideális skót terrierről. Ez lecsillapította a kedélyeket, és 1880-ban J. B. Morrison már a hivatalos fajtaleírást fogalmazta, melyet mindegyik fél elfogadott. A standard lényegi pontjait a későbbi változtatások is megőrizték. 1882-ben megalakult a közös angol-skót fajtaklub, melynek elnöke J. B. Morrison volt, de ahogyan a skót terrier iránti érdeklődés nőtt, mindkét ország önálló klubot szervezett, melyek azonban harmonikusan tudtak együttműködni.
A fajtára vonatkozóan sokáig az Aberdeen terrier megjelölés is használatos volt, mivel ez a város akkoriban a skót terrier-tenyésztés centruma volt, innen érkeztek a fajta legismertebb és legsikeresebb kiállítói. 1868-ban, a Yorkshire-i Craven Show-n már önálló osztályban indulhattak a skót terrierek; és ekkor már ez a megnevezés nem több terrierfajtára vonatkozó általános megjelölés volt. 1879-ben a Kennel Club Show-n is külön osztályt vezettek be a fajta részére, ezáltal hivatalosan is elismerve a skót terriert.
Az Egyesült Államokkal John Naylor ismertette meg a faját. 1883-ban egy tenyészpárt importált, Tam Glent és Bonnie Belle-t. Az AKC törzskönyvében az első regisztrált skót terrier egy Dake nevű csíkos kan volt, melyet 1884. szeptember 15-én született, apja Naylor Glenlyon nevű kutyája volt. Németországban a századforduló táján kezdődött a tenyésztés, angol import egyedekkel. 1903-ban, Lipcsében állítottak ki először skót terriert német kiállításon. A szomszédos Ausztriában 1910-ben regisztrálták az első skót terriert, Valerie Auersperg grófnő tulajdonában. Finnországba 1928-ban érkezett az első egyed, Anna Eklund „Highland” kennelébe. A Scotch Lassie nevű szukát a hölgy egy állatkereskedésben vette. Egy évvel később már egy igazi tenyészszukát importált Angliából: Heather Jean volt a finn állomány „ősanyja”. Anna Eklund egyébként nem csak a skót terrier tenyésztésben volt úttörő, hanem ő volt az első női bíró Finnországban.
A XX. század végére az egykori rókavadász terrier sok országban a legnépszerűbb fajták közé tartozott. Számtalan híres közéleti személyiségnek, színésznek vagy sportolónak volt skót terriere, például Gábor Zsa Zsának, Ronald Reagennek és Liza Minellinek is. A leghíresebb skót terrier minden bizonnyal Fala volt, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kutyája. Fala 1940. április 7-én született, Margaret Stuckley, az elnök unokanővére ajándékozta Rooseveltnek. Habár nem Fala volt az első Scottie a fehér Házban – Franklin Rooseveltnek többek között már volt egy Duffey és egy Mr. Duffey nevű skót terriere – de őt szerette a legjobban, szinte mindenhova magával vitte. Falának még most, évtizedekkel halála után is saját honlapja van. (http://www.fala-fdr.com) Érdekesség, hogy a jelenlegi amerikai elnöknek, George W. Bushnak is van egy skót terriere, akit Barney-nak hívnak. Az elnök szinte mindenhova magával viszi a kis fekete kedvencét. (http://bushybarney.tripod.com/index.htm)

A kiindulópont:

Az Egyesült Államok alkotmánya a világon szinte páratlan jogkörrel ruházza fel az elnököt: egy személyben államfő, kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka - ezt a három feladatkört a világ demokratikus országaiban általában legalább két ember között oszlik meg. Uralmát a hatalmi ágak megosztása (Checks and Balances) korlátozza: Fehér Ház a Kongresszus és a Legfelső Bíróság ellensúlyoza, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás. Az alkotmány ezért kimondja, hogy az elnök nem lehet egyszerre képviselő vagy szövetségi bíró is.

A hivatal betöltésének feltételei

George Washington
George Washington
az első elnök
(1789-1797)

Az alkotmány második cikkelyének első bekezdése szerint elnök lehet minden, az Egyesült Államok állampolgáraként született (vagy az alkotmány elfogadásának pillanatában állampolgársággal bíró), harmincötödik életévét betöltött személy, aki a jelölését megelőző legalább tizennégy évben az Államokban élt.

Az elmúlt években az a kitétel, amely szerint csak született amerikai lehet elnök, viták tárgyává vált. Sokan érvelnek amellett, hogy ezt a pontot törölni kellene, mivel számos, az elnökségre egyébként alkalmasnak tűnő embert kizár a jelöltségből, és korlátozza az amerikai társadalomért sokat tett bevándorlók munkájának jutalmazhatóságát. Az elnökségtől emiatt a kitétel miatt elzárt, prominens amerikai közéleti szereplők között olyanok vannak, mint az osztrák születésű Arnold Schwarzenegger, Kalifornia jelenlegi kormányzója, a cseh születésű Madeleine Albright, a Clinton-adminisztráció külügyminisztere, vagy a német születésű Henry Kissinger, Richard Nixon egykori biztonsági tanácsadója, későbbi külügyminiszter.

Az alkotmány értelmében az elnökök négyéves ciklusokban szolgálnak. Az 1951-ben életbe lépett XXII. kiegészítés szerint minden elnök legfeljebb két teljes cikluson keresztül maradhat hivatalban, de legtovább tíz éven keresztül (abban az esetben, ha először alelnökként került elnöki pocícióba, és a következő választásokig nem több, mint két évig volt hivatalban). Ezt a kiegészítést elsőként Dwight D. Eisenhower elnöksége idején alkalmazták.

Elnökválasztások

Theodore Roosevelt
Theodore Roosevelt
a huszonhatodik elnök
(1901-1909)

Elnökválasztásokat négyévente tartanak. Az elnököt közvetve választják, az elektori kollégiumon keresztül. Országos szinten egyedül az elnököt és az alelnököt választják, minden más közhivatalt betöltő személyt államonként választanak vagy jelölnek.
Eredetileg minden elektor két embert jelölt elnöknek. Az elektori szavazatok összeszámlálása után a legtöbb szavazatot kapott jelölt lett az elnök, míg az alelnöki székbe a második legtöbb szavazatot kapott ember ült. Így fordulhatott elő a második elnökválasztáson, hogy John Adams föderalista elnök alelnöke az ellenjelölt, demokrata-republikánus Thomas Jefferson lett.
Ez a rendszer 1804-ben, az alkotmány XII. kiegészítésének ratifikálása után változott meg. Ekkortól az elektorok külön szavaztak az elnök és külön az alelnök személyére. Az elnöki cím elnyeréséhez a jelöltnek az elektori szavazatok legalább felét meg kell szerezni. Ha ezt egyik jelölt sem éri el, az elnököt az alsóház, az alelnököt pedig a Szenátus jelöli ki. 1937, az alkotmány XX. kiegészítésének elfogadása óta az újonnan megválasztott vagy újraválasztott elnököt a választásokat követő év januárjának 20. napján iktatják hivatalába (ez általában a Legfelsőbb Bíróság elnökének feladata).
Napjainkban az amerikai elnökválasztás az ún. elnöki előválasztással kezdődik, amelynek során a nagy pártok (a demokraták és a republikánusok) megválasztják elnökjelöltjüket a párton belüli aspiránsok közül. Az elnökjelöltek ezután megnevezik az alelnökjelöltet. Valamivel a választások előtt a jelöltek szokás szerint több, országosan közvetített, nyilvános vitában ütköznek meg, és hosszasan kampányolnak, elsősorban az ingaállamokban, a bizonytalan szavazók meggyőzése érdekében.

Hivatali eskü

Az alelnök után, pontban délben helyezi kezét a Bibliára az új elnök letéve hivatali esküjét:
Én, (név) ünnepélyesen esküszöm , hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorolom, és legjobb képességeim szerint fenntartom, óvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát.
Hozzátehető „Isten engem úgy segéljen!”, de az alkotmány nem követeli meg.
Utódlás
Pontosan rögzített, hogy az elnök halála, lemondása vagy büntetőjogi elmozdítása esetén mely közjogi méltóságok, és milyen sorrendben veszik át a helyét. A hosszú sor első három tagja a következő:

1. az alelnök
2. az Alsóház elnöke
3. a Szenátus elnöke
Az alkotmány XXV. kiegészítése rögzíti a pontos feltételeket és az eljárást annak megállapítására, hogy egy hivatalban lévő elnök nem képes többé ellátni feladatát, valamint azt, hogy ilyenkor az alelnök veszi át a helyét, mint az Egyesült Államok megbízott elnöke.
Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek névsora
Név Beiktatás Kilépés Párt Alelnök(ök)
1 George Washington 1789 1797 párton kívüli John Adams
2 John Adams 1797 1801 föderalista Thomas Jefferson
3 Thomas Jefferson 1801 1809 demokrata-republikánus Aaron Burr és George Clinton[1]
4 James Madison 1809 1817 demokrata-republikánus Elbridge Gerry[1]
5 James Monroe 1817 1825 demokrata-republikánus Daniel D. Tompkins
6 John Quincy Adams 1825 1829 demokrata-republikánus John C. Calhoun
7 Andrew Jackson 1829 1837 demokrata John C. Calhoun[2] és Martin Van Buren
8 Martin Van Buren 1837 1841 demokrata Richard Mentor Johnson
9 William Henry Harrison[3] 1841 1841 whig John Tyler
10 John Tyler 1841 1845 whig[4] senki
11 James Knox Polk 1845 1849 demokrata George M. Dallas
12 Zachary Taylor[3] 1849 1850 whig Millard Fillmore
13 Millard Fillmore 1850 1853 whig senki
14 Franklin Pierce 1853 1857 demokrata William R. King[5]
15 James Buchanan 1857 1861 demokrata John C. Breckinridge
16 Abraham Lincoln[6] 1861 1865 republikánus Hannibal Hamlin és Andrew Johnson
17 Andrew Johnson 1865 1869 demokrata[7] senki
18 Ulysses Simpson Grant 1869 1877 republikánus Schuyler Colfax és Henry Wilson[5]
19 Rutherford Birchard Hayes 1877 1881 republikánus William A. Wheeler
20 James Abram Garfield[6] 1881 1881 republikánus Chester A. Arthur
21 Chester Alan Arthur 1881 1885 republikánus senki
22 Stephen Grover Cleveland 1885 1889 demokrata Thomas A. Hendricks[5]
23 Benjamin Harrison 1889 1893 republikánus Levi P. Morton
24 Stephen Grover Cleveland 1893 1897 demokrata Adlai E. Stevenson
25 William McKinley[6] 1897 1901 republikánus Garret A. Hobart[5], később Theodore Roosevelt
26 Theodore Roosevelt, Jr. 1901 1909 republikánus senki, később Charles W. Fairbanks
27 William Howard Taft 1909 1913 republikánus James S. Sherman[5]
28 Thomas Woodrow Wilson 1913 1921 demokrata Thomas R. Marshall
29 Warren Gamaliel Harding[3] 1921 1923 republikánus Calvin Coolidge
30 John Calvin Coolidge, Jr. 1923 1929 republikánus senki, később Charles G. Dawes
31 Herbert Clark Hoover 1929 1933 republikánus Charles Curtis
32 Franklin Delano Roosevelt[3] 1933 1945 demokrata John Nance Garner és Henry A. Wallace és Harry S. Truman
33 Harry S. Truman 1945 1953 demokrata senki, később Alben W. Barkley
34 Dwight David Eisenhower 1953 1961 republikánus Richard M. Nixon
35 John Fitzgerald Kennedy[6] 1961 1963 demokrata Lyndon B. Johnson
36 Lyndon Baines Johnson 1963 1969 demokrata senki, később Hubert H. Humphrey
37 Richard Milhous Nixon[8] 1969 1974 republikánus Spiro Agnew[2], később senki, később Gerald Ford
38 Gerald Rudolph Ford, Jr. 1974 1977 republikánus senki, később Nelson Rockefeller
39 James Earl "Jimmy" Carter, Jr. 1977 1981 demokrata Walter F. Mondale
40 Ronald Wilson Reagan 1981 1989 republikánus George H. W. Bush
41 George Herbert Walker Bush 1989 1993 republikánus James Danforth Quayle III
42 William Jefferson Clinton 1993 2001 demokrata Albert A. Gore, Jr.
43 George Walker Bush 2001 jelen republikánus Richard B. Cheney

[1] Alelnöki hivatalában elhunyt.
[2] Lemondott az alelnökségről.
[3] Természetes halállal elhunyt.
[4] Demokrata whig színekben.
[5] Elhunyt, hivatalában nem követte senki.
[6] Meggyilkolták.
[7] A republikánus Lincolnnal közösen, a szakszervezetek jelöltjeként induló demokrata.
[8] Lemondott.

Stephen Graubard
Az elnökök
A kötet olyan férfiak története, akik a világ
legnagyobb hatalommal járó választott
hivatalát töltötték be. Fontos olvasmány
mindazoknak, akik meg akarják érteni az USA
hatalmi helyzetének átalakulását, és hogy miként
lett az országból a világ vezető hatalma.
155×230 mm, 816 oldal, keménytáblás, védőborítóval
Alexandra Kiadó
www.Alexandra.hu
info@alexandra.hu

Akik a filmet jobban szeretik:
Elnök úr, kérem!

Robert De Niro az 'Amikor a kutya csóválja' c. filmbenMeglepő módon igen visszafogott visszhangja volt idehaza és valószínűleg Európa más részein is az éppen most véget érő(?) amerikai elnökválasztásnak. Még soha nem volt ennyire fej-fej melletti a küzdelem a két jelölt, a republikánuspárti ifjabb George Bush és az eddigi demokrata alelnök, Al Gore között. Miközben Florida szavazatait újraszámolják, időzzünk el egy picit mi is az amerikai elnököknél. A választások során a tét nem csupán a világ legerősebb és legbefolyásosabb államának vezetése: a világ legnagyobb szórakoztatóegysége, Hollywood számára sem volt mindegy, hogy ki nyer. Bár természetesen maga a moziipar is nagyon megosztott, durva egyszerűsítéssel mégis elmondható, hogy Hollywood demokrata párti. (Hogy ez pontosan mivel is magyarázható, abba most nem érdemes belemenni. ) Sőt, olyannyira így van, hogy egyes szakemberek szerint a filmes világ igen jelentős mértékben járult hozzá annak idején Clinton győzelméhez. Ugyanis nem csupán nyilvános szereplésein támogatták a szaxofonozó ifjú titánt, de egyszerre több olyan film is "gyártódott" nagy sietséggel, aminek a hőse maga az amerikai elnök volt.
Harrison Ford az 'Elnök különgépe' c. filmbenBár a legfőbb közméltóság már több korábbi filmben is megjelent, de szinte sohasem mint főszereplő. Általában ő megmentendő mellékszereplő vagy a háttérben meghúzódó döntéshozó, esetleg a főhősnek a legvégén köszönetet mondó ősz hajú, tiszteletre méltó öregúr. Ilyen filmbeli elnök van a Függetlenség napjában, a Támad a Mars-ban, a Szökés New Yorkból-ban és a Szökés Los Angelesből-ben. Azonban a kilencvenes évek filmes elnökei már főszereplővé váltak. Amiben még különböztek elődjeiktől az a rendkívüli fiatalságuk és tettrekészségük volt. Gondoljunk csak Harrison Fordra, az Elnök különgépé-ben: elbánik a megátalkodott orosz terroristákkal - ahelyett, hogy lelépne az elrabolt gépről a mentőkabinban. Vagy ott van Michael Douglas, aki büszkén vállalja érzelmeit az elkötelezett környezetvédő Annette Bening iránt az Amerikai elnök-ben. De ott van Kevin Kline az elnök alteregójaként a Dave-ben sok kavarodás után ugyan, de mindent rendbe tesz a Fehér Házban. Hát mi mást sugallt mindez, mint azt, hogy az igazi elnöknek is pont ilyennek kell lennie?
Ám amint a Clinton család botrányai szép lassan kezdtek napvilágot látni, Hollywood is egyre inkább kezdett részben távolságot tartani, részben jó filmes alapanyagot látni a zaftos pletykákban és hírekben. Így született meg Robert De Niroval az egyik főszerepben az Amikor a kutya csóválja, - ami sok tekintetben jövőbelátónak bizonyult. Előrevetítette ugyanis mind a Monica Lewinski affért, mind a koszovói beavatkozást. Igaz, ez utóbbit nem feltétlen a helyes kontextusban, de a tény, az tény.
Kevin Costner a 'JFK - A nyitott dosszié' c. filmbenPersze egy kitalált elnökről szinte bármilyen filmet lehet csinálni, akár még horrort is - ez csak idő kérdése. Sokkal nehezebb azonban egy valódi elnökről szóló munkát elkészíteni. Mert ugye egy filmhez kell izgalmas alaptörténet, esetleg egy botrány. Például az elnök nyer egy háborút vagy esetleg megölik. Nem is olyan rég játszott például az egyik magyar csatorna egy két részes filmet a néhai Theodore Roosevelt elnökről - nem összekeverendő a későbbi Franklin Delano Roosevelttel! - aki a spanyol-amerikai háborúban önkéntes lovascsapatával, a Rough Riders-szel Kubában harcolt a spanyolok ellen. Aztán ott van a szépemlékű Abraham Lincoln jellegzetes szakállával, aki megnyerte a polgárháborút Dél ellen és felszabadította a rabszolgákat - legalább féltucat mű örökítette meg pályafutását Hollywood fénykorában. Ám a legtöbbször megfilmesített amerikai elnök mégis John Fitzgerald Kennedy. Igaz, őt többnyire már nem igazán jelenítik meg a vásznon - sokkal inkább magát a gyilkosságot, illetve a nyomozás részleteit. Ilyen film például a JFK - A nyitott dosszié Oliver Stone-tól a színtelen Kevin Costner főszereplésével, vagy a Ruby - A Kennedy gyilkosság másik arca, ami már az elnök gyilkosának gyilkosáról szól. Talán a legkevésbé népszerű elnökök közé tartozott az azóta már elhunyt Nixon. Nos vele is történt valami: lehallgatási botrányba keveredett - az un. Watergate ügy! -, és kénytelen volt lemondani. Ezt pedig amerikai elnök rajta kívül még soha nem tette. A filmművészet két komoly alkotást is köszönhet Nixonnak: Az elnök emberei-t Dustin Hoffmannal és Robert Redforddal valamint a Nixon-t, magával Anthony Hopkins-szal Trükkös Dick szerepében. Végül igazi elnökök képei vannak a Holtpont című krimi bankrablóinak maszkján is!
Dustin Hoffman és Robert Redford az 'Az elnök emberei' c. filmbenTulajdonképpen nyugodtan az elnökös filmek közé sorolhatjuk azokat is, amelyek az elnök hozzátartozóiról - tartozékairól - szólnak, mint például Az elnökcsemete című nem túl színvonalas vígjáték. Tartozéknak tekinthetjük továbbá a testőröket és a biztonsági szakembereket, hiszen az elnök közvetlen közelében dolgoznak. Ők hozzák a legtöbb filmet is, hiszen mi lehet izgalmasabb, mint a legfelsőbb körökben elkövetett és aztán eltusolt bűntény. Ilyet láthatunk a Gyilkosság a Fehérházban-ban vagy a Célkeresztben-ben, de mintha a Több, mint testőr is valami elnökös dologgal kezdődött volna, hogy csak néhány példát említsünk.
Az amerikai rajzfilmek is szívesen szerepeltetnek elnököket: a Beavis és Butthead lenyomja Amerikát-ban Butthead előbb Chelsea Clintonnak próbál udvarolni, majd a végén maga Clinton is megjelenik köszönetet mondani hőseinknek. A Simpson család egyik epizódjában George Bush - az idősebb - költözik Simpsonék szomszédságába, és hamar esküdt ellensége lesz Homer Simpsonnak, a családapának. És a volt elnökökről jut eszünkbe két dolog is. Az Álnokok és elnökök című film Jack Lemonnal és James Garnerrel arról szól, hogy a jelenlegi elnök - akit Dan Akroyd alakít - minden bűnét a két szerencsétlen exelnökre akarja kenni. A másik dolog az, hogy Bill Clinton még a választások előtt bejelentette, hogy szívesen vállal majd filmszerepet. Volt már egy színész - Ronald Reagen -, akiből elnök lett, most jön majd egy elnök, akiből színész lesz!

Forrás:sulinet.hu
www.alexandra.hu
info@alexandra.hu

Kerekes Roadmovie Tamás

Utóirat
washingtoni Fehér Ház a mindenkori amerikai elnök lakóhelye és munkahelye, a Fehér Ház egyben az amerikai nemzetet, kormányt és az elnököt is szimbolizáló jelkép, így az amerikai önmeghatározás egyik legkifejezőbb jelképe. (Az amerikai húszdolláros bankjegy hátsó oldalán is ez az épület szerepel mint az amerikai identitás egyik fontos megjelenési formája.) ■ Az elnöki rezidencia klasszicista stílusban épült. Nevét az épület anyagáról, a homokkő fehér színéről kaphatta. Az épület egy kongresszusi határozat alapján építették a President’s Park területén. A terület kiválasztásában meghatározó szerepe volt George Washington elnöknek, a választásában az akkori városvezetőnek, Pierre L’Enfant-nak személyesen is segédkezett. Az alapkövet 1792. október 13-án helyezték el. Az épületet az ír James Hoban tervei szerint kezdték építeni, aki pályázaton nyerte el a megbízást. A földszintre és az emeletre vonatkozó terveket a dublini ikerpalota, a Leinster House mintája alapján dolgozták ki. A Fehér Ház végül 1800. november 1-én készült el (John Adams és felesége Abigail voltak az első lakói), mai árakon (2007) hozzávetőleg 2,4 milliárd dollár értékű beruházással. ■ Az épületet különböző nevekkel illették, de mindig is a kiemelkedően fontos politikai döntések színhelyéül szolgált: kezdetben Presidential Palace-nak (Elnöki Palotának) vagy Presidential Mansion-nek (Elnöki Kúria) nevezték, majd a későbbiekben a Presidential Castle elnevezésre is hallgatott. A Fehér Ház elnevezést azonban már 1811-ben is használták, míg végül Theodore Roosevelt 1901-ben hivatalossá tette és meghonosította ezt az elnevezést. ■ A Fehér Ház fennállása során többször volt támadások célpontja, legelőszőr 1814-ben, amikor angol csapatok rabolták ki az épületet, majd 1841. augusztus 16-án, akkor a whig párt hívei ostromolták meg, mert az elnök megvétózta a Second Bank of the United States létrehozását indítványozó törvényjavaslatot. ■ A Fehér Ház sokáig a népé, az amerikai társadalomé volt, ami abban is kifejezésre jutott, hogy az épületben 1885-ig rendszeresek voltak a nyíltnapok (például az elnök beiktatásakor), az elsőt éppen 1805-ben tartották. (Jefferson elnök a Kék Szobában fogadta az ünneplő tömeget). Kialakult az a szokás is, hogy rendszeresen szervezett keretek között mutathassák be az épületet az érdeklődőknek, a későbbiekben pedig Újév napján és július 4-én nyilvános fogadásokat is tartottak a Fehér Ház falai között. ■ 1960. december 19-én a Fehér Házat nemzeti történelmi emlékműnek nyilvánították. ■ Felépítését tekintve az épületet alapvetően két részre osztható: a nyugati és keleti szárnyra. Az idők során az épületet bővíteni kellett, mert az elnök dolgozószobája is átkerült a fehér Házba a Kapitóliumból. Azok az irodák, amelyek közvetlenül segítik az elnök munkáját és a személyzet a nyugati szárnyban kapott helyet. William Howard Teft elnök kérésére hozták létre az ovális alaprajzú elnöki irodát. Majd miután a nyugati szárny 1929-ben leégett, Roosevelt elnöksége idején kialakították az új Ovális Irodát (Roosevelt egyébként elégedetlen volt az iroda elhelyezkedésével és túlságosan sötétnek is találta). A hidegháború időszakában, 1969-ben a sajtó képviselőire is gondolva, a korábbi medence befedésével sajtóközpontot alakítottak ki, amelynek a Roosevelt Szoba nevet adták. A keleti szárnyat 1942-ben építették, az itteni irodákban általában a First Lady és személyzete kap helyet (1977-től az Elnöki Feleség Irodája nevet viseli). Fontos szerepe van a nyugati szárny mellett elhelyezkedő Eisenhower Executive Office Buildingnek is (a korábbi hadügy minisztérium), amely a személyzet központja. Ebben az épületben kapott helyet a könyvtár, valamint a diplomáciai fogadásokra alkalmas Indian Treaty Room, ahol konferenciákat és elnöki fogadásokat rendeztek. Az épületrészben elnökök többségének volt itt korábban irodája, mielőtt még elnökök lettek. A japán küldöttek is itt találkoztak Hull külügyminiszterrel a Pearl Harbor-i támadás után. Nixon elnöki periódusa alatt is megtartott itt a korábbi irodáját. ■ A Fehér Ház legmagasabb részein hat szintes, összesen 132 szobával, 35 fürdőszobával. Természetesen különféle más funkciójú helyiségek is kényeztetik az elnököt és családját, nem utolsósorban a közel ötven főt befogadó mozi és az úszómedence. ■ A Fehér Ház társadalmi és politikai élete jól áttekinthető az egyes szobák és termek funkciói és berendezése alapján. ■ Az Ovális Iroda kétségtelenül az elnökség legerősebb szimbólum. A nyilvánosság ezt a szobát látja legtöbbször a televízióban, emlékezetesek azok a képek, amikor Nixon elnök ebből a szobából élő telefonos beszélgetést folytatott az amerikai asztronautákkal, vagy amikor Reagan elnök beszédet intézett a népéhez a Challenger űrhajó katasztrófája miatt után. Az Ovális Iroda 1909-ben készült el az 1902-ben befejezett nyugati szárny belsejében. Stílusa idegen szövetként hat az épület testében a barokkos jegyeivel. Büszkén sugallja a világnak az Egyesült Államok nagyságát. A több mint öt méteres belmagasság, a Fülöp-szigetekről származó mahajua fából készült mozaikpadló, a bársony függönyök és a rénszarvasbőr borította, bronzszegecsekkel díszített székek mind-mind kiemelkedő elemei a reprezentatív térnek. William Howard Taft használhatta elsőként az irodát. Az elnök választotta az ovális alakot, a megnyugtató zöld színt. A Roosevelt elnök idején kialakított új Ovális Iroda az épület kevésbé központi részén van. Az elnökök által használt asztalt Resolute Desk-nek hívják, mivel ez az angol HMS Resolute nevű hajó maradványaiból készítették. Az asztalt Viktória királynő ajándékozta Rutherford B. Hayes elnöknek 1880-ban, azóta szinte az összes elnök ezt használta. ■ A Kabinet Szoba központi szerepet töltött be több amerikai elnök életében. Eleanor Roosevelt pár órával a férje halála után ebbe a szobába kérette Trumant, hogy tájékoztassa a történtekről. Nem sokkal ebben a szobában nevezték ki az Trumant az Egyesült Államok 33. elnökévé. Kennedy ebben a szobában tartott tanácskozást a kubai rakétaválság kapcsán. 2001 szeptemberében pedig George W. Bush is, amikor is kijelentette, hogy a terrortámadások következtében a demokráciát és a szabadságot érte támadás. ■ A Kék Szoba falai között is sok tárgyalás zajlott. 2001. szeptember 20-án Bush elnök és Tony Blair angol miniszterelnök itt tanácskozott a terrorizmus elleni háború részleteiről. Azonban nem csak a 21. században szolgál nagyobb események színhelyéül ez a terem, már a 19. században is jelentős reprezentációs célú események zajlottak itt. ■ A Diplomáciai Fogadások Termének funkciója a nevéből adódik. 1903-ban használták a termet először diplomáciai fogadás megrendezésére, amikor Theodore Roosevelt és Edith Roosevelt adtak fogadást. ■ A Keleti Szobát Wilson elnök színháznak, majd Kennedy elnök mozinak rendeztette be. Azóta más eseményeket is rendeznek itt. Az elnökök sokszor használták ezt a szobát, bizonyos törvénytervezetek aláírására, valamint politikájuk és kezdeményezéseik nyilvánosságra hozatalára. ■ A Zöld Szoba Madison elnöksége alatt kapta egyik leghálátlanabb feladatát, ugyanis az elnök itt írta alá az ország történetének az első hadüzenetét. A Zöld Szoba manapság leginkább informális beszélgetések színhelye. ■ A Vörös Szobában rendezte meg Eleanor Roosevelt 1933-ban az kizárólag újságírónőknek rendezett sajtókonferenciáját. Addig az elnöki sajtókonferenciákról a nők ki voltak zárva, a kezdeményezés áttörő hatásúnak bizonyult. ■ A már említett Eisenhower Executive Office Buildingban tartották, sok más esemény mellett, az első televíziós sajtókonferenciát 1955. január 19-én, a 474-es teremben. ■ Azt, hogy kik lesznek az Egyesült Államok elnöke a 21. században, senki sem tudja, de valószínű, hogy a Fehér Ház nem szűnik meg fontos politikai, diplomáciai és szimbolikus centrum lenni. Azt is biztosra vehetjük, hogy az épület elrendezésében változni fog, hiszen az elnökök előszeretettel eszközöltek eddig is kisebb változtatásokat az épületben, és gyakran ruházták fel a meglévő termeket új funkciókkal. (Örkény Zoltán)
Grotius.hu

Titkos erők

2008-02-06T17:56:00.000-08:00

A második világháború titkos erői
Egy titkos magánhadsereg tulajdonosa:Popski:
Special Air Service, azaz a Különleges Légi Szolgálat születése is a II. világháborúig nyúlik vissza. Dudley Clarke ezredes, a brit vezérkar tagja 1940 júniusában, miután Franciaország elesett, síkraszállt a korábban független századok ismételt felállítása mellett. (Ezeket a furcsa háború időszakában hozták létre arcvonal mögötti szabotázsakciók végrehajtására.)

A vonakodó vezérkar végül kénytelen volt fejet hajtani, mivel maga a miniszterelnök, Churchill adott utasítást egy a német mintákat követő ejtőernyős-alakulat felállítására. Az így megalakított csapatokat kommandónak hívták, ez az elnevezés a dél-afrikai búr háborúk idején terjedt el, mivel így nevezték az irreguláris csapatokat. A 8. kommandó egyik ifjú tisztje volt David Stirling hadnagy, aki a tettvágytól fűtve három tiszttársával együtt jelentkezett ejtőernyősképzésre. Pechjére már az első ugrásnál megsérült, és kórházba került. A kényszerű pihenő azonban arra kiválóan megfelelt, hogy Stirling tovább járassa az agyát, és valami egészen újat fundáljon ki. Abból indult ki, hogy egy egészen apró, 4-6 főből álló egységet sokkal nehezebb felderíteni és elfogni, mint az addig alkalmazott szokványos, kb. 50 fős kommandót. Ezek a pár fős csapatok rendkívül mobilisak, ejtőernyővel, terepjárókkal, de akár teveháton is be tudnak szivárogni az ellenséges vonalak közé vagy akár az ellenség hátába, hogy ott felderítést vagy diverzáns akciókat hajtsanak végre.

Felépülése után röviddel kihallgatást kért a főparancsnoktól, Sir Claude Auchinleck tábornoktól, s felvázolta neki az elképzeléseit erről az újfajta egységről. Állhatatosságának köszönhetően meggyőzte a tábornokot elképzelése helyességéről, és szabad utat kapott a megvalósításához. A Különleges Légi Szolgálati Dandár részeként megalakult az L különítmény. Maga az elnevezés azonban becsapós volt, mert egyáltalán nem volt szó semmiféle dandár nagyságú erőről, csupán Rommel félrevezetésére találták ki, hogy a németek azt higgyék, rengeteg ejtőernyős érkezett Afrikába. Mindenesetre a név rajtuk maradt, és innentől számítható a Special Air Service születése.

Stirling hadnagy önkéntesek toborzásával felduzzasztotta egységét, és nekifogtak, hogy a gyakorlatban is kipróbálják azt, amit kitalált. Bizonyára láttak már az olvasók olyan képeket, ahol marcona, szakállas, fejkendős férfiak üzemanyagkannákkal és géppuskákkal telepakolt dzsipeken ülnek. Nos, ők voltak azok a katonák, akik elkezdték ezt az újfajta harcmodort, sikeres akciókat hajtva végre az ellenséges vonalak mögött. 1943 januárjára már világosan látszott, hogy az elmélet ragyogóan bevált, és szükség van a különleges egység további bővítésére. Még ebben a hónapban formálisan megalakítottak két SAS-ezredet. Az elsőnek David Stirling lett a parancsnoka, a másodiknak pedig testvére, William. A sors szeszélye folytán azonban nem sokáig élvezhette új beosztását, mivel februárban egy általa vezetett bevetés során fogságba esett. Súlyos csapás volt ez, mert személyében egy igazán kiváló, kreatív parancsnokot voltak kénytelenek nélkülözni a bajtársai. De ahogy mondani szokás, a show megy tovább, helyére R. B. „Paddy” Mayne őrnagy lépett.

A SAS-alakulat sok hősies akciót hajtott végre, s végérvényesen bebizonyította, hogy szükség van ilyen jellegű egységekre a háború során. Mindenképpen említést érdemel még az a két egység, amellyel a SAS együttműködött. Az egyik az 1940-ben felállított Nagy Hatótávolságú Sivatagi Csoport, a másik pedig a Popski-féle privát hadsereg, amelynek vezetője Peinakoff őrnagy volt, és líbiai arabokból állt.

A különleges egységek tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rommel nem tudta véghezvinni tervét, és csakhamar visszavonulásra kényszerült. Az észak-afrikai műveletek és a különféle olaszországi akciók után a SAS két ezrede visszatért Angliába, ahol létszámukat tovább növelték.
http://209.85.129.104/search?q=cache:BzKqY24JgAYJ:www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/sas_070214/%3Fprint+Popski&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu&lr=lang_hu

Philiph Warner
Kommandós volt-e Odüsszeusz?

A háború első szakaszában versenyfutás zajlik a két, egymással szembenálló haderő között, hogy melyik fél tudja jobban kihasználni, az aladdig ismeretlen deszantalakulatokat.
Különleges helyezetek különleges embereket igényeltek:mindkét oldalon.
Ám e könyvből tudtam meg, hogy Rommel kezdeti győzelmei annak voltak köszönhetők, hogy még magának Hitlernek sem mon dott igazat. Megtévesztette őt, de szerencséje volt, mert minden hadijelentését megfejtették a szövetséges erők.
Szövetséges hírszerzők jelentéseiből: A SAS híradóállomást telepített minden fontos görög szigetre. Az egyik adót Szantorini német parancsnoka házának padlásán rendezték be. Egy alkalommal a híradósok jelentették, hogy két német parancsnok-az egyik Kálimnosz, a másik Szimi szigetén -elvesztette a heréjét. Egyiküket puskagolyó találta el, a másikét egy gránát repesze vitte el. A hírszerzők előbb tudták a bajt, mint a két német parancsnok felesége. A szerző a II. világháború ejtőernyős alakulataival foglalkozik részletesebben, amikor különleges alakulatokról beszél. Nemcsak a szövetséges haderők felállítását tárgyalja, de értékeli a németek hasonló akcióit is (Skorzeny kiszabadítja Mussolinit). Az akciók mellett a szervezetek felállításának kérdését is tárgyalja, így pl. azét a SAS-ét, amely a II, világháborúban terrorcselekménye szabotázsakciók végrehajtására szakosodott, hogy aztán a terrorelhárítás legfontosabb szervezetévé váljon. A II. világháború egyik érdekes sajátossága, hogy időtartama alatt meglepően nagy számba jöttek létre nem konvencionális katonai alakulatok. A korábbi háborúkban a harc jórészt a hagyományos alakulatok, hadseregek és haditengerészetek között zajlott, amelyek mérete nagy volt, s amelyek hadmozdulatait előre ki lehetett számítani. Természetesen a II. világháború során ezek a hagyományos haderők számtalan alkalommal csaptak össze: Oroszországban hatalmas hadseregek kerültek a hó fogságába, a D-napon óriási expedíciós erő szállt partra, a Csendes-óceánon roppant flották mérték össze erejüket, a légiarmadák pedig ezernyi bombatámadást hajtottak végre különböző célpontok ellen. Elképesztően sok fegyveres harcolt a sivatagokban, az őserdőkben, Olaszországban és Franciaországban. E masszív haderők nélkül a háborút nem lehetett volna megnyerni. Azonban azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ha bizonyos nem konvencionális alakulatok nem léteztek volna, a hagyományos, nagy haderők talán nem boldogultak volna ilyen jól, és talán kevésbé lettek volna sikeresek -írja az előszóban a szerző. Az ejtőernyő, amellyel célba -juttatták az embereket, a második világháborúban újdonságnak számított. Lényegében feltalálták a régi módszert, melynek lényege, hogy néhány eltökélt ember is nagy kárt tud tenni nagyobb ellenséges erőben, ha bejutva az ellenséges vonalak mögé, álcázó-felszerelések segítségével, és néhány fortélyos megoldással elérik az adott, létfontosságú célpontot. A kötet nem más, mint az ejtőernyős hadviselés története, attól a pillanattól kezdve, amelytől egy bizonyos Billy Mitchell ezredes 1918-ban javasolta, majd az olaszok végrehajtották az első kísérleti ugrást a húszas években. A katonai ejtőernyőzés korai stádiumában a résztvevő országok roppant büszkék voltak arra, hogy belevágtak ebbe az újdonságba, és gyakran hívtak vendégeket a bemutatóikra. Korai eredmények: 1937. áprilisában a katonai hírszerzéps tudomására jutott, hogy a németek rendelkeznek egy ejtőernyős ezreddel, s hamarosan az is kiderült, hogy az ezred felállítója és kiképzője egy bizonyos Student tábornok. Student vadászpilótaként szolgált az I. világháborúban, és amikor ismét magára öltötte a Luftwaffe mundérját, minden eszközt a rendelkezésére bocsátottak, hogy kidolgozza a német légideszantos hadviselés alapjait. Néhány hónappal azután, hogy megkapta a feladatot, hogy hozzon létre egy légi szállítású hadsereget, Student felállított egy teljes ejtőernyős-hadosztályt, egy vitorlázórepülő-ezredet és egy légi szállítású hadsereget. A többi ország tisztában volt azzal, hogy min dolgoznak a németek, akik azonban nem voltak annyira naívak, hogy elmondják, miként akarják bevetni ezeket az alakulatokat. Azonban hamarosan, 194O-ben, amikor német ejtőernyősök és vitorlázórepülők elfogalalták Hollandia stratégiai pontjait, demonstrálták, hogy mire képes az új haderő. Hogy megvédjék létfontosságú hídjaikat a Meuse folyón és az Albert-csatornán, a belgák bevehetetlen erődöt építettek Eben Emaelnél. A szövetségesek nem tudtak ugyan róla, de a németek az Eben Emael-erőd pontos, életnagyságú másolatán gyakorolták annak elfoglalását. A bevehetetlennek tartott erőd harminchat órán belül elesett. Az angolok, Churchill noszogatására, hozzáláttak az új hadviselés meghonosításának.Egy akció:1941. február 1O-én harmincöt brit ejtőernyős, aki mellesleg kommandós kiképzést is kapott, hat bombázó fedélzetén felszállt a brit királyi légierő mildenhalli bázisáról, Suffolkból. Egy század ejtőernyőst egy célpontra vagy egy célpont közelébe ledobni egyáltalán nem olyan egyszerű. Apulia esetében viszont jó néhány embert a célponttól igen messze dobtak le, volt, aki a szomszéd völgyben landolt. Ennek ellenére sokan nem értek földet a kijelölt helyen, és a közel 4OO kg robbanóanyag segítségével jókora lyukat robbantottak a vízvezetéken. A résztevők közt volt T.A. G. Pritchard őrmester is, a nehézsúlyú ökölvívó, akit neve kezdőbetűi miatt mindenki csak „Tag” -nek hívott, és akit soha nem lehetett látni monoklija nélkül. Egy alkalommal tizenhárom napig állt egy szekrényben, amikor a néem6tek megszállták a házat, amelyben menedéket talált Arnhemben. A csapat talán legbátrabb és legszerencsétlenebb tagja volt Fortunato Picchi volt, a Savoy hotel negyvenkét éves étteremigazgatója. Picchit az utolsó pillanatban helyezték át a csapathoz, hogy tolmácsként segítse az ejtőernyősöket, pedig addig a napig csupán egyszer ugrott. Miután az olaszok elfogták, rájöttek, hogy kicsoda, és árulásért fejbe lőtték. A tény, hogy Nagy-Britanniában élt húsz éve, és megkapta az állampolgárságot, egy kicsit sem érdekelte fogva tartóit, akik ragaszkodtak álláspontjukhoz, hogy Picchi egy hitvány, hazaáruló olasz.A könyv élvezetes, sztorikban bővelkedő, de adatait tekintve pontos. Térképek, fotók egészítik ki a kötetet. A könyv kitér a távol-keleti hadszíntérre is. A kiadó előszava:
Ez a lebilincselő és tényfeltáró könyv tele van igaz történetekkel, amelyek olyan megtörtént akciókat mondanak el, amelyekre az 1939-1945 közötti időszakban került sor a háború minden létező frontján, és a föld minden létező szegletében. Philip Warner, aki kiváltságos helyzetnél fogva a könyvében szereplő információk egy részét olyan személyektől szerezhette be, akik maguk is szolgáltak, eddig eltitkolt hadműveletekről ír, amelyeket a brit kommandós alakulatok, az SAS, az OSS, a csinditek, Merill martalócai, Darby rohamcsapata és számtalan egyéb titkos csoport hajtott végre. Azt is elmagyarázza, milyen befolyással rendelkeztek az olyan emberek, mint Orde Wingate, David Stirling, Lord Louis Mountbatten és `Vad Bill` Donovan.
A kötetben először olvastam olyan, a hadtudományban létezőnek tekintett magánhadseregről, mint amivel Poski rendelkezett. Tényleg nem tudunk mindent:
A katonai cikkek olvasóközönsége előtt bizonyára nem ismeretlen az SAS név. Természetesen nem egy ornitológiai cikket szeretnék így beharangozni, hanem a világ egyik híres, ha nem a leghíresebb különleges alakulatának történetéről szólnék. A cikksorozat, amely a világ néhány speciális egységét mutatja be, egy olyannal kezdődik, amelyről elmondható, hogy az alapját, mintáját képezte a többi hasonló alakulatnak is.

A mai korszerű elit alakulatok kialakulása messzire nyúlik vissza a történelemben. Már az ókori görögöknek és rómaiaknak is voltak olyan csapatai, amelyek felkészülésben, fegyelemben, lojalitásban messze a többiek felett álltak. Ki ne hallott volna már a hős spártai harcosokról, akik a thermopülai csatában maroknyi csapatukkal feltartóztatták az ellenséget, és mindaddig küzdöttek, míg mindannyian el nem estek. Vagy említhetnénk a római pretoriánus gárdát, amely ugyancsak kiválóan képzett katonákból állt.
A hadvezérek mindig is törekedtek arra, hogy felállítsanak egy olyan egységet, amely akár kilátástalan helyzetben is megállja a helyét, s akik képesek még a csata kimenetelének megfordítására is. Ha számba vesszük a híres hadvezéreket, királyokat, mindegyikük környezetében feltűnik az a bizonyos elit gárda. Hogy a leghíresebbeket említsem, gondoljunk csak Nagy Sándorra és Napóleonra.
A XX. század a hadviselés átalakulását hozta magával, a korszerű kézi lőfegyverek fejlődésével, és egyre nagyobb elterjedésével, a lovasság szerepe egyre inkább visszaszorult. 1914-ben kitört az I. világháború, és a lövészárok hadviselés következtében megváltoztak a körülmények. Az értelmetlen, nagy emberáldozatokat követelő tömeges támadások helyett, a németek egy újfajta módszert próbáltak ki. Önkéntesekből kis különítményeket – un. rohamcsapatokat – alakítottak, akik aztán éjszaka, a sötétséget kihasználva, csendesen beszivárogtak az ellenség lövészárkaiba. Itt aztán kihasználva a meglepetés erejét gyorsan végeztek az ott található katonákkal, majd ahogy jöttek, olyan gyorsan vissza is vonultak. (Később ezek szolgáltak alapul az SS. Otto Skorzeny – féle kommandó alakulat létrehozására.)
Talán sokan nem is tudják, de a klasszikus értelemben vett, szervezetszerű speciális egységek őse a Szovjetunióban alakult meg, közel egy időben a kommunista állam létrejöttével. A Vörös Hadsereg és a CSEKA különleges csapatokat vetett be Közép – Ázsiában a mohamedán felkelők ellen.
Mikor az I. világháború véget ért, a különleges alakulatok lekerültek a napirendről. Így volt ez egészen az SS megalakulásáig. Hitler fekete egyenruhás elit egysége szigorúan kiválogatott árja fiatalokból állt, akik felesküdtek a Führerre.
A fronton pedig a Waffen SS nevét tanulta meg rettegni az ellenség. Ők kapták a legjobb kiképzést, a legjobb felszerelést és természetesen a harci morál is itt volt a legmagasabb.
E mellett volt egy másik, teljesen új haderő is, amely akkoriban bontogatta a szárnyait. Ez pedig az ejtőernyős fegyvernem volt. Először az olaszoknál jelentek meg az ejtőernyősök az 1920 években. A szovjetek gyorsan felismerték a fegyvernem jelentőségét, és 1931-ben ők is megalakították saját ejtőernyős csapataikat. Négy év múlva egy kijevi légi bemutatón a megdöbbent külföldi megfigyelők előtt 2500 ejtőernyőst dobtak le, hogy egy repülőteret biztosítsanak, amíg a főerők légi úton meg nem érkeznek. A sikeres bemutató mély benyomást tett a megfigyelőkre, közöttük a németekre, akik hazatérve
A 2. SAS-ezred katonáit 1943 októberében torpedónaszádok tették partra Olaszországban, ahol az Ancona-Pescara vasútvonalat rongálták meg
felgyorsították saját ejtőernyős csapataik felállítását, kiképzését. Elmondható, hogy minden haderőben elit csapatoknak számítanak az ejtőernyősök, hiszen feladatukat sokkal veszélyesebb környezetben, gyakran az ellenség háta mögött, saját csapatoktól távol kell végrehajtaniuk. A II. világháború során úgy a németek, mint a szövetségesek több emlékezetes akciót hajtottak végre az ejtőernyősök segítségével. (A németek részéről a krétai, a szövetségesekéről pedig a Market Garden hadművelet talán a leginkább említésre méltó.)
Visszakanyarodva a szó szorosabb értelmében vett különleges egységekhez, meg kell említenem a Brandenburgi Ezredet, amelyet a németek diverzáns akciókhoz, speciális küldetésekhez használtak. Természetesen még nagyon – nagyon sokat lehetne írni ezekről az egységekről, de most mindezeket csak bevezetőnek szántam jelen cikk témájához.

AZ SAS MEGALAKULÁSA

A Special Air Service azaz Különleges Légi Szolgálat születése is a II. világháborúra nyúlik vissza. Dudley Clarke ezredes a brit vezérkar tagja 1940 júniusában, miután Franciaország elesett, síkra szállt a korábban független századok ismételt felállítása mellett. (Ezeket a századokat az un. furcsa háború időszakában hozták létre arcvonal mögötti szabotázs akciók végrehajtására.)
A vonakodó vezérkar végül is kénytelen volt fejet hajtani, mivel maga a miniszterelnök, Churchill adott utasítást egy, a német mintákat követő, ejtőernyős alakulat felállítására. Az így megalakított csapatokat „kommandó”-nak hívták, amely elnevezés a Dél – afrikai búr háborúk idején terjedt el, mivel így nevezték az irreguláris csapatokat. Az 1. kommandó a független századok állományából alakult. Ez tulajdonképpen öt zászlóaljnyi nagyságú alakulatot jelentett, és először a Special Service dandár nevet kapta, amelynek a rövidítése (SS) azonban elég furcsán hangzott, ezért rövidesen elhagyták. Az 1. és a 2. kommandó alkották az új brit légi deszant erők alapját 1940 június 22-től. A 2. kommandót novemberben átkeresztelték „11. SAS. zászlóaljnak”, de 1941-ben újabb névváltoztatáson esett át. Megkapta az „1. ejtőernyős dandár 1. zászlóalja” nevet, parancsnoka pedig E. E. „Dracula” Down alezredes lett. A 2. zászlóalj parancsnoka eredetileg Flavell alezredes volt, majd a legendássá vált John Frost őrnagy vette át a vezetést, aki múlhatatlan érdemeket szerzett az ejtőernyős akciók végrehajtásában. A 3. zászlóaljat pedig G. W. Lathbury alezredes vezette.
Omán, 1959. a SAS egyéni uniformist viselő katonái a Dzsebel-el-Ahdar fennsíkon győztek a lázadók ellen
A háború évei alatt a kommandó alakulatok száma egyre növekedett. Mikor a 13 –at elérte, babonából ezt a számozást kihagyták és helyette a 14-est adták neki. Volt még három olyan kommandó (50, 51, 52), akik a Közel-Keleten teljesítettek szolgálatot és ezen kívül a brit tengerészgyalogság is felállította a saját kommandós alakulatait, szám szerint kilencet. (A számozásuk 40 – 48.-ig terjedt.)
Mire elérkezett a normandiai partraszállás, már több mint 18 ezer főt számlált a hadsereg és a tengerészgyalogság kommandós alakulatainak létszáma. (Érdekesség képen említendő meg, hogy a 10. és az 50. kommandóban külföldiek szolgáltak.) Bár egy kissé elkalandoztunk a cikk eredeti témájától, feltétlenül szükségesnek tartottam megemlíteni a brit ejtőernyős csapatok kialakulásának történetét, mivel ez volt a magja a majdani SAS-nek. Valójában az SAS szülőföldje is a fekete kontinens, Észak – Afrika. 1941 elején a Rommel vezette Africa – Corps megállíthatatlanul tört előre. 1941 tavaszán Egyiptomba érkezett a 7., 8. és a 11. kommandó, hogy bekapcsolódjanak a németek elleni harcokba. Ezt a három kommandót „Layforce”-nak hívták, a parancsnok, Robert Laycock vezérőrnagy után. A három egység nem sokáig melegedett meg Észak – Afrikában, mert a hadi helyzet változása miatt, a 7.-et Krétára vezényelték megerősítés képpen az 50. és 52. kommandók mellé, a 11. pedig Ciprusra került. A 8. kommandó továbbra is maradt Egyiptomban.
1941 májusában a német ejtőernyősök megkezdték Kréta ostromát, amely során az ott lévő brit erőket, közöttük a három kommandó alakulatot, felmorzsolták, illetve fogságba ejtették.
A 8. kommandó egyik ifjú tisztje volt David Stirling hadnagy, aki a tettvágytól fűtve, három tiszttársával egyetemben jelentkezett ejtőernyős képzésre. Pechére már az első ugrásnál megsérült, és kórházba került. A kényszerű pihenő azonban arra kiválóan megfelelt, hogy Stirling tovább járassa az agyát és valami egészen újat fundáljon ki. Abból indult ki, hogy egy egészen apró, 4-6 főből álló egységet sokkal nehezebb felderíteni és elfogni, mint az addig alkalmazott szokványos, kb. 50 fős létszámú kommandót. Ezek a pár fős csapatok rendkívül mobilisak, ejtőernyővel, terepjárókkal, de akár teveháton is be tudnak szivárogni az ellenséges vonalak közé, vagy akár az ellenség hátába is, hogy ott felderítést vagy diverzáns akciókat hajtsanak végre.
Felépülése után röviddel kihallgatást kért a főparancsnoktól, Sir Claude Auchinleck tábornoktól, ahol felvázolta neki az elképzeléseit erről az újfajta egységről. Állhatatosságának köszönhetően meggyőzte a tábornokot az elképzelése helyességéről, és szabad utat kapott a megvalósításához. A Különleges Légi Szolgálati dandár részeként megalakult az „L” különítmény. Maga az elnevezés azonban becsapós volt, mert egyáltalán nem volt semmiféle dandár nagyságú erőről szó, csupán Rommel félrevezetésére találták ezt ki, hogy a németek azt higgyék, nagy számú ejtőernyős érkezett Afrikába. Mindenesetre a név rajtuk maradt, és innentől számítható a Special Air Service születése.
Stirling hadnagy önkéntesek toborzásával felduzzasztotta egységét, és nekifogtak, hogy gyakorlatban is kipróbálják azt, amit kitalált. Bizonyára láttak már az olvasók olyan képeket, ahol marcona, szakállas, fejkendős férfiak üzemanyag kannákkal és géppuskákkal telepakolt Jeepeken ülnek. Nos, ők voltak azok a katonák, akik elkezdték ezt az újfajta harcmodort, sikeres akciókat hajtva végre az ellenséges vonalak mögött. 1943 januárjára már világosan látszott, hogy az elmélet ragyogóan bevált, és szükség van a különleges egység további bővítésére. Még ebben a hónapban formálisan megalakítottak két SAS ezredet. Az elsőnek David Stirling lett a parancsnoka, a másodiknak pedig testvére William. A sors szeszélye folytán azonban nem sokáig élvezhette új beosztását. Februárban egy általa vezetett bevetés során fogságba esett. Súlyos csapás volt ez a veszteség, mert személyében egy igazán kiváló, kreatív parancsnokot voltak kénytelenek nélkülözni a bajtársai. De ahogy mondani szokás, a show megy tovább, és helyére R. B. „Paddy” Mayne őrnagy lépett. Az SAS alakulat sok hősies akciót hajtott végre, s végérvényesen bebizonyította, hogy szükség van ilyen jellegű egységekre a háború során. Mindenképp említést érdemel még az a két egység, mellyel az SAS együttműködött. Az egyik az 1940-ben felállított Nagyhatótávolságú Sivatagi Csoport, a másik pedig az un. Popski féle privát hadsereg, amelynek vezetője Peinakoff őrnagy volt, és líbiai arabokból állt.
A teljesség igénye miatt szólni kell még a királyi tengerészgyalogság Különleges Hajórajáról, a Special Boat Squadron-ról (SBS), mivel ők is a Stirling féle SAS-ből nőtték ki magukat – a későbbiek során önálló egységgé.
A különleges egységek tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rommel nem tudta véghezvinni tervét, és csakhamar visszavonulásra kényszerült. Az Észak – afrikai műveletek és a különféle olaszországi akciók után az SAS két ezrede visszatért Angliába, ahol létszámukat tovább növelték. 1944 januárjában két szabad francia ejtőernyős zászlóaljat csatoltak hozzá 3. és 4. SAS néven, majd egy belga hajórajt 5. SAS elnevezéssel, és még kaptak egy önálló híradó századot is.
Ezzel megalakult az 1. Különleges Légi Szolgálati dandár, amely már nem csak nevében, hanem a valóságban is dandár méretűvé duzzadt. A SAS dandár katonái most már európai hadszíntéren folytatták az Afrika sivatagjában kialakított és tökélyre fejlesztett tevékenységüket. Akcióik során mélyen (olykor 50 – 100 km.-re) behatoltak az ellenséges vonalak mögé, és felderítő tevékenységet vagy szabotázs akciókat hajtottak végre. Akárcsak Afrikában, itt is elévülhetetlen érdemeket szereztek.
1945 május 6.-án Európában véget ért a háború. A brit hadvezetés számára valamilyen oknál fogva hirtelen kényelmetlenné váltak a különleges egységek, és sietve feloszlatták azokat. 1945-ben az 5. SAS-t átadták a Belga Haderőnek, majd egy hónap múlva a 3. és 4. SAS-t a franciáknak. A brit 1. és 2. SAS ezredet és a parancsnokságot leszerelték, szélnek eresztették és úgy tűnt, ezzel végleg pont kerül az ügy végére.

HIDEGHÁBORÚS ÉVEK

Szerencsére a SAS története itt nem fejeződött be, mert a Hadügyminisztériumban úgy döntöttek, hogy mégis csak szükség van az ilyen alakulatokra. 1946-ban ismét létrehozták az ezredet a „Művészek Lövészezrede” (The Artists Rifles) néven. Hivatalos nevük 21. SAS ezred lett, amely a korábbi 1. és 2. SAS ezred számainak összeillesztéséből alakult. A politikai helyzet változásainak következtében a volt gyarmatokon elkezdődtek a függetlenségi harcok. Így volt ez Malaysiában is, ahol felkelések robbantak ki. 1951-ben régi/új parancsnok került az SAS ezred élére Michael Calvert dandártábornok személyében, aki 1944-45-ben volt az 1. SAS parancsnoka. Vezetésével megalakítottak egy „Maláj Felderítők” (Malayan Scouts) nevű egységet, a lázadók leverésére, amely hamarosan zászlóaljnyi méretűre növekedett. Az első zászlóalj más egységek katonáiból állt, a második a 21. SAS-ból, míg a harmadik tagjai rhodesiai önkéntesek voltak. Ezt a zászlóaljat egy év múlva átkeresztelték 22. SAS-ra, és állandó része lett a reguláris hadseregnek. 1956-ban a rhodesiaiak hazatértek, helyettük egy új – zélandi zászlóalj érkezett. A főleg maori és fidzsi nemzetiségű katonák kemény harcosok voltak. A 21. territorális ezred mellett létrehozták a 23. territorális SAS ezredet is.
A malaysiai helyzet annyira speciális volt, hogy az addig alkalmazott harceljárások mellett, teljesen újakat is ki kellett találni. Ilyen volt pl. a dzsungelbe történő ejtőernyős ugrás, vagy hosszú kötélen leereszkedés a fák közé. A konkrét harccselekményeken kívül egy békésebb módját is kitalálták a gerillák elleni harcnak. Ez pedig a helyi lakosság megnyerése, szimpátiájának kivívása volt. Erre azért volt égetően szükség, hogy azok ne támogassák a gerillákat. Ezért aztán a SAS katonái utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat építettek, és próbálták a demokrácia eszméit is terjeszteni. Bár a folyamat elég hosszadalmas volt (1960-ig tartott a szükségállapot), végül aztán mégis meghozta gyümölcsét.
1980. május 5. Irán londoni nagykövetségének erkélyén a bevetési parancsot váró SAS-tagok. A "kék csapat" a tetőről, a "vörös csapat" az első emeletről behatolva kezdte meg a túszok kiszabadítását
A következő helyszín, ahol bevetették a 22. SAS-t Omán volt. Az angol barát politikát folytató országban a Szaud – arábiai támogatást élvező szakadárok kezdtek fegyveres harcot a kormánycsapatokkal, akik nem tudták megoldani ezt a helyzetet. 1958 novemberében megérkezett az SAS, és nem egész három hónap leforgása alatt teljesen felszámolták a lázadást. Legemlékezetesebb akciójuk az volt, amikor a Dzsebel – el – Ahdar fennsíkon lévő lázadó erődítmény ellen intéztek támadást, saját fészkükben győzve le a lázadókat.
Még alig pihenhettek meg a babérjaikon, amikor új feladat szólította tovább őket. A következő helyszín Borneó volt, ahol Szukarno indonéz elnök próbálta meg erőszakkal egyesíteni Sarawakot és Burneit, melynek vezetése természetesen kommunista lesz. Az SAS 1963-65-ig volt Borneón, és sikerrel alkalmazta a Malaysiában kipróbált taktikát a lakosság szimpátiájának elnyerésére. Időközben az ezred megkapta a ma is használt angliai bázisát Herefordban. A borneói sikeres műveletek eredménye képpen a 22. SAS –ban felállítottak egy harmadik századot is. Ez épp jókor jött, mert Adenban is háború tört ki (1964-66), ahová egy újabb SAS századot tudtak bevetni. Így egy – egy század harcolt Borneón és Adenban, a harmadik pedig a herefordi bázison pihent és készült fel a váltásra. A századokat ugyanis rotációs módon cserélték. Az ezredben ezt az időszakot csak „boldog időknek” emlegették. A két territoriális ezred eközben Angliában állomásozott, a 21. SAS Dél –, míg a 23. SAS Észak – Angliában.
1967-re a harcok véget értek és a SAS visszatérhetett hazai bázisára. Két évet töltöttek el nyugalomban, kiképzéssel, mikor is 1969-ben kitört az Észak – Ír konfliktus. A világ olyan szavakkal kifejezésekkel kezdett megismerkedni, mint Ír Köztársasági Haderő (IRA) vagy az Ír Nemzeti Felszabadítási Haderő (INLA), pokolgépes merénylet, túszejtés, gépeltérítés, stb. De megemlíthetnénk olyan szervezeteket is, mint a Vörös Brigádok Frakció, ETA, PFSZ, és hasonlók. Ezekről még lesz szó a későbbiekben.
A hagyományos katonaság mellett a SAS-t is bevetették Írországban, de gyakran civil ruhában, felderítő, diverzáns feladatokkal. (Itt jegyezném meg, hogy az ezred ugyan a brit hadsereg rendszeresített egyenruháját, és fegyvereit használja, azonban bevett szokás, hogy minden féle szedett – vedett ruhákban is megjelennek. A hatásosabb álcázás miatt a hajukat, szakállukat megnöveszthették, így könnyedén bele tudtak simulni a környezetükbe.) 1972-ben sajnos Ománban és Malajziában a hamu alatt szunnyadó parázs ismét fellángolt, lázongások törtek ki, ezért az SAS egységeknek újból vissza kellett térni ezekbe az országokba. Itt történt az az emlékezetes eset is, amikor 10 SAS katona visszavert és megfutamított 250 lázadót egy ütközetben. Figyelemre méltó teljesítmény! Ománban a helyi nomád törzsi harcosokból – a friqatokból – kiképeztek egy különleges egységet, akik a maguk vad harcmodorukban hathatós segítséget tudtak nyújtani a szultánnak.

A terroristák ellenes harc

Az Észak – írországi konfliktus egy teljesen újfajta harci stílust eredményezett, de az SAS gyorsan alkalmazkodott az új kihívásokhoz.
Ezzel el is jutottunk a cikk lényegéhez. A világ elit alakulatainak többsége ugyanis a SAS tapasztalatait, taktikai módszereit felhasználva alakult meg, és folytatja a munkáját. Közvetlenül vagy közvetve minden különleges egységben felfedezhető a SAS hatása, hiszen az általuk kidolgozott speciális harcászati elemek képzik az alapját ezen alakulatok taktikájának. A britek már korán felismerték a fokozódó terrorizmus veszélyét, hogy az egy olyan métely, amelynek kivágásához általában drasztikus beavatkozásra van szükség. A 70-es években megszaporodó terrorszervezetek a veszélyeztetett nyugati országok többségét arra ösztönözték, hogy a SAS mintájára létrehozzák a saját egységüket. Gyakran ezeket az embereket a britek képezték ki. Sőt nem egyszer volt rá példa, hogy az SAS emberei egy másik ország speciális alakulatával együtt vettek részt antiterrorista akciókban. A terroristák rájöttek, hogy egy utasszállító repülőgép eltérítésével milyen látványosan és hatékonyan lehet nyomást gyakorolni, úgyhogy el is kezdték az ilyen jellegű akcióikat.
1976-ban az Air France járatát térítették Entebbébe, melynek utasait az izraeli ejtőernyősök szabadították ki egy bravúros akció keretében. 1977-ben egy NSZK gépet térítettek Mogadhisuba, ahol a német GSG9 hajtotta végre a túszmentést SAS-es segítséggel. Még ugyanebben az évben Hollandiában egy vonat utasait ejtették túszul a terroristák. A túszmentő akcióban az SAS szintén kivette a részét, segítve ezzel a hollandokat.
Az eddigi túszmentő akcióik közül a leghíresebb volt az, amely Londonban történ 1980 tavaszán. Április 30.-án 11.30-kor Irán londoni nagykövetségét terroristák foglalták el, Iránban bebörtönzött politikai foglyok szabadon bocsátását követelve. A tárgyalások elkezdődtek, de az SAS egyelőre nem avatkozott be, mert először mindenképpen békés úton próbálták a krízist megoldani. Miután a tárgyalások kudarcba fulladtak, sőt lövöldözés után egy holttestet is kidobtak az utcára, május 5.-én beindult az SAS gépezete. A már előre megtervezett és begyakorolt akcióra 12 kommandós indult négyfős csoportokban. A hat túszejtő közül csak egy élte túl a támadást, a túszok között pedig két sebesült volt, akikre a terroristák kezdtek lövöldözni, amikor megindult az akció.
Túszmentő akcióhoz beöltözött SAS-katona. Gázmaszk, golyóálló mellény, 9mm-es Heckler@Koch MP5-ös géppisztoly, mindkét comb külső oldalán egy-egy Browning Hi-Power pisztoly
A TV nézők milliói élőben, un. „real time”-ban nézhették végig a támadást, és a megdicsőült SAS népszerűsége óriási volt. Természetesen ők ezt a hirtelen jött ismertséget a hátuk közepére sem kívánták, jobb szerettek volna eltűnni az ismeretlenség homályában.
A terror ellenes tevékenység teljesen kitöltötte az ezred mindennapjait, hiszen bőven adtak munkát az írországi és az egyéb külföldi terrorszervezetek. Talán már nem is számított rá senki, hogy a közeljövőben más féle feladatokra is bevethetik az SAS-t, amikor 1982-ben az anyaországtól több ezer km. távolságra támadás ért egy brit felségterületet. Az argentinok meglepetés szerűen megtámadták a Falkland-szigeteket. A háború kitörésével, túllépve az addigi antiterrorista szerepkörön, a 22. SAS számára elérkezett a pillanat, hogy ismét számot adjanak arról, hogy ők tulajdonképpen kiváló képességű, profi katonák. Az első egységek 1982 május 1-én érkeztek meg a szigetekhez, és 14.-én már végre is hajtották első bevetésüket. Felderítés, beszivárgás, diverzáns akciók: akár csak a régi szép időkben, Afrikában!
Az SAS katonái voltak azok, akik a sziget visszafoglalására indított partraszálló akciót vezették, dacolva a borzalmas időjárási körülményekkel. A háború befejezéséig a helyszínen maradtak és tevékenységük nagyban hozzájárult az argentinok legyőzéséhez.
A következő katonai jellegű akcióra sokáig kellett várni, addig visszatértek a terrorizmus elleni harchoz. Az IRA és az INLA elleni tevékenység során az SAS olyan hatalmas tapasztalatra tett szert, amely az ezredet a legjobbak közé emelte. Az SAS jelmondata „Aki mer, az nyer!” Ez látható a szárnyas tőrt ábrázoló címerükben, és ennek szellemében hajtják végre az akcióikat. A hírük eljutott a terroristákhoz is, akik nagyon jól tudják, hogy az SAS nem kegyelmez nekik, és ha egyszer rájuk álltak, akkor olyanok, mint a véreb: követik őket, bárhová is próbáljanak elrejtőzni. Így volt ez akkor is, amikor három keresett IRA terroristát derítettek fel és végeztek ki Gibraltáron. Ez akkor a sajtóban nagyon sok negatív visszhangot váltott ki, erőteljes rágalomhadjárat indult ellenük és az ezredet ismét a nem kívánt nyilvánosság elé állította.

Ismét a frontvonalban

Jó ideig ismét nem lehetett hallani sok mindent az SAS-ről, végezték mindennapi feladataikat. Elérkeztek azonban a viharos 90-es évek, amely az I. Öbölháborúval vette kezdetét. Az ezred hamarosan bekapcsolódott a műveletekbe, és az amerikai Delta Force-al együttműködve iraki SCUD rakétákra vadásztak. Beszivárogtak az ellenséges vonalak mögé, felderítették a rakéta indítókat, majd a vadászbombázóknak megjelölték azokat. Ezen túlmenően a tőlük megszokott diverziós tevékenységet is eredményesen folytatták. A kevés napvilágra került beszámoló egyike az SAS itt folytatott akciói közül a volt kommandós Andy Mc’Nab könyve a „Hívójele Bravo 2 – 0”, amelyben saját élményeiről ír. Később kiderült, hogy az SAS magára a diktátorra, Saddam Husseinre is vadászott, több alkalommal csak kevéssel szalasztva el az értékes célpontot.
Az Öbölháború után nem sokáig pihenhettek a fiúk, mert Jugoszláviában kitört a polgárháború. A koalíciós erők kötelékében a britek is részt vettek a béketeremtésben, és a térségben az SAS is megjelent. Ez akkoriban szigorúan titkos információ volt, de még napjainkban sem lehet sok mindent tudni az itteni tevékenységükről.
Mint ismeretes, 2001 szeptember 11-én arab terroristák négy utasszállító repülőgépet térítettek el az USA-ban, és öngyilkos merényleteket hajtottak vele végre. Az akciók hátterében a régen keresett terrorista vezér Osama Bin Laden állt. Bush elnök meghirdette modern kori keresztes hadjáratát a terroristák ellen, és a szövetséges országok egy azóta is tartó offenzívát indítottak el. Hírszerzői források alapján, az Afganisztán hegyeiben bujkáló Bin Laden és Al Kaida nevű terrorszervezete ellen, soha nem látott hajtóvadászat vette kezdetét. Az amerikai erők mellett bekapcsolódtak a kutatásba az SAS tagjai is, akik az ilyen nomád, hegyi terepen végrehajtott akciókban már nagy gyakorlatra tettek szert. Bár jelentős mennyiségű terrorista bázist felszámoltak, Bin Ladent mind a mai napig nem sikerült kézre keríteniük. Afganisztán egyébként nem volt teljesen ismeretlen számukra, mivel az oroszok itteni harcai alatt, többször is végeztek megfigyelést a szovjet csapatok, de főleg a Specnaz ellen.
A szeptember 11.-i események is hozzájárultak ahhoz, hogy kitört a II. Öbölháború. A Hussein – rezsimet ezúttal már megdöntötték, és a bujkáló diktátor utáni kutatás megkezdődött. Saddamnak nem volt olyan szerencséje, mint Bin Ladennek és rövidesen sikerült őt elfogni. A rezsim megdöntésével azonban koránt sem érkezett el a béke Irak földjére, mert a szélsőséges arab csoportok minden eszközt megragadnak, hogy az amerikai és a velük szövetséges erők ellen merényleteket kövessenek el. Sajnos az Al Kaida-t sem sikerült kikapcsolni, és egyre – másra hajtják végre a terrorcselekményeiket. Madridban egy vonatot robbantottak fel, Londonban pedig metrón és autóbuszon történtek robbantások. Mindezek folyamatos készültségben tartják az SAS tagjait, akik Angliában vagy bárhol a világon készek lecsapni a terroristákra.

Kiválasztás és felkészítés

Az SAS tagjainak kiválasztása híresen kemény és szigorú. Kizárólag a hadsereg tagjai közül jelentkezhet bárki is az ezredbe, tehát úgymond az „utcáról” nem lehet belépni.
Évente kétszer hirdetnek tanfolyamot újoncoknak. A jelentkezőket alapos pszichológiai szűrésnek vetik alá, hogy eleve kiszűrjék azokat, akik nem rendelkeznek a kellő pszichikai alkalmassággal, eltökéltséggel, magabiztossággal. Az így kiválogatott embereket három – négy hetes tanfolyam alatt tovább vizsgáztatják. Számot kell adniuk fizikai felkészültségükből, stressz tűrőképességükből és a különféle gyakorlatok alatt a rátermettségüket és a kreativitásukat is be kell bizonyítaniuk. Négyfős csoportokba teszik a jelölteket, és a meghatározott feladatokat így kell végrehajtaniuk. A tanfolyam végén a csoportokat a walesi Brecon hegységbe vezénylik egy nagyon kemény terepgyakorlatra. A hegység egyébként jellemzően az SAS gyakorló terepe, amelynek meredélyeit már sok katona izzadsága és könnye öntözte. A gyakorlatok során természetesen folyamatos a lemorzsolódás. Pl. olyan pszichikai terhelést kell kiállniuk, hogy egy nagyon megterhelő, kemény feladatokkal tarkított menetgyakorlat után, amikor a jelölt hulla fáradtan megérkezik a célba, közlik vele, hogy induljon vissza a kiindulási helyre. Záró gyakorlatként teljes menetfelszerelésben (fegyver + kb. 25 kg-os bergen hátizsák) kell megtenniük 40 mérföldet 20 óra alatt.
Mindezek végére a jelentkezőknek csupán 10 – 20 %-a marad fenn a rostán. A megmaradtak egy hétig hagyományos képzésen vesznek részt, elsajátítva a kis csoportban történő feladat végrehajtást, álcázást, egyéb taktikai fogásokat. Felkészülnek a fogságba esésre is, ahol életszerűen folyik a kihallgatás, és már szinte csak a fizikai bántalmazás határán állnak le a gyakorlattal. Utána egy három hetes periódus következik, ahol a harci körülmények közötti túlélést oktatják. Ez a rész nagyon fontos, hiszen az ezred katonáinak gyakran kell nomád körülmények között a feladataikat végrehajtani. Ennek a gyakorlatnak a végén a jelöltet kiküldik egy késsel és egy doboz gyufával a terepre, ahol öt napon keresztül kell úgy életben maradnia, hogy az oktatók ne találják meg.
Akik aztán itt is fennmaradnak a rostán, azok számára már „csak” az ejtőernyős kiképzés van hátra. Azoknak a jelölteknek, akik az Ejtőernyős Ezredektől érkeztek, nem kell részt venniük a képzésen, de az előírt hét ugrást nekik is teljesíteniük kell. Ebből három teljes felszereléssel, egy pedig éjszaka történik. Mikor ennek is a végére értek, feltehetik a fejükre a hőn áhított homok színű barettot.
A SAS katonái a speciális Land Rover 110-es gépkocsikkal járőröztek az 1991-es Öböl-háborúban

Viszont a képzésnek még korán sincs vége, mert az újoncok további kilenc hónapig csak próbaidősnek számítanak, és további specifikus képzéseken vesznek részt. Ennek a kilenc hónapnak a végén dönthetik el, hogy merre akarnak tovább szakosodni, illetve, a SAS melyik részén kívánnak tovább szolgálatot teljesíteni.
Mindhárom SAS ezred négy századból áll, egy század pedig négy 16 fős szakaszból. Ezek a hajózási, légi, hegyi és szállító szakaszok. A hajós szakasz hasonló képzést kap, mint az SBS, tehát kenuval, kisebb hajókkal tanulnak meg közlekedni, tengeri navigáció, víz alatti úszás, stb. A légi szakasz az ejtőernyőzés magasabb iskoláját sajátítják el, HALO (magasból ugranak, alacsonyan nyitnak) és HAHO (magasból ugranak, magasan nyitnak) technikákat. A hegyi szakasz katonáit hegymászásra, síelésre, magas hegyi túlélésre képzik ki, és egyéb technikákra oktatják.
A szállító szakasz tagjai megtanulják az összes brit és volt Varsói Szerződés járművének vezetését és karbantartását, szerelését. Tagjaik közül sokan jutnak el akár a rally versenyzői szintre is.
Ezen kívül minden egyes katonának el kell sajátítania az összes NATO és volt VSZ kézi lőfegyver kezelését. Természetesen az állomány folyamatosan továbbképzi magát, tökéletesítve a tudását.
A katonák többsége az SAS-ben általában három évet töltenek, utána visszatérnek a saját ezredükhöz. Ez a folyamatos csere biztosítja, hogy az SAS-ben szerzett tudást és szemléletet tovább tudják terjeszteni a brit haderőben. Az ezredben egyébként nagyon bajtársias a légkör, a hagyományos katonai merevség csak kis mértékben van jelen. A beosztottak a parancsnokot „boss”-nak szólítják, és ők egyenrangú félként kezelik az alárendelteket, ötleteiket, javaslataikat meghallgatva.
Az ezred hagyományosan jó kapcsolatokat ápol sok külföldi különleges egységgel, így a Delta Force-al, GSG9-el, az Ausztrál és az Új – zélandi SAS-el, illetve a belga 1. ejtőernyős ezreddel.
A felszerelésük egyik része szabványos brit katonai felszerelés, úgy a fegyverek, mint az egyéb eszközök és ruházat vonatkozásában. Másik része specifikus, feladatorientált, úgy, mint az MP-5-ös géppisztolyok, M-16-os automata puskák, vagy a fekete bevetési öltözet. Régi jó kapcsolatot ápolnak a Land Rover céggel, akik a kifejezetten nekik átalakított terepjárókat szállítják. Ezek, akár csak a II. világháborús Willys Jeepek tele vannak pakolva fegyverekkel, üzemanyag kannákkal.
Az SAS –ről nem jelent meg túl sok írásos anyag, mivel ők továbbra is féltékenyen őrzik titkaikat. David Stirling, akinek a fejében megszületett az elképzelés, túlélte a háborút. 1990-ben hunyt el, néhány hónappal az után, hogy a Királynő lovaggá ütötte.

Kékesi György Őrnagy
http://209.85.129.104/search?q=cache:gEpttTPOiicJ:www.bevetes.hu/cikk/316/akik_mindig_mernek8230.html+Popski&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&lr=lang_hu

P. Warner: A második világháború titkos erői
Gold Book Kiadó
www.goldbook.hui
nfo@goldbook.hu
Kerekes Tamás
Budapest, 2OO6, kötött, 248 oldal,
i249O forint

Istenek ajándéka

2008-01-14T19:40:00.001-08:00

Okos nőt szeretni pederasztánbak való gyönyörűség

1000 óra

Technika-Precízó-Elegancia
bár az enyém minden zálogház előtt megáll
Timur Link

"KELL EGY ÓRA, MELY TÁRSUL SZEGŐDIK HOZZÁNK. A HŰ BARÁT EMBERŐLTŐ TITKÁNAK RÉSZESE."
Több mint 120 éve alakult meg a híres svájci óragyár a Doxa.
A híres svájci órásmester George Ducommon alapította az első műhelyét. Henry Aubry és később Marcel Aubry családi vállalkozása alapította az első DOXA gyárat Le Locle-ban.
1925-ben az órakészítő cégek közül a Doxa cég ismerte fel a világon elsőként a reklám vásárlásösztönző erejét és készített egy egyhetes felhúzható autósórát a Bugatti sportautógyár számára az 1930-as években.
1938-ban elkészül az első Bauhaus inspirálta mechanikus, szögletes tokú Grafic karóra.
1950 után az egyik legkedveltebb és legismertebb márka lett a Doxa

Az Alexandra kötetéből(www.alexandra.hu), kiderül, hogy vízóra előbb volt,mint napóra,(majd ha fagy, elvahazhat bennünket), de van hordozható változata is), ezért festhetett Dali elfolyó időt, és hogy a holdfázis megmutatja az órán, hogy mennyi van hátra a nekünk rendelt évi, egy alkalomra szóló Nap körüli utazásból.
Nem minden a mechanika
(Arisztid, döntse el kérem, hogy kiteszi, vagy be,mert únom a huzavonát!"
Mulatságosabb, mint a lebontandó IDŐKERÉK.

A káprázatos képanyagú, vonzó stílusban és óraműpontossággal megírt kötet darabjai a Rambo stílustól a Fabergé egyediségét megtestesítő darabokról szólnak,. A kötet nemcsak a mechanikájukkal foglalkozik, de kislexikon része segít eligazodni a jótállási íven található leírásokon(járástartalék, második időzóna, Flyback, stb), ha a harminhatezer eurós vadiúj Rolexunkon nem találjuk a magyar nyelvű használati útmutatót."Az idő fölötti uralom megszerzésének vágya gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Rengeteg közmondás, szólás jelzi a helyes időbeosztás fontosságát. Így nem csoda, hogy több száz éve az idő urai, az órásmesterek, egyre azon igyekeztek, hogy a kor elvárásainak, technikai színvonalának megfelelően minél pontosabb, és ez mellett nem utolsósorban - minél mívesebb darabokat alkossanak.Az elegáns, jó márkájú zseb- vagy karóra több mint másfél évszázada az igényes megjelenés elengedhetetlen tartozéka, a jómód, az időn való uralkodás státuszszimbóluma Az óra a modern ember hétköznapjainak elengedhetetlen tartozéka lett, az óragyárak évről-évre életmódunkhoz egyre tökéletesebben alkalmazkodó szerkezeteket dobnak piacra, ahol természetesen elengedhetetlen az elegáns vonalvezetés, a díszítések és a pontosság mellett már ugyanolyan fő szempontként lépett elő a külső kivitelezés, a design."

A legfontosabb márkák, merlyeket a kötet bemutat és működésüket elmagyarázza:

Cartini
Casio
Catepillar /CAT/
Citizen
Doxa
Emporio Armani
Francis Delon
Gucci
Gues
Jaga G
Kronos
Longines
Mirage
Omega
Orient
Patrick Arnaud
Pierre Cardin
Sector
Seiko
Swatch
Tag Heuer
Tiko Time
Timex

Sajnálatos módon hiányzik belőle az első szerelem, a Vosztok,és az oroszok által használt "davaj,davaj" márka, amit felváltott a "zabrazykaja masina", azaz tolvajgép.
Mesterművek a csuklón -Breitling, Dubey & Schaldenbrand, Junghans, Lange & Söhne, Longines, Nomos, Patek Philippe vagy Rolex- ilyen nevek hallatán minden karórarajongó szíve hevesebben kezd verni.
Egyre többen kerülnek az órák bűvkörébe, készen arra, hogy befektessenek egy maradandó szépségű, műszakilag tökéletes, mutatós külsejű szerkezetbe, vagy akár kis gyűjteményt szerezzenek be. Könyvünk a karórák lenyűgöző világába kalauzolja az olvasót: fantáziadús egyedi darabok, sport- és ékszerórák, történelmi katonai kronográfok és klasszikus mesterművek bukkannak fel lapjain. Segítségével több mint 1000 karóra széles palettáját vehetjük szemügyre, és bepillantást nyerünk legendás óramanufaktúrák és órakészítők történetébe is. Bevezetés az időmérés és az órakészítés történetébe, műszaki fortélyok és az órák külső ismertetőjegyeinek bemutatása, illetve egy átfogó fogalommagyarázat - mindez szintén része a műnek.
Egyik kedvencem:(a kinetikus órák elem nélkül, szintén),az elnökök órája, a feddhetetlen és feledhetetlen Rolex, de kacérkodom egy-egy férfias, Cartier darabbal is. A kötet sport,katona,pilóta órákkal is foglalkozik, s a könyv elolvasása után velünk nem történhet meg a világvége, amikor megáll az idő(mert az idő csak meg-megáll), hogy azt kényszerüljünk mondani az emberiség kipusztulása után egy kocsmában, hogy
Sör! Még egy csapost!
Amiből az derül ki, hogy az óra fonál Kronosz, az istenség és az emberiség között, s e kötet révén jöttem rá, hogy az óra az istenek adománya az emberek számára. Időben ki kell használnunk.
Szenzációs.

www.alexandra.hu
info@alexandra.hu

Kerekes Tamás
A doxa görög szó, amely olyan véleményt jelöl, amely lehet, hogy részben igaz, de (igazságát) teljesen nem lehet megmagyarázni.

Eszterhas tanít

2008-01-14T14:41:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség
Hollywood
Miért Isten a forgatókönyvíró?

Kreatív filmforgatókönyvkurzus
Esterhas
JLX.Kiadó
Budapest

Az amerikai álom
Öt perc alatt 110: 14 lett az állás, és Popper edző időt kért. „Azt mondom, felejtsük el a győzelmet -, és próbáljuk meg tartani a poziciót

Marilyn Monroe: a XX. század legszánandóbb vampja
Nem először rugaszkodik neki amerikai biográfus, hogy az amerikai szexbomba neurózisba, majd halálba torkolló életútját megidézze. Számomra a legemlékezetesebb Norman Mailer Monroe életrajza (még egy teniszlabdát is át tudott szívni egy locsolótömlőn), aztán a magyar származású Joe Esterhas- nak is volt néhány keresetlen mondata, a sztárról,aki a fenekével is kacsintani tudott.
A Bér és Becsület bajtársi Kht. évi rendes összejövetele tartja sokkban közvéleményünket, no meg miniszterelnökünk kubai látogatása, Castro pont most kapart el egy moszkitót. Nem az amerikai vadászgépre gondolok. De kaparj kurta…S végre láthattuk a Buena Vista Social Club-ot a királyi tévén és az HBO is kitett magáért a Világ második legnagyobb gitárosával és a Világ második legnagyobb trombitásával. Igaz ebbõl csak Fidel, Garcia és a Buenena Vista tagjai kubaiak. Mindenesetre formálódni látszik mindaz, amit bel és külpolitikának mondanak, a nagy sakkjátszma/Zbignew Brezinskí/. Az emberiség feljutott a Holdra, megpályáztuk a Marsot, már van két klónozott bébink, a másnaposságra nincs gyógyszer, hacsak nem a Buena Vista tagjának receptje: csirkenyakba csavart fokhagyma. Ezt még nem tudhatta Fidel /szintén orvosnak készült/ a moncadai forradalom idején, börtönbe is került. Ezúton fogadják a recenzens jókívánságait a valóság sójában már többször bemutatkozott Sebeõk János könnyed stancájával:

Holdvilágos éjszakán,
Mire vár a Hableány,
Hogy jön egy habcsók talán,
Hófehér karikán.
Ez az álom oly merész…
Ámde jön az ébredés,
Egy habcsók meg oly kevés,
És hogy jön - tévedés
Közben , láttam fekete-fehérben/jó kis darab/, de olvasni csak most, bár rapszodikus élményeim közé tartozik az Egy gondolat bánt engemet, ami szintén rapszódia-műfaját tekintve. Hogy mi is Joe Eszterhas műfaja, azt eddig tudni véltem. a forgatókönyv. /jegyzé az Elemi ösztön, F.I.S.T., Flashdance, Nagy dobások, Sliver , Showgirls c. filmopuszokat/, de regénnyel most jelentkezett először magyarul, de hogy miből fordították és mire az még mindig egy interlingvisztikai rejtvény nekem /s egy szép sírfelirat:” Itt nyugszik Berber Endre/ki Lukácsot fordított héberről vendre”
Megfilmesíteni nem fogják- pedig van benne minden, ami egy jó forgatókönyvhöz kell, kikapós elnök, szex, hazugság, vádemelés, hatalom stb.-de majd a szereposztással lehet a baj: ki fogja vállalni a szerepeket? Bevallom őszintén , először nekem Avar János amerikai külpolitikai újságíró jutott az eszembe, avagy Stumpf István/ ő még hasonlít is Billre/, de őket túlságosan leköti professzionátus buzgalmuk..
AZ ÍRÁS TÉMÁJA AZ A KULTURÁLIS ÁRNYÉKBOKSZ, AMI EGY ELNÖK, Bill Clinton, képletes meggyilkolását hozta magával. A stílus maga az ember, s ez az ember /Joe Eszterhas/ nagyon kiábrándult.
Az Ő Amerikájában Clinton naná, hogy kibújt a sorozás alól, egyetértett Muhammad Alival, és semmi baja nem volt a fránya vietkongokkal. Naná, hogy füvet szívott, letüdőzte, benn tartotta, leragadt nála a spangli. Joe Eszterhas most ott tart, hogy rájött ki a világ legnagyobb élő szaxofonjátékosa, igaz hallani még nem halotta, de tudja, hogy mindenki Bill Clinton hangszeréről beszélt.
Ezt az orbitális élményt örökíti meg az amerikai belpolitika és médiavilág rosszmájú, elkeseredett bennfenteseként. Noha a csalódás abból fakad, hogy Eszterhas szerint Bill Clinton nem játszotta elég élethűen a dögös rock and rollt éneklő Mick Jaggert.
Eszterhas elfordulása nem azonnal kezdődik. Kezdetben azonosulni tud az amerikai nagypolitikával:” Volt benne valami radikális béketüntető hebrencsség, amellyel azonosulni tudtunk. Az arkansasi golfpályán egyik partnere észrevételezte, hogy Bill Clinton alsóneműje átlátszik a nadrágján.
- Nem mondom, hogy bikinit hordott, de valami vad holmit - mesélte erről.
Bill Clinton arkansasi kampánykörútja során újra meg újra előadta kedvenc viccét, amely közelebb állt a Monthy Python szelleméhez, mint a vegasi szállodahallok semmittevőiéhez:
Egy farmer boldog-boldogtalannak dicsekszik a háromlábú disznójával. Aki csak odavetődik, annak elbüszkélkedik, hogyan mentette ki ez a röfi a tűzből. Az emberek nem győznek csodálkozni. Az atyafi meg azt mondja, ”Ez mind semmi, ez a disznó mentette meg a gazdaságot a csődtől.” Ámul-bámul mindenki. A farmer folytatja. Ez mind semmi ,egyszer átszakadt a gát, és ez a disznó mentette meg az egész várost. Na erre valaki nem állhatja meg szó nélkül: Híjnye, ez aztán nem akármilyen disznó, de hogy csak három lába van? A gazda meg azt feleli: Jaj, hát csak nem fogok egy ilyen különleges disznót egyszerre felfalni.
A kötet legalább ötven rock, média, belpolitikai híresség vad és szaftos történeteit meséli el, kékharisnyákkal teli levő házibulikon egy tucat sztorival jelentős hangulatélénkítő hatást érhetünk el vele. Költségvonzatát tekintve a következő sztori is kiválthat néhány vodka tonicot, bár az amerikai belpolitikát nem is érthetjük meg általa: Azt állította, hogy Hillary frigid ,/Mármint Bill Clinton-a Recenzens/-egyáltalán nem virgonc az ágyban. Nem szeret kísérletezni, a misszionárius pózon kívül semmi másra nem hajlandó. Bill kijelentette, hogy „a felesége több puncit nyalt ki, mint én.”
Monica Lewinsky nevetve olvasta, hogy Clinton „Willard”-nak hívja péniszét. Milyen fura név egy hímvesszőnek. De tetszett a magyarázat: ”Mert hosszabb, mint a Willie.
”rofesszionátus írástudó áll-álruhában. Valószínüleg, de inkább biztos, hogy az igazi kurvák is közölnek hosszabb prózát: "Író voltam/vagyok" címmel. Elég szétnézni. Egy-egy posztmodern írásmü mögött sejthetöen a szakmáját posztgraduális szinten ért szajha áll. Erröl mondhata Hemingway-tehát elkötelezettség és tehetség viszonyáról-,hogy " Egy jó kurva elöbb-utóbb megtalálja a hivatását."
Valerie Tasso Egy nimfomániás naplója címmel tette közzé memoárját. Niha a Taasso név bevezetett márka az irodalomtörténetben/ Tasso: A megszabadított Jeruzsálem/, ám ne gondoljuk, hogy az írónö modern keresztény epopeiát alkotott.
Jó, ha tudjuk, mi hozta létre a müvet, ez lehet olyan izgalmas, mint Kissinger titkos kínai útja,s sokat alárul az alkotói szándékról,ahogy posztmodern körökben mondanák: a narratíva beágyazottságáról."
" Egy színésznöre emlékeztetsz, akivel viszonyom volt- mondja a hajamat simogatva, miután hasamat összefröcskölte spermájával. Mindig azt mondta: fogalmad sincs, hány kilométer faszt kell leszopnom, hogy híres legyek"-ez szerepel motivációként a regény tizenhetedik oldalán. Sajnos ezt vándormotívumként tudom csak elfogadni, hiszen ismerem Joe Eszterhas Amerika c. regényét/ ö volt a forgatókönyvírója az Elemi ösztön és a Silver c. filmeknek/, amiben-összhangan Norman Mailer/ Meztelenek és holtak!!!/ Mariliyn Monroe biográfiájával-magyarul is megjelent-tetten érik, hogy a mennyiség átcsap minöségbe: a jeles díva arra is képes vpét, hogy egy teniszlabdát átszívjon egy locsolóslagon. A nagy elödök.. Itt nehéz újítani.
Most a mennyiségnél tartunk: " Egy rögtönzött fuvolajáték után el is készülök a fejszámolással. Ha egy átlagos hímtag tizenkét centis, akkor teszem azt, ezerkétszáz méternyihez tízezer férfival kell csinálnom.". Na most ez lehet, hogy pontos, de 12OO méter fallosz még senkit nem tett híressé. Az írás terén Eszterhas a király
Amerika

Ameria más szemmel

Jóllehet elromlott az automata macskajaj-adagolóm, két tenyérrel a föld fölött járok, mert egy irodalmi folyóirat azzal a megjegyzéssel fogadta el írásom, hogy „egyéni látásmódja” van. Azóta vadászom erre az egyéni látásmódra, ami tényleg létezik, méghozzá egy Bryson nevű pályatársnál, aki hosszú, évtizedekig tartó angliai távollét után tért vissza amerikai házába. Könnyű neki: húsz év múlva rácsodálkozni a világra. Ezért a kolléga könnyen veszi észre, hogy az amerikaiak többsége buta. Kétharmaduknak fogalma nincs, hogy mikor volt a gettysburgi beszéd, s hogy az amerikai polgárháború melyik elnök nevéhez fűződik. Nagyjából ugyanennyien nem tudták, hogy kicsoda Sztálin, Roosevelt, vagy Charles de Gaulle. Negyvenkét százalékuk egyetlen ázsiai országot sem tudott megjegyezni. Ebben az országban tehát elhihető Bob Dole alelnök válasza arra a kérdésre, hogy miről szól a kampánya: A jövőről. Afelé tartunk, mondta a politikus. És tulajdonképpen igaza volt. A helyi uszodában, pletykálja Bryson, huszonkét pontból álló szabályzatot plakátoltak ki, amelyek közt az egyik kedvencem: „Az ugródeszkán fejenként csak egy ugrás engedélyezett.”. És ezt az amerikaiak be is tartják.
Egy amerikai közgazdász, Simon Kusnets, bevezette a GDP-t a gazdasági élet erősségének mérésére, ám pl. O. J.Simpson tárgyalása kétszázmillió dollárral növelte a GDP-t, tudni illik „mindenfajta gazdasági tevékenység” beleszámít, függetlenül attól, hogy pozitív, vagy negatív. Ezért az egyik gazdasági szaklap szerint az amerikai” nemzetgazdaság hőse egy rákban haldokló páciens, aki egy rendkívül költséges váláson ment keresztül.” Nem is csodálkozhatunk a milwaukee-i rendőrkapitány esetén. Helyetteseit kiküldte a reptérre, hogy kutyákkal gyakorolják a robbanóanyag-keresést. El is dugtak két és fél kilót a reptéren, de aztán egyszerűen elfelejtették, hogy hová. Ebben az országban fordult elő, hogy Brooke Shields 1997-ben minden szülői segítség nélkül magyarázta el a riporternek, hogy miért is nem szabad dohányozni: A dohányzás öl. Ha az ember meghal, akkor élete egy nagyon fontos részét veszti el.”
Azt nem tudom, hogy mindebből a megfigyelt gondolatforgácsból hogyan lesz kiérlelt látásmód, de azt ígérhetem, hogyha rájövök, akkor ezt ezeken a hasábokon osztom meg önökkel

Egy forgatás
A madridi patkány orrhosszal jobb a londoninál

Avagy a Nagy Handicap

Feltéve, ha nem vágóasztalon vagy elvonókúrán végzi, mint egynéhány londoni patkány (Bocs, Tony, de tényleg semmi bajom nincs a torykkal, s az IRA békemenetét is számládra íratom), de a félszemmel Hitchokra kacsingató Ian Fleming sem érte el, hogy James Bond-ja huszonnyolc év alatt átléphesse a vasfüggönyt. Mármint film formájában, mert hogy be lett tiltva, szóval a kedves tonrontói, netán göteborgi olvasó nemigen találkozhatott volna vele a Bugacon egy igazi csikosh- bemutatón, noha 124 cég használja fel a világban reklámcélokra a nevét, s külön irodát is nyitottak, hogy védjék a papírhős nevét a jogtalan üzleti reklámtól, s a Boussac ruhagyár Bond zakójának 24 titkos zsebe közül néhányat még az Ön felesége sem fedezhet föl…
Szóval minden relatív, elég a bankszámlámra gondolnom, vagy arra a régi nosztalgikus történetre, amikor a csatornában a patkánycsalád feje fölött elsuhan egy görény, mire a patkánygyerek megszólal:
-Nézd, Anyu, milyen szép, ez TÜNDÉR.
Szóval még csak a filozófusból pofozó sztárrá váló Terence Young rendezi az Oroszországból szeretettel c. filmet (Kutuzov nem vállalta a mellékszerepet), s a csinos Natasával hősünk menekülés közben az isztambuli csatornában találják magukat.
És ekkor jönnek a patkányok. Undorító, kövér, rágcsálók tízezrei. Megrémültek a robbanástól és most már a nyüzsgő tömegben keresik a menekülés útját, elpusztítva mindent, ami útjukban áll.
Azért kell mindezt részleteznem, mert a 007 Society leendő tagjának nem elég. Ha élethivatásának a brit életművészet ápolását tekinti, hanem vizsgát is kell tenni a James Bond filmekből, s tagok közt három lord is van, de a Daily Express alapítójának fia után a következő hatszáz jelentkezőt már nem vették fel.
Hiányos volt a felkészülés? Ehhez Uri Geller kell?
Nem vádolom a markáns hőst magyarellenességgel, idegenszívűséggel, s nem kutatom, hogy a Kém, aki szeretett engem c. filmben a Kisch és a Sándor nevű főgonosz a szétszakított nemzet test melyik részéből származhatott, de magának Ian Flemingnek gyűlt meg a baja a patkányok ’kivagyiságával.’
Terence Young filjében az isztambuli jelenet(Isztambul, Nálad rosszabul, már csak bitangul)
Tizenöt hosszadalmas ismétlés után, de mindössze ötszáz patkány statiszta közreműködésével született meg, noha Fleming regényében undorító, kövér rágcsálók tízezrei keresik a menekülés útját, ám ki kell ábrándítanom mindenkit, eleinte ennél az epizódnál mindössze 140 patkánnyal számoltak. (A mennyiség átcsaphat minőségbe?)
Egy derék londoni csatornatisztító- olvasom Hirsch Tibor James Bondról szóló könyvében-patkányonként fél fontért le is szállította volna őket, s 1963-ban hetven font 140 patkányért még megérte volna…A gyártásvezető azonban az ablakon dobta ki a pénzt, ugyanis közbe léptek London szigorú egészségügyi hivatalnokai, s a járványügyi szakemberek Angliában nem nézték jó szemmel a dolgot.
A patkányoknak tehát és azonban pusztulniuk kellett. Ciánnal végezték ki őket, s tetemüket azonnal el is égették. Ez az égő hullahad megfelelő operatőri tudással filmezve a leghorrorisztikusabb James Bond jelenet lehetett volna, csak hát a filmhez élő patkányokra volt szükség.
Terence Young- filozófiát végzett!- száz, patyolat tiszta kísérleti patkányt rendelt (Eichmann is azt mondta, hogy nem antiszemita, de egy aktát el kell intézni), s szakemberek légiója dolgozott azon, hogy ezeket a kedves jószágokat kellően ellenszenvessé tegyék.
Először kakaóval öntötték le, hogy megkapják a rendes csatornaárnyalatot, ám az eredménylesújtó volt.
Az amúgy is jóvátehetetlenül szelíd állatkáknak nagyon ízlett a kakaó: ahelyett, hogy közönség rémísztő patkány rohamot produkáltak volna, egy helyben ültek és bundájukat nyalakodták.
A tervezett csatornahorror helyett Walt Disney mesedélutánja, még elgondolni is állati..
Pedro Vidal, a vezető, úgy döntött, hogy mégsem hagyja ki a jelenetet, mert ez is szóba került, hanem Madridban próbál szerencsét.
A madridi patkányok ugyanolyanok voltak, mint a londoniak, de a spanyol járványügyi hatóságaik jóval engedékenyebbek.
A madridi patkányokat leitatták, ötvennyolc boroshordó tartalmát locsolták szét a madridi csatornarendszerben az alkoholfüggőség kialakításához, ezek után nem volt nehéz összeszedni a szesztől dülöngélő állatok közül a forgatókönyv igényei szerint garantáltan undorító példányok tömegét.
Fleming, az író, aki belesodorta a filmeseket a tömeges állatkínzásba, csak a brit elszigeteltség visszafogottságával nyilatkozott:
-Örülök, hogy patkányaim nem a vágószobában végezték.
nnak szerencsések, kik megspórolják a hajójegy árát, át a Nagy Vízen, de a többség számára marad a bevándorlás. A vízen át ért partot Arnold Swarzenegger és Charles Bronson, Miki Hargitay, Gábor Zsazsa, Roman Polanskí. És talán Yossarian, a 22-es csapdájának hőse. A romantika itthon marad. A fedélzeten emberek hevernek, áznak, sírnak és reménykednek.
"Azok a "méla zsidók" Anatevkából, imakendőjükben sebtiben összekapkodott évezredek. Aztán a sok vörös ír, az összeszorított ajkak és a büszke kétségbeesés népe. És a furcsa kis örmények - nekik sem maradt más, mint a Musza Dag negyven napja... És ó a lengyelek... Bizony egy egész haza elfér Chopin szomorú mazúrjában. És lovasroham a tankok ellen, az is olyan ismerős."
Így kezdődik a Kamaszkorunk legszebb nyara - Amerika c. jobb híján csak költői baedekkernek nevezhető - irodalmi gyönyörűség.
A markáns jobboldaliságáról egész Európában elhíresült magyar Bayer Zsolt, kit azonban Romániába nem engedtek be - noha ki tudja, arról milyen szépeket írt volna -, lírai útikönyvet írt, a választásokra készülő, mai, vitáktól zsúfolt ország portréja helyett egy nyugodtabb, a múlt századi Amerikaportrét állítva elénk. A szerző megszokott derűs antiszemitizmusa hiányzik, úgy látszik, ha a szomszédba hívnak vacsorázni, ott nem lehet az asztalkendő alá köpködni, s a bevándorló zsidókról is szívszorító sorokkal emlékezik meg, vagy feltámadt volna az engelsi "realizmus diadala?"
Tudjuk, itt arról a Balzacról van szó, ki politikailag royalista volt, írásai szerint demokrata - mármint Engels szerint.
ELLIS ISLAND - A KEZDET, AMIT A BEVÁNDORLÓ LÁT.
A világválságtól meggyötört és megalázott német munkások és a kitántorgó másfél millió magyar, ki új életet alapítani jött ide, ezt látta először. Nem sejtették, írja a szerző, hogy a világ első számú nagyhatalmát fogják felépíteni és később válik Amerika az amerikaiaké.
1900 és 1924 között naponta ötezer ember érkezett Ellis Islandre, a "megvénült, ezer sebből vérző" Európából. Kiokádta őket a rozsdás hajó gyomra, erre az aprócska szigetre.
Minden vagyonuk elfért néhány rosszul összekötözött batyuban, ócska viharvert bőröndben. De volt egy hatalmas kincsük, a tudat, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Ezzel a kinccsel vészelték át az orvosi vizsgálatokat, a tetvetlenítést, a bevándorlási hivatal dolgozóinak kérdéseit, aztán, ha minden rendben volt, beléphettek az ígéret földjére.
Ma a múzeummá átalakított egykori hivatal kertjében áll a bevándorlók neveit őrző fal. Alig van ember az Egyesült Államokban, aki ne találna itt távoli rokonra, ismerősre. De aki csak vándorlóként érkezik, az is átböngészi a névsort, és majdnem biztos elmorzsol egy könnycseppet titokban, félrefordulva, nehogy észrevegyék...."
Bayer tanár úr különleges történelemórát tart, a szakirodalom segítségével / John Lukacs, és az észak-amerikai indiánok története/, mint egy diavetítővel rajzolja elénk az ország ismert és kevéssé ismert történetét és helyeit.
Kezdetnek New York, ami Új Amszterdam névre hallgatott, míg Peter Stuyvesant holland kormányzó a Jakab yorki megbízásából érkezett Nicolls ezredes hajói láttán puskalövés nélkül feladja a várost, ami a yorki herceg emlékére változik New York-ká, mielőtt Svédország a napóleoni háborúk idején Nagy Britannia pártjára állt, s lezárult a két fejfedő párt nagy vitája, de még Gusztáv Adolf nem mond le trónjáról..
Ellis Island, ahol a Battery park után következik az édes szagú Chinatown, majd a new yorki tőzsde 1901-ben épült épülete, amivel szemben áll a Federal Hall National Memorial, itt volt az Egyesült Államok első parlamentje, itt fogadták el az emberi jogokról szóló törvényt, itt tette le esküjét az ország első elnöke, George Washington 1789-ben.
A Szent Pál templom, aminek parkjában elsőként olvasták fel a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd a Sohó, a Greenwich Village, a Hanging Elm, ahol az akasztófa ágain egyszerre nyolc-tíz lator fejezte be földi pályafutását, s a fa a mai napig áll...
Harlem, az hol fekete kis fiúk üvöltik a fehér szerző láttán - 'fehér szemét'. /Ez a faji szegregáció, kedves Zsolt?/
Jön a Brighton Beach, ahol a hasszid zsidók élnek, cirill betűs üzletek, újságok, kávézók közt, a maguk ortodox világában, ülnek a piszkos kávéházaik előtt a naplementében és bámulnak az óceánon át hazafele, de Te kedves olvasó, ha uborkát kérsz a vodka mellé, akár francia vagy, akár román, svéd, magyar, a második kör után azt mondják: mi olyan közel állunk egymáshoz.
Kansas, Hannibal, álmos, poros kisváros, hol Samuel Clemens /Mark Twain/ töltötte gyermekkorát, ki megírta Tom Sawyert és Huckleberry Finnt, a kerítésfestést, Polly nénit, meg, hogyan szabaduljunk meg éjjel a temetőben szemölcseinktől egy döglött macska segítségével... Ám Kansas másról is nevezetes, itt kapta fel Dorothyt a forgószél és repítette egyenesen Óz birodalmába, és itt élt Őrnagy őrnagy a háború előtt, kukoricát termelt és minél többet nem termelt, annál több támogatást kapott az államtól, itt hal meg Eisenhower, itt van a világ legvadabb kisvárosa: Dodge City, itt próbálkozott Wyatt Earp, de ötven lakosra jutott egy kocsma, egy kupleráj és semmi nem pótolhatott a hét végén egy kiadós gyilkosságot.
Colorado, a cheyennek földjén át, visz a szerző útja, ahol meggyilkolják Szikár Medvét, a nagyfőnököt és Csillagot, a fiatal harcost, akik viselték azt a medáliát, melyet a Nagy Fehér Atyától, gúnynevén Becsületes Ábristól kaptak. Ugyancsak hiába voltak náluk azok a washingtoni papírok, melyek azt bizonyították, hogy ők az Egyesült Államok barátai, akkor már aranyat találtak a Sziklás hegységben és Becsületes Ábris katonái öltek. Becsületes Ábris Abraham Lincoln volt.

A SPIRITUÁLIS AMERIKA

Utah: itt egy becsületes mormon paraszt, Joseph Smith, előtt a Mormon próféta felfedte az igaz vallás titkát. Előbb csak testvérének mesélte, majd elmesélték mindenhol, ahol jártak. És egyre nőtt a gyülekezet, de, akik hisznek, azokat gyűlölik, hisz a gyűlölet is csak egy vallás, ami viszont mindannyiunké, ezért a két testvért agyonverik, de a gyülekezet útnak indul, megalakítják Salt Lake City városát, ahol tilos az alkohol, mégis be lehet rúgni, s itt áll, a mormon fővárosban a Sirály emlékmű.
Az első mormon telepesek termését sáskajárás fenyegette, s ha a termés elpusztul, de lett volna mindenki, és odalett volna a mormon vallás is. De hirtelen a sivatag közepén sirályok jelentek meg az égen, s a tenger fenséges madarai felfalták a sáskákat. E csodás megmenekülés emléke ez az emlékmű.

FIRST AND LAST CHANCE-kocsma

A névadó tizenöt évesen hobó. A kérdésre, mi akar lenni, már gyermekkorában úgy felel: csavargó.
Haditudósító Japánban, tizennyolc évesen kerül először börtönbe csavargásért, átvág a megnyomorítottak ezrein, a Chilkot-hágón Klondike aranyáért, hazajön, Stevensonnal iszogat s elnevezi a kocsmát, aztán Jack London kihasználja az első és utolsó esélyünket és negyven évesen öngyilkos lesz.
Montereyben, ha már zsibbadt az ember a Bourbontól és a sörtől, felkerekedhet és megkóstolhatja az Ócska Teniszcipőt. Ezt a koktélt egy Steinbeck nevű amerikai ír találta fel, kérem. A Kék-öbölben. A Konzervgyár utcában, a Mackós Lobogóban méri Jack, úgy készül, hogy zárórakor a söntéspult bádogtepsijében felgyülemlett egész napos löttyöt, mely sörből, whiskyből, rumból, vízből és mosogatószerből áll, akkurátusan kitöltögetik, Hazel gyűjti, és a paisanok megissszák. Az eredmény kész irodalom, de legalábbis garantált szellemi élmény.
LOUSIANABAN KEZET NYÚJT A KÉT FÖLDRÉSZ: Európa és Amerika New Orleans, Bourbon Street...
A napóleoni háborúk idején egész Európa abszintot ivott, lengyel emigránsok, orosz entellektüelek, Párizsban kortyolták a zöld mérget.
Napóleon bukása után pedig francia emigránsok, de ők itt, a Bourbon és a Royal Street csapszékeiben.
A Café des Exilesben például menekült tisztek üldögéltek.
Tervezgették, hogyan fogják a császárt visszaültetni a trónra, aztán mindig reggel lett és ők elvittek egy-egy kreol lányt a hónapos szobára.
Volt egy gazdag francia polgár is, akibe némileg több racionalitás szorult. Ő azt a házat építette, aminek képe címlapfotó: Absinthe Hotel. Ő ezt a házat építette Napóleonnak, hogy ha a császárnak sikerül megszöknie Szent Ilona szigetéről, mégis legyen hol laknia...

/BAYER ZSOLT:

Eszterhas tizenöt filmforgatókönyve alapján írta meg az álomgyár fonákságaival együtt a forgatókönyvek rejtelmei, a könyv, ki kell ábrándítanom az olvasót, nem a kreatív írístechnikáról,hamem a pénzről szól. Ebben viszont fantasztikus

Utószó Köbli Norbert tollából:
A középszar Amerikai rapszódia és a briliáns Hollywoodi fenevad után váratlan gyorsasággal idehaza is megjelent Joe Eszterhas vadonatúj szösszenete, a The Devil’s Guide to Hollywood: The Screenwriter as God.

Kedvenc hun fenegyerekünk, aki egész életében azt hitte, apja zsidó menekült, míg rá nem jött, hogy épp ellenkezőleg: háborús bűnös (erről szól a Music Box), aki elszerette legjobb barátja feleségét, aki hárommillió dollárt kaszált egyetlen forgatókönyvéért (Elemi ösztön), és aki hat éve majdnem megpusztult torokrákban – nem sok újdonságot tartogat a Hollywoodi fenevad rajongóinak; könyve amolyan megbízhatóan szórakoztató olvasmány.

Pontosabban kalauz: anekdoták, bölcsességek és vaskos beszólások gyorsan emészthető, laza elegye 400+ oldalon keresztül. Amelyre mondjuk három csillagot adtunk volna, és gyorsan elfelejtjük, ha nincs AZ A FORDÍTÁS.

The horror, the horror…

Míg az első két könyvet Komáromy Rudolf ültette át magyarra (méghozzá ügyesen), addig a Devil’s Guide egy Rákócza Richárd nevű emberhez került. A JLX, Laux József (ex-LGT) kiadója döntött így. Az eredmény egy olvashatatlan, felfoghatatlan, csapnivaló kötet – A HAZAI KÖNYVKIADÁS SZÉGYENFOLTJA.

Nem elég, hogy Rákócza stílusa egy fordítószoftverét is alulmúlja, és minden kifejezést szóról szóra, tükörben fordít; nem elég, hogy mondatok értelmét változtatja meg negatívról pozitívra és fordítva (az osztogatnak és a fosztogatnak dilemmája); nem elég, hogy sorozatosan elgépeli a neveket (Robert Evans előbb Raymond Evans lesz, aztán Robert McEvans); nem elég, hogy lusta kikeresni a magyar címeket a port.hu-ról, de FINGJA SINCS SEM A FILMGYÁRTÁSRÓL, SEM HOLLYWOODRÓL.

Azért elég nagy bátorság így filmes témájú könyvet fordítani.

Már a magyar cím is ferdítés:

„Ördögi kulcs Hollywoodhoz – Miért Isten a forgatókönyvíró.” Miért kulcs, miért nem útmutató? Ezek szerint Isten is forgatókönyvíró? (Végül is, lehet…) Vagy hogy a francba értsük ezt?

Aztán jönnek a durvulások: „Bruce Willis Add drágán az életed! című filmje…” Sylvester Stallone kasszasikere, a „Sziklamászó”. Nem láttad? Dehogynem! Emlékszel: ott mászik a sziklán. És Spielberg felülmúlhatatlan klasszikusa, „az ÁLLKAPCSOK!” Érted… JAWS!

Sírva röhögnék, ha nem lenne olyan kínos az egész. Azt már mondanom sem kell talán, hogy ferdítőnknek lövése sincs a forgatókönyvírásról, de a legalapvetőbb szakkifejezésekről sem, sőt azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán angolul tud.

Szerinted mi a sound stage? Rákócza szerint „hangosszínpad.”

Szerinted mi a postwork rewrite? Rákócza szerint „postamunka átirat.”

Szerinted mi a high concept? Rákócza szerint „magasröptű koncepció.”

Szerinted mi a con artist? Rákócza szerint „csalóművész.”

Szerinted mi a project development? Rákócza szerint „ingatlanfejlesztés.”

Szerinted mi a jó büdös lópikula az a screen credit? Rákócza szerint „vászonhitel.”

És teszerinted, de őszintén: mit jelenthet az, hogy the film bombed? Mert Rákócza szerint azt, hogy „a film robbant.”

AZT HISZED, EZZEL VÉGE?

Eszterhas: my typwriter had a cameo in the movie.

Rákócza: „az írógépem KÁMEA LETT A FILMBEN.”

Megnéztem a google-ön, mi a tököm az a kámea: „Domborműves ábrázolással díszített drágakő.” Szóval Joe Eszterhas írógépe a Kicsorbult tőr című filmben domborműves ábrázolással díszített drágakövet alakít. Strange, isn’t it? We’re not in Kansas anymore, Toto!

Rákócza egyébként a társszerzője Dopeman Könyvet akartok, nesztek! című önéletírásának, társszerzője egy budapesti idegenvezető Szökőár testközelben című cunamis tényregényének, illetve szerzője a Szeretlek – Hogyan mondjam el? (Ötletek – gondolatok) című hasznos kézikönyvnek.

Oh, and the ultimate mindfuck:

First draft screenplay = első csapolású forgatókönyv.

Kerekes Tamás
Ördögi kulcs Hollywoodhoz
JLX Kiadó

Az emberiség kincsei

2008-01-12T23:12:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztánbak való gyönyörűség

Az emberiség kincsei
www.alexandra.hu

A címlap története:

Agra megszakításokkal 1526 és 1648 között a Mogul birodalom fővárosa volt. Ebben az időszakban épült Akbar Nagymogul vára (a mai agrai Vörös Erőd), Jahan sah palotája és a Gyöngyházmecset (Moti Masjid).
A leghíresebb minden bizonnyal a Tádzs Mahal (Taj Mahal), amelyet az agrai Jahan sah hitvese és saját maga számára mauzóleum építtetett. Itt található egy terület, ahol a hagyományos Pachisi játék élő „figurákkal” játszható.
A Vörös Erőd és a Tádzs Mahal 1983 óta Világörökségként az UNESCO védelme alatt állnak. A Tádzs Mahal turisztikai ismertsége teszi Agrát India egyik leglátogatottabb városává. Szeptembertől decemberig a legalkalmasabb az időjárás az ideutazásra.
A Vörös Erőd

Agra domináns épületét, az Agrai Erőd, amit Vörös Erődként is ismernek, 1565-ben emeltette Akbar. A vörös homokkő erődöt felujítás után Jahan sah palotává építtette át, belső tereit alaposan átváltoztatva márvánnyal és mozaikdíszítéssel. Az erőd területén található a Gyöngyház-mecset, a Diwan-e-Am és a Diwan-e-Khas (a nyilvános és magánmeghallgatások termei), Jehangir palotája, a Khaas Mahal, a Sheesh Mahal (tükrös palota), és a Musamman Burj.
Akbar Nagymogul Krisztus születése után 1565-ben rendelte el az erőd építését, majd az épületet egészen unokája, Jahan sah uralkodásának idejéig többször bővítették. Az erőd zord külseje belül egy valóságos paradicsomot takar. Az erőd holdsarló alakú, keleti oldalán egy, a folio felé néző hosszú, csaknem teljesen egyenes falban végződik. Teljes kerülete 2,4 km. Duplán pártázott vörös homokkő sáncok veszik körül, melyek folyamatosságát bizonyos távonként bástyák szakítják meg. A külső falat egy 9 m széles és 10 m mély árok veszi körül.

Itmad-Ud-Daulah síremléke

Bár intarziái a Tádzs Mahal szépségét is felülmúlják, mégis kevésbé ismert az 1628 –ban épült Itimad-ud-Daula mauzóleum. Ez volt az első mogul-építmény, mely márványból készült, ezzel a korabeli építészet stílusváltását jelezve. A csupán néhány évvel később épült Tádzs Mahalt láthatóan ennek az építménynek alapján emelték. Nur Jehan uralkodónő építtette Itmad-Ud-Daulah's Síremlékét, amit másnéven Baby Taj-ként emlegetnek, az édesapja, Ghias-ud-Din Beg, Jahangir uralkodó főminisztere révén. A többi mogul-korabeli síremlékekhez képest kisebb, néhányan ékszerdoboznak is nevezik ezért. Kertjének alaprajza, valamint a fehér márvány, a mozaik, a belső terek díszítése, a rostélyok a Tádzs Mahal díszítésénél használt elemeket vetítik előre.

Jama Masjid
A Jama Masjid egy hatalmas, Jahan sah lányának, Jahanara Begum-nak tiszteletére 1648-ban épült mecset, mely szokatlan kupolája miatt érdekes, valamint azért, mert nem áll mellette egy minaret sem.

Chini Ka Rauza

Kék csempékkel borított, perzsa hatást mutató kupolája miatt figyelemre méltó a Chini Ka Rauza, amely a Shiraz-ból származó Allama Afzel Khal Mullah Shukrullah tiszteletére épült, aki Jahan sah miniszterelnöke volt.
Ram Bagh
India legrégebbi mogul kertjét, a Ram Bagh-ot 1528-ban létesítette Babur uralkodó. 2,34 km-re fekszik a Tádzs Mahaltól északra.

Soami Bagh Samadh

A város külső, Dayalbagh részén látható a Soami Bagh Samadh, amely Huzur Soamiji maharadzsa mauzóleuma. Huyur alapította a Radhasoami vallást, ezért követői számára a Samadh szent hely. 1908-ban kezdték építeni, és hitük szerint az épület sohasem lesz befejezve. Sokan a “következő Tádzs Mahal”-nak tekinteik. Az élethű, színezett márvánnyal kombinált kőfaragványok sehol máshol nem láthatók Indiában. Ha elkészül, a samadh-ot egy faragott kupola és kapuzat fogja még díszíteni.

Sikandra
Akbar síremeléke

Sikandra, a Nagy Akbar mogul uralkodó hatalmas nyughelye, mindössze 13 km-re van az Erődtől. Akbar síremléke személyiségének sokoldalúságát jeleníti meg. Az óriási, gyönyörűen faragott, vörös-sárga homokkő sír egy kert közepén emelkedik. Maga Akbar tervezte saját sírját és választotta ki a legmegfelelőbb helyszínt. Tatár szokás volt még életükben sírhelyet építeni maguknak, ezt a szokást a mogulok vallásosan megtartották. A piramis-alakú sír építését Akbar fia, Jahangir fejezte be 1613-ban.
Agrától mintegy 40 km-re nyugatra fekszik Akbar régi fővárosa, a Nagy Fatehpur Sikri, amely 17 röpke év után vízhiány miatt elnéptelenedett. A nagymecset és a paloták miatt ma ez a világörökségi körbe tartozó város közkedvelt kirándulóhely Agra mellett.
Wikipédia

azaz
A világ kulturális és természeti örökségének (közkeletű nevén: világörökség) védelméről szóló egyezményt UNESCO (az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete) égisze alatt kötötték Párizsban.
Az egyezmény szövegét 1972. november 16-án fogadták el, majd 1975. december 17-én lépett életbe. Mára 180 ország ratifikálta, és 135 ország több mint 800 természeti és kulturális értékének gyűjteményévé lett.
Marco Cattaneo és Jasmina Trifoni olasz szerzők Az emberiség kincsei címmel, hazánkban az Alexandra Kiadó által kiadott jelen munkájában 110 olyan nemzetközi helyszínt és építményt, természeti képződményt és mesterséges alkotást gyűjtöttek össze, melyek e világörökségnek részét képezik. A kötetben ezeket három részben elosztva találhatjuk meg.
Az első részben (A művészet és a történelem emlékei) elsősorban európai kulturális értékekkel találkozhat az Olvasó, s ez is mutatja azt a sokévszázados történelmi folyamatot, amelynek során Európa és az európai civilizációk határozták meg a világ arculatát.
Ebben a részben többek között olyan nevezetességek szerepelnek, mint a moszkvai Kreml és a Vörös tér, a Westminster Apátság, Potsdam, a Schönbrunni kastély, Versailles, Velence, a Tadzs Mahal, a pekingi Tiltott Város, a New York-i Szabadságszobor (a nemzetközileg ismertebbek közül) vagy Szentpétervár, Krakkó és Prága történelmi belvárosa, a Mont Saint-Michel apátság, a barcelonai Güell Park, a fezi Medina Marokkóban, a líbiai Ghadames óvárosa (a kevésbé ismertek közül). Itt található a könyv egyetlen magyar vonatkozása is: a budapesti Duna-part és a Budai Vár.
A második részben (Ősi civilizációk) az ókori történelem számos helyszíne elevenedik meg olyan helyszíneken, mint pl. Pompeji, Delphoi, az athéni Akropolisz, Mükéné, Karthágó, a jordániai Petra, Perszepolisz, Mesa Verde vagy Machu Picchu. Olyan kevésbé ismert kulturális örökségekről is olvashatunk, mint a libanoni Baalbek, az izraeli Maszada kambodzsai Angkor, a chilei (pontosabban húsvét-szigeti) Rapa Nui Nemzeti Park.
A harmadik részben (Védett területek) már főként Európán kívüli, természetvédelmi területek, nemzeti parkok találhatók, többek között a Duna-delta, a Zaire-kongói Virunga, vagy a tanzániai Kilimandzsáró Nemzeti Park, a seychelle-szigeteki Aldabra-atoll, a kamcsatkai vulkánok, a Galápagos-szigetek vagy a Nagy-korallzátony. Itt találjuk a híres egyesült államokbeli nemzeti parkokat is, mint a Yellowstone, a Yosemite vagy éppen a Grand-kanyon.
A kötet részletes tartalomjegyzéke egy kihajtható világtérképpel együtt szerepel, amelyen a 110 helyszín mindegyike számmal jelölve megtalálható. A kulturális és természeti emlékekhez tartozó rövid ismertetőt összesen több száz, színes, gyakran egész oldalt betöltő, szebbnél szebb fénykép egészíti ki, melyek már önmagukban is elkápráztatóak. A könyv végén megtalálható a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló dokumentum teljes szövege is. A kötetet végül részletes index és a képek forrásának jegyzéke zárja.
Az emberiség kincsei rendkívül dekoratív, gazdagon illusztrált, jó esztétikai érzékkel összeállított munka, mely nagyon szép ajándékötlet bármely alkalomra vagy éppen remek ötletadó utazáshoz, világjáráshoz. Végezetül ajánlóként idekívánkozik még a szerzőpáros bevezetőjének utolsó gondolata: "Az UNESCO égisze alatt egyesített művészeti és építészeti örökséget... nem tekinthetjük pusztán egyes helyek és műemlékek listájának. Valójában nagyszerű eszköz arra, hogy lépésről lépésre nyomon kövessük az emberi civilizáció fejlődésének állomásait, s egyetlen pillantással betekintést nyerhessünk a különböző kultúrákba."
Illés András
és még
Az UNESCO Világörökség egyezménye, melyet a szervezet 1972-ben Párizsban hagyott jóvá, 1975. december 17-én lépett életbe. Azóta 180 ország erősítette meg az okiratot, mely ma 135 ország több mint 700 természeti és kulturális kincsét védelmezi. A világ csodáinak eme felbecsülhetetlen értékű tárházába tartoznak a földi élet evolúciójának azon helyszínei, ahol az emberiség fejlődése megindult - a nemzeti parkok, a rég letűnt, csodálatos civilizációk örökségei, a fényűző királyi paloták, a képzőművészeti és építészeti remekművek, a nagy világvallások szent helyei és az ipari kor úttörő jelentőségű művei.
A különböző korszakok és földrészek örökségéből 110-et választottunk ki, hogy ebben a páratlan gyűjteményben foglaljuk össze bolygónk legkülönlegesebb kincseit. Ez az album így a világ természeti és kulturális örökségét, illetve azt a nem mindennapi kihívást mutatja be.
www.papirusz.hu

225x300 mm, 512 oldal, ára: 5.999,- Ft

www.alexandra.hu

Marco Cattaneo - Jasmina Trifoni: Az emberiség kincsei. Az UNESCO Világörökség
Alexandra Kiadó, Pécs, 2007.
512 oldal
www.alexandra.hu
info@alexandra.hu

Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
www.transycan.net/hu

Illés András

Feleségül vett egy háborút

2008-01-12T21:39:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztánbak való gyönyörűség

Aki szerelmes lett a háborúba
Vaszilij Groszman

Csak olyan szállodában érdemes regényt írni, melyet bombáznak
Ernst Hemingway

A katonai szolgálatra látszólag testileg és pszichésen tökéletesen egyformán alkalmatlan fiú , apja és a háború bűvöletében nőtt fel. Imádta a fegyvereket,mindent elolvasott a Frunze Egyetem hadianyagraktárából, és rendkívül erős rövidlátása ellenére is két hónap alatt mesterlövészt faragott magából.Stratégia és taktikai képzésére is időt szánt, és saját terepasztalt faragtott magának apjával.Jelzem, hogy az öreg Skorzeny is alkalmatlan volt Ausztriában hadi szolgálatra, EZÉRT ment a német Wermachtbal, és az első rendkívüli feladatot azért kapta-Mussolini kiszabadítása-mert tudott olaszul. Nemcsak feltalálta,de használta a genfi tavaknál 1942-ben vadkacsavadászaton a hangtompítós géppisztolyt. Groszman, Skorzeny orosz tejtestvére,egy szorongó,félénk kisfiúból vált a II. Ukrán Front leghíresebb mesterlövészévé, akiben mellesleg nyolcvan író lakott.Elképesztő bátorsága családja elvesztéséből fakadt. Képes volt kiszabadítani ukrán származású feleségét, úgy, hogy személyesen írt Sztálinnak. Álltólag kártyán nyerte el fiát Sztálintól egy grúz borokkal különösen gazdagon tarkított estén a Kremlben.Csak annyi evett naponta, hogy éhen ne halljon, s több ízben, Leningrád három éves ostroma alatt, mikor a szülők megették a borzalmas éhínségben gyermekeiket, Groszman odaláncoltatta magát bilinccsel az íróasztalhoz, hogyha elájul az éhségtől, legyen.aki megtalálja.
Írói eszköztára képtelenül bizarr, a fontolva hanyatlás helyett valószerítlenül őszinte, csak a méltatlanul elfeledett Kolcov-hoz tudom hasonlítani, akiről elismergő morgással jegyezte meg Gorkíj,hogy Oroszország legokosabb embere. Na meg Babel, aki oly szívesen írt a porlepte, csüggedt hadfiról, Szasa Kolesznyikov -ról,akinek Zsukov mindig parancsba adta, hogy a túlerő ellenére is mindig nyernie kell, és mellesleg nevének tükörfordítása,magyarítása nem más,mint Kerekes Sándor. Kis Petrovom....

A nagy túlélő

A londoni rádió egyik nyilvános irodalmi adásán három oroszországi író árvája szerepelt. A Doktor Zsivágó Nobel díjas szerzőjének fia, Jevgenyij Pasternák mérnök, Natalja Babel, a Vörös lovasság írójának leánya Párizsból, és Perec Markis jiddis költő fia Budapestről.
Paszternák belső száműzetésben töltötte életét. A Nobel-díj átvételét nem engedélyezték neki. Babel sorsa sokáig titok maradt. A második világháború után Párizsban tűnt fel - a minden belső rendszerváltozást túlélt - Ilja Ehrenburg, azzal szédítve a családot, hogy az apa és a volt férj feltehetően új családot választott. Ehrenburg jól tudta, hogy Bábelt 1940-ben agyonlőtték.
Simon Markis 1970-ben érkezett Budapestre. Miért éppen Magyarországot választotta a Bakuban született fiatalember, erre maga sem tudta a választ. Hiszen ókori nyelvekből diplomázott, a Szovjet írók szövetségének tagja volt, kétszobás lakás és egy telefon fölött rendelkezett. Apját, a neves jiddis költőt rehabilitálták.
Amikor 1949. január 27-én Perec Markist letartóztatták, maradt még annyi ideje, hogy kéziratainak egy részét elrejtse. Sorsával tisztában volt. A második világháború idején Sztálin felhasználta az ukrajnai jiddis színház művészeit és szerzőit nemzetközi propagandára. A hírneves színész Solomon Mihoelsz a költő Icig Féfer társaságában az Egyesült Államokban járt, miután Ehrenburg közvetítésével maga Sztálin küldötte őket pénzt, paripát és fegyvert remélve. A küldetés sikeres volt. Féfer tisztességtudóan jelentkezett be a katonai kémszolgálat San Franciscói rezidensénél, és egy tizennyolc oldalas jelentésben számolt be az otthoniaknak amerikai kapcsolatairól. Mihoelsz, minden idők legjobb jiddis Lear-királya még a Sztálin díjat is megkapta.
A győztes Sztálin generalisszimuszon azonban az üldöztetési mániával együtt hatalmasodott el az antiszemitizmus, ez könnyen érthető, hiszen az antiszemitizmus maga is fejlett paranoia. Azt képzelte, hogy öngyilkossá lett feleségének családja a zsidók nemzetközi összeköttetéseit használta arra, hogy róla külföldön kompromittáló adatok terjesszen. A leánya emlékiratai említik, hogy Mihoelsz megsemmisítésére telefonon adott utasítást Abakumovnak. A nagy színész egy Golubov-Potopov nevű, fedőfoglalkozása szerint színikritikussal, valójában hivatásos besúgóval utazott Minszkbe. Ott éjnek évadán két bérgyilkos rángatta ki őket a szállodából. Aztán autóbalesetet rendeztek egy teherautóval, a holttesteket másnap találta meg a rendőrség. A besúgóval is végeztek
A jiddis költőknek és íróknak titkos tárgyalást rendeztek. Perec Markis egykoron könyvet írt Mihoelszről. Már ettől is gyanús volt. A titkosszolgálatok most megnyílt archívumainak tanulsága szerint azonban már 1944 óta figyelték, megjegyzéseit jelentették a szerveknek. Kémkedés, cionizmus, minden belefért a vádakba. A tárgyalásnak immár teljes szövege olvasható: paródia volt. Valamennyi vádlottat kivégezték.
A Markis családot mindez örök számkivetésre kárhoztatta. Simont Budapestre vetette a szerencséje, mert ott, legalábbis ideiglenesen, otthonra talált. Sohasem tudtam meg, miből élt. Rotterdami Erasmussal foglalkozott. Róla szóló könyvét a hetvenes évek derekán magyar fordításban adta ki a Gondolat könyvkiadó. Cikkeket írt franciául, oroszul, angolul. Erasmusról nagy, nemzetközi vitája volt, ezt nem egyszer fejhangon ismertette egy-egy eszpresszóban. Erasmus nem volt antiszemita, hirdette Simon Markis hol Pesten, hol Budán. Azok az 1517-ből származó levelek, amelyekben a rotterdami mester elátkozza a zsidókat, nem perdöntőek, csak a kor nyelvén fogalmazódtak. Az igazi Erasmus mindezt másképpen gondolta.
Az édesapjáról csak halkan, csak négyszemközt beszélt. Önmagának sem tudott választ adni arra, miért vándorolt vissza Perec Markis a Szovjetunióba Nyugatról a húszas években? Milyen illúziók szédítették meg az apák nemzedékét. Perec Markis ódát írt Sztálinról. Miért?
Simon „odahaza” a latin és görög klasszikusokkal foglalkozott és Erasmussal. Magyarországon, majd genfi egyetemi tanárként a zsidó irodalommal. Vaszilij Groszmanról oroszul jelent meg könyve Izraelben – arról a Groszmanról, aki haditudósítóként egyaránt beszámolt a Krasznája Zvezdának és egy jiddis újságnak. Groszman nagy műve az „Élet és sors” kéziratban maradt fenn. A szerzőt nem kedvelte Sztálin s a kéziratot a titkosszolgálat kobozta el. A napvilágra került kézirat egyik kései gondozója volt Simon, filológus szakembere a különböző beillesztéseknek.
Simon négy esztendei tartózkodás multán Svájcba távozott, de a Collegium Budapest meghívására csaknem két évtized múltán tért vissza Budapestre. A szláv és balti nyelvek tanszékének docense, Hetényi Zsuzsa beszélte rá, hogy Kertész Imre egyik regényét fordítsák le oroszra. Ez a fordítás egy izraeli orosz folyóiratban jelent meg folytatásokban.
Ugyancsak Hetényi Zsuzsával fordította a mártírhalált halt Pap Károly egyik regényét. Simon Markis magyar állampolgár lett (a svájci mellett ), munkatársa, Hetényi Zsuzsa lett a felesége.
Simon Markis hetvenöt esztendősen, 2003-ban húnyt el Budapesten. Halálhírét, ha jól követtem, csak külföldi újságokban olvastam. Hagyatéka mindenesetre Budapesten van, s remélhetően feldolgozásra kerül. Kedves írója, Vaszilij Groszman halálos rákkal küzdve a bemikrofonozott kórházi szobában másolta a paplan alatt azokat a „betéteket”, amelyek teljes igazzá formálták nagyregényét. Az életével játszott mindenki, akinél megtalálták volna a kéziratot.
Simonnal beszélgetve, hangosan semmiségekről, suttogva az irodalomról, a hallgató megértette, milyen élet-halál harcot folytattak a túlélésért a jobbak. Néha azzal kérkedett, hogy neki jutott a legsajátosabb sors. Én csacskán lehűtöttem, s felemlegettem, hogy egyszer összefutottam az albán bolsevik diktátor fiával. Tíz esztendei börtönből szabadult, ahol az édesanyjával együtt ült.
Budapestre menekült s író akart lenni.
http://209.85.129.104/search?q=cache:zLB31y7TQmEJ:www.nepszava.com/index.php%3Ftopic%3D4458%26page%3D3434%26PHPSESSID%3D5a96c6e740c16074ea5701ab43d2+Vaszilij+Groszman&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu&lr=lang_hu&client=firefox-a
Ungvári Tamás

A krónikás

A treblinkai beszámoló Vaszilij Groszman szovjet katonaorvostól származik, aki személyesen kérdezte ki 1944-ben a treblinkai haláltábor túléloit és foglyul ejtett hóhérait (V. Grossman: A treblinkai pokol, Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1945). Ebbol idézek: "Mindazt, ami az alantiakban következik, élo tanúk elbeszélései alapján állítottuk össze, olyan emberek vallomásaiból, akik a tábor létesítésének elso napjától 1943. augusztus 2-ig Treblinkában dolgoztak, amikor a fellázadt halálraszántak a tábort felgyújtották és az erdobe menekültek, úgymint maga a letartóztatott orség megerosítette és sok esetben kiegészítette a tanúk vallomásait. Ezeket az embereket személyesen láttam, sokáig és kimerítoen beszélgettem velük, írásbeli vallomásaik asztalomon fekszenek elottem..." (14. o.). Ami mármost a negyven másodpercet és a könnyu halál feltevését illeti, a beszámolók - úgy tunik - nem támasztják alá Nolte elhamarkodott hipotézisét. Hallgassuk csak meg a krónikás Vaszilij Groszmant: "A kamrákban a megölés idotartama 10-25 perc volt. Új gázkamrák felállítása után az elso idoben, amikor a hóhérok a gáz használatával még nem voltak tisztában és csak különbözo mérgezo anyagok adagolásával kísérleteztek, az áldozatok borzalmas kínok közt még éltek 2-3 órán át. A legelso napokban, amikor a nyomó- és szívóberendezések még rosszul muködtek, a szerencsétlenek kínjai 8-10 órán át is tartottak. A megölés céljára sokféle módszert alkalmaztak: egy nehéz tank motorja, amely Treblinka állomás turbináit mozgatta, az elhasznált gázt pumpálta. Az elhasznált gáz 2-3 százalék szénoxydot tartalmaz, melynek az a tulajdonsága, hogy a vér hemoglobinjával egy nehezen bontható vegyületet, az úgynevezett carboxyhemoglobint alkotja. Ez a carboxyhemoglobin sokkal bonthatatlanabb, mint az oxyhemoglobin, amely alveolákban a vérben és a levegoben levo oxygén érintkezésekor keletkezik. Tizenöt perc alatt az emberi vér hemoglobinja eros kötést alkot a szénoxyddal és az ember üresen lélegzik - az oxygén nem kerül többé a szervezetbe, föllépnek az oxygénéhség tünetei: a szív veszetten dolgozik, hajtja a vért a tüdobe, de a szénoxyd által megmérgezett vér képtelen kivonni a levegobol az oxygént. A lélegzés hörgéssé változik, kínzó fulladás tünetei lépnek fel, az öntudat lassan kihagy és az ember elpusztul, mintha megfojtották volna." (38-39. o.) Továbbá: "Vajon van-e annyi lelkieronk, hogy elképzeljük magunknak ezeknek az embereknek érzéseit és szenvedéseit az utolsó percekben a gázkamrákban? Csak annyit tudunk, hogy hallgattak... A csonttöréseket is okozó borzalmas összepréselésben, amikor az összeszorított tüdok már alig tudtak lélegzeni, utolsó halálos verejtékben fürödve, szorosan egymás mellett álltak egy emberként." (40. o.) "A kirakodáson dolgozott emberek azt mondják, hogy a halottak arca igen sárga volt, és körülbelül 70 százalékának orrából-szájából csorgott a vér." (41. o.)
Kertesi Gábor

Ízelítő:
A tábornok szakácsa, aki a háború előtt egy étteremben dolgozott, az izbában lakik(orosz vályogkunyhó-Kerekes Tamás). Bírálja a faluban föllelhető élelmiszereket. A falusi asszonyok útálják és Timkának nevezik a szakácsot.
Timka:"Amikor az első vonalban dolgoztam, kihajtottam oda, egy slukkra bevágtam egy pohár denaturált ipari szeszt, és többé semmi nem érdekelt.Körülöttem csak úgy fütyültek a gránátok és a golyók, én meg csak énekeltem, ész osztottam az ételt a katonáknak. Ó, imádtak, hogy imádtak a katonák. Timka balettmozdulatokkal mutatja meg , hogyan mérte ki az adagokat, és dalol. Úgy fest, mintha ma is bevágott volna már egy adagot."

A kiadó:
aszilij Groszman a Vörös Hadseregben, 1941-1945

Gold Book Kft.
Történelem > Hadtörténet
Groszman, akit a német támadáskor, 1941-ben katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, a Vörös Hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda különtudósítója lett. Figyelemre méltó módon a következő négy esztendőből hármat a fronton töltött, ahol az író szemével figyelte a történelem legirgalmatlanabb küzdelmét. Groszman közelről látta 1941 döbbenetes vereségeit és visszavonulásait, Moszkva védelmét és az ukrajnai harcokat. 1942 augusztusában Sztálingrádba vezényelték, s ott is maradt az utcai harcok legkegyetlenebb négy hónapjára. Jelen volt a kurszki csatában, a történelem legnagyobb páncélos-összecsapásában, és amikor a Vörös Hadsereg átment offenzívába, eljutott Bergyicsevbe. Ott beigazolódtak legrettenetesebb félelmei édesanyja és más rokonai sorsával kapcsolatban. Maga is zsidó lévén, vállalta a holocaust rémtetteinek pontos feltárását, ahogy a népirtás valós nagyságrendje kiderült. Hatalmas erejű, "A Treblinka nevű pokol" című beszámolóját bizonyítékként használták a nürnbergi perben. Az Író a háborúban egyedülálló tanúvallomás a keleti fronton zajló háborúról, és talán a valaha összeállított legjobb beszámoló arról, amit Groszman "a háború könyörtelen igazságának" nevezett.

Szerkesztő : Beevor, Antony; Vinogradova, Luba
Eredeti cím : A WRITER AT WAR, VASILY GROSSMAN WITH THE RED ARMY, 1941-1945

Gold Book Kiadó
info@goldbook.hu

Kerekes=Kolesznyikov, Tamás
Timur Link
Cafe Stockholm
www.transycan.net/cafe

Jobban vagyok

2008-01-04T10:17:00.001-08:00

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség

Esetek és sorsok

Néhány napja különösen érzem magam. Már biztos, hogy
Szokratesznek volt döntő szerepe a nukleáris hadviselésben, és a
beszélő tükör sem rossz ötlet a távtöltőtollal, meg a szexofonnal. Ez
azóta van velem, amióta-talán kedd- reggel meg kellett kérdeznem,
hogy ki vagyok, mi vagyok, fiú-e vagy lány?, s a mellettem fekvő ember
mitől halt meg? Ha Önök is ilyen kínos lelki helyzetben találják magukat,
segíteni fog Dr. Deirdre Barrett (pszichoterapeuta és hipnoterapeuta )
könyve: az Esetek és sorsok. -Segített már azon is, a kinek 22
személyisége volt, és azon is, a ki úgy hitte, hat éve terhes. Vérképem
jelentősen javult, és tegnap már előfordult, hogy egy barátságos
kézfogást nem tévesztettem össze egy gyilkossági kísérlettel. A sok
séta, a vitaminok és a pozitív gondolkodás elhalványult a mellett, amit
ennek a könyvnek köszönhetek. A könyv rövid áttekintést ad a
hipnózisról, feltalálójáról, Mesmerről, ki többek közt Mozart barátságát
is magáénak tudhatta. Mesmer munkásságát olyan bizottság vizsgálta,
melynek tagja volt Benjamin Franklin, Antoine Lavoisier, Joseph
Guillotin. A guillotin később végzett Lavoisierr-rel, a bizottság pedig,
sajnos, Mesmerrel, noha elismerték, hogy néhány esetben
rákbetegeket is meggyógyított. A hipnózissal kapcsolatos téves
állítások közül a legelterjedtebb az, hogy a transzállapot, az
érzékcsalódásból/ hallucinálásból származó képzelgések, a
szuggesztiók hatására történő cselekvés-azaz a hipnotikus állapot
összes jellemzője-a hipnotizőrtől ered, noha valójában a hipnózis
alanya produkálja mindezt. A hipnózis kiiktatja a tudatos elme
rögzüléseit és ellenállásait, ezért gyakran hoz gyorsabb megoldást,
mint a másfajta terápiák. Különös problémát jelentett annak a férfinak
az esete, ki egy nukleáris laboratóriumban segített az atombomba
előállításában. A férfi azonban dekoratív jelekkel demonstrálta a
származási helyét jelentő bolygót, és sikeres munkája mellett sem
hagyott fel azzal az elképzeléssel, hogy ő egy távoli naprendszerből
érkezett. A szerző 1979-ben doktorált a hipnózisból, és a Harwardi
Egyetem orvosi fakultásán tanít hipnoterápiát, a bemutatott esetek
érdekesek. A doktor leírja a kezelés technikáját, metodikáját.
elmagyarázza, hogy miért ezt a módszert választotta. Beszámol az
eredményről, és évekig figyelemmel kíséri volt páciense sorsát. Semmi
hókuspókusz Marióval. A varázsló hiányzik, ám kaptunk egy modern, de
érthető könyvet a gyógyítás egy lehetséges válfajáról.A könyvet azért
kezdtem olvasni, mert tudtam, segítségre szorulok. Azt álmodtam, hogy
rakétaegységnél ügyeletes vagyok és elaludtam, rádőltem a
kezelőpultra. Bejött az ügyeletes, felpattantam és jelentettem:
Főhadnagy elvtársnak jelentem, az ügyelet alatt semmi rendkívüli
esemény nem történt.
-Nem történt? Az anyád keservit. Hát Belgium hol van?

George esete

A pszichiátriai osztályon az egyik férfi azt állította, hogy állapotos, és
hogy Elvis Presleytől esett teherbe. Nyugtalan kistermetű férfi volt, aki
mindenkinek örömmel újságolta a hírt, aki csak megjelent a zárt
osztályon. Ennél rázósabb volt ez a telefon: -„Azt hiszem állapotos
vagyok”, kommentálta George az állapotát, amikor felhívta a Texasi
Orvosi Egyetem Szülészeti és nőgyógyászati osztályát. A zavarba jött
nőgyógyász utalta hipnoterapeutához. A bökkenő az volt, hogy George
minden szokványos tünetet produkált, a menstruáció elmaradásának
kivételével. Noha George szerette volna megszülni és megtartani a
kicsit, a tolófájásoktól se félt, a magas, csontos, izmos negyvenes férfit
sikerült lebeszélni a gyermekáldásról. George mindent megtett, szedte
a terhességi vitaminokat, tartózkodott az alkoholtól és felkészült
császármetszésre is. A tudomány, dr. Deirdre Barrett mégis
diadalmaskodott. Mégiscsak tudnak a hipnoterapeuták.

Az ismerőseimet elvittem az állatkertbe. Életemben először láttam
púpos tevét? Felkiáltottam: Édes istenem, mit műveltek ezzel a
szegény gebével?
De a könyv befejezése után jobban lettem.

Jobban vagyok

2008-01-04T10:17:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség

Bukni is jó volt

2008-01-04T07:10:00.000-08:00

Okos nőt szeretni pederasztánbak való gyönyőrűség

Világirodalom

Boldogult ifjúkoromban még nem hihettem benne, hogy ezt a fogalmat Goethe találta föl. Szerb Antal majdnem rejtett volt, és dühöngött az Ifjú Gárda, szelídebb Változatban Katajev(Távolban, és tanya). Azért Pécsett Temesi Tanár Úr fújta a fúgáit, hogy aszongya, mit mondott volna Arisztotelész,ha dakota lett volna. Bécsy Tamás, aki közben nemcsak akadémikus lett, hanem Bécsyből Bácsi lett, kitalálta a dráma önnön létformáját.
Kitérő:ha a Tűz Csiholója agyonveri Michelangelo Mózes-ét, akkor megszűnik , mint műalkotás. De a lélekben 15 millió magyar versolvasó -online-hogyúgymongyam, emlékezetből, tanárok, színészek,versrajongók segítségével, hogy úgymongyam,kollektíve, megteremthetik József Attila Összes-ét. Fejben.Csak közben nem mondhatják, mint az egyszeri sakkozó, hogy:Vakon vagyok.
Namármost jó volt Pécsett megbukni Bókay Antal Tanár úrnál, s jó lett volna Temesi Tanár úrnál, de ott nehezen ment, mert ha az állathangutánzó szavaknál tartottak vizsga közben, elég volt kakukkolni a Ford ösztöndíjat azért visszautasított tudósnak, mert , úgyszólván utált utazni, nyerítve kirohant a folyósóra és hamgosan üvöltötte boldogan: EGY TEMESI/nek bekakukkolt.(NEM A FERINÉL)
Zemplény Ferencnél szintén könnyebbb volt megbukni.(Egy magyar szakos diploma után)
-
-Mondjon egy Horatius verset-kérte
-Arany középszer.Válaszoltam.
Utána hallgattunk harminc percig, mire beírta az elégtelent.(Eötvös magyar szak), és szintén könnyű volt megbukni az Eötvös filozófia szakján,matematikai logikából, aminek a dialektikus logika fedőnevet adták. Viszont kárpótolt bennünket Szigetiné, aki dialmat-ból anyagi helyett mindig Anyegint mondott, s a szürrealitás teljessé lőn. Szintén feledhetetlenek voltak Pais tanár úr TIT szintű antik filozófiából tanított rögeszméi, melyek egyáltalán nem hasonlítottak Steiger Kornél tanaira. Pais tanár úr, övön aluli,nívótlan, de annál hevesebb marxizmus-kritikájával vélte learatni a rokonszenvindexet.
Namármost itt van a kezemben az 1000 oldalas, új Világirodalom. Hosszú ideig, Bécsy Tamás tanár úr szerint ugyanis a Világirodalmi Lexikon jelentette a legkorszerűbb irodalomtörténetet.Szerkesztette Pál József. Méreteinél fogva egy másodéves pontynak felel meg, veszélyt jelentve minden modern hamutartó számára. Az Akadémiai Kiadó adta ki. Végre nemcsak a Typotex ad ki normális könyveket. A főszerkesztő munkatársaitól(Fried István és Ritoók Zsigmond)-de jó, hogy él még-is boldogan fogadnám el az elégtelent.
Hát még a többi munkatárstól:Bényei Tamás, Benyik György(nem tenisz), CsirkésFerenc, Csongor Barnabás, Csuday Csaba.Ezek együtt öt évre előre megbuktathatnának előre, boldogan, aranybetűkkel írnám be magamnak a talpas egyest világirodalomtörténetből. A legnehezebb dolga, nyilván a főszerknek volt, mint Beckenbauer-nak a középpályán. A könyvet, észrevett hiányosságaival együtt is, teljesnek érzem. Hogy nem szereplek benne? Minden nem lehet tökéletes, de ez a kötet jelenleg tényleg a legkorszerűbb. Sebaj, majd a második kiadásnál.
Hamvas rajongóknak mondom, hogy a könyv az egyiptomi irodalomnál kezdődik, smaragd táblákat a Hamvas Összesben keressenek. A divatnak eleget téve, a huszonkettedik oldalon lenyomják a "kánon" fogalmát, de aztán a gyönyörteli száguldás, egy igazi Porsche-szerelem, meg sem Marquezig, noha az utolsó szerző,akit említ a kötet:Llosa- Őt úgyis ismerjük, mint díszvendéget, most derül ki,hogy azért,mert írni is tud.És Rentz Mátyás és Jenei Gyula hiánya után már képtelen vagyok rosszat írni a kötetről.Kezdve onnan, hogy önálló tékajegyzék egészíti ki.Ezt kapd el.
Sznobok figyelem: a legkülönbözőbb nyelveken írt világirodalom-bibliográfia is kétoldalas.3600 nevével felkelthetjük Szőcs Géza figyelmét is az Irodalmi Jelen fogadóóráján, ha a hasától odaférünk az asztalig. Nehéz dolgunk lesz. Hogy aztán a nyájas olvasó el ne tájolja magát, a kötet a világirodalom áttekintését vállalja magára, Ady neve azért egyszer szerepel, mostmár megértem Rentz Matyi hiányát.A mjajdnem teljesítheetetlen feladathoz a szerzők a népek irodalma-kortörténet kooordináterendszerével vágtak neki, hogy rend legyen a dzsungelban.Aki ebből levizsgázik, és tud idézni akkádul,megérti a Mann család belső lélektani történeteit, fölfogja Max Brod Kafkától fügetlen nagyságát, értékes Túró Rudi szeleteket sorsolok ki és indulhatnak egy kanadai lap magyar nyelvű novellapályázaton, amennyiben sikeresen vizsgát tesz nálam Balassi és a POWER POINT témakörben.
És akkor most jöhetne a leghálásabb föladat:FIKÁZNI.FIKÁZNI és LEDORONGOLNI. Eszem ágában sincs, örülök, hogy létezik ez a kötet.de jó lenne ebből is megbukni.

Monacoi barátunk

2007-10-19T00:28:00.000-07:00

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN

A monacói kikötőben
Aranyvillamos
Hóvihar Pepével és Brankúzival
Ülök itt a ködben
Majorana repülni tanul
Memento
A Történelem, a máglya
Majoranna elégiája

Aradon született 1951-ben. Hét évig a kolozsvári balettgimnázium növendéke. 1984-től Torontóban élt, majd 1999-ben Monacóba költözött. A torontói York Egyetemen filozófiából szerzett diplomát. Rádiószerkesztő és autószalon-igazgató volt, évekig a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) magyar adásának torontói tudósítója. Jelenleg az Aradon megjelenő Nyugati Jelen napilap tulajdonosa, főszerkesztője. Aranyvillamos címmel három kötete jelent meg, az első kettő a pécsi Jelenkornál, legutóbbi a pozsonyi Kalligram Kiadónál.

A monacói kikötőben

Hullámot hullámra vet
újra a tenger,
vetésem mind vízbe veszett.

Hajók guggolnak
a kikötőben,
horgony nélkül ring
sorsuk a vizen.

Aranyvillamos

Az Aranyvillamos a köd ölében pihen.
Takargatja, bújtatja aranyát, megszisszen
kerekeiben a türelem az Opera
előtti téren. Mintha régmúltból jött posta-
kocsi, vörösarany mázban, illedelmesen
meghúzza magát az acélszürke sínpáron,
rám vár, vagy másvalakire, hogy felszálljon,
s ha majd elindul, legyen, kiért megálljon.
Sietek, rohanok feléje, le ne késsem,
a soha vissza nem térő pillanatot el
ne szalasszam, aranyát magamhoz ragadjam,
mert ki tudja, lesz-e még másik alkalom,
visszatér-e még egyszer az Aranyvillamos?
Ez soha, talán egy másik – súgja-susogja
mellettem egy idegen. S felnézek rá,
szemében indulat-szikrák, habos és rumos
szagú a délután jól szabott kabátja.
Kérdem tőle: miért aggódik, nekem hova
kell és miért sietnem, erős akaratom,
kitartó türelmem más alkalmat nem terem? –
mellettem az a másik, nem felel. Hirtelen
elfog a pánik, gyötör a kétség, hogy talán
ez az utolsó lehetőség, az utolsó
Aranyvillamos, enyém lehet – ha elérem –
a világ legnagyobb kincse, a reményemet
éltető és békétlen lelkemre írt hozó
balzsam. Vibrált a gondolat agyamban,
imbolyogni látszik az aszfalt is alattam.
Hát rohanok. Kapkodva szedem a levegőt,
az Aranyvillamos életre kel, a ködből
karcsú vörösarany teste lassan kibomlik,
lám, most szökni akar, hirtelen megrándul,
ajtaját szinte kezemre csapja, és sikolt.
Megdermedve, ijedten állok. Istenem, mit
is csinálok, miért késtem le az Aranyvillamost?

Szívem gyorsuló ritmusára
kettőnk között a távolság egyre nő.
Lassan, mint álmok illanó szele
viszi, söpri, magához öleli,
előlem eltakarja
a köd, a makacs szürke köd.

Hóvihar Pepével és Brankúzival

New York-ból jött a láz ma.
Rám teregette kezét,
mintha engem áldana.
S az én árva testem
hőjét meg-megcsapolva
pontosan fél tizenegyre

megérkezett a medve,
bundájából csöpögött
az élet mézes kedve:

délről jövő hózápor.
Házastul és lelkestül
ellepett a fehér por.

Oly pontosan érkezett,
halálnak is elmehet
a szentrál sztésön zsúfolt

peronjára, hol ki-be
jár a versem fűtött
vagonokból. Szeresse

meg, aki épp ott látja,
vigye haza magával,
vegyen álmokat rajta.

Míg te ezt a csomagot
s magadat magadból,
óvatosan kibontod,

magam is a hó alól,
szoros gúzsból oldom ki,
ó, csak segítene Brankúzi.

A guggenhájmban láttam
utoljára. Pepe nagy
óvatossággal karon

fogta és légiesen
elemelte volna, ha
pásztázó szemeikben

az aktusnak karmája,
meg nem akadt volna,
mint egy mágikus madár

kőszárnya, mibe élet
magát azért lehelte,
mert Brankúzi rendelte.

Vánkoson egy poroszló
nem vette viccnek az ő
váratlanul mozduló

karját, mindkettőnket mint
a világ véges alját,
kihallgatni bekísért.

A kísértésnek ellent-
állni Pepe sem tudott,
csapot-Brankúzit hagyott

a szomorú világra,
hadd temesse be a hó,
illúz’ók paplankája.
—————
Brâncusi, az angolok Brankúzinak hívják

Ülök itt a ködben

„...elmondhassam, hogy megcsalattam:
nemet vetvén igent arattam.”
Szilágyi Domokos

Itt van ez az ákom-bákom, belészorult
félszeg látomásom. Eretnek volt szólt
az ének, csínján kell bánnom az (eg)ésszel.
Ha megvet egy kálvinista, mértékkel

keverj a szabadságba egy kis osztrigát,
jól összekavarva, hints rá majorannát,
mint ki hiszi, csupa ízekből áll össze
ez a morcos világminden, ami ugye

nincs is ingyen. Jön a lényeg Hiób-hírben.
Kiált a riporter: ismeretlen hibbant,
döbbenetes, elrabolt egy lemezlovast.

Elfogyott a szavam. Ülök itt a ködben,
rég fel nem húzott rugós lemezlovas,
mint ki hiszi, hinni immár nem akar.
Béna mosolyom
Hogyan küzdhetnék a logikával
magam ellen egy kis nyugalomért,
félelmemben megtalálom távol
lengő, vérző éjjelek kötszerét?

Ne kérd számon csábosságát kiterített
életemnek! Nem öröm a végességem.
Szabadulnék onnan, oldanám a fojtást.
markomban szorong ijedt, apró kabalám.

Hová vezet a végtelenbe nyúlt
fehér út? A táltos kocsi velem gurul,
béna mosolyom elé egy arc tántorul.

Csak te, csak valaki biztatna már!
Jön rám a rémes, szürke álom, nem érzem
sem édes ízét, sem bódító illatát.

Majorana repülni tanul

csak a suhanó öröm
a kétkedés
a felberregő gépzaj
robbanásos kattogása
a repülés tüll-súlytalansága
a lebegés-vércse
a lendület
a felszabadultság érzete
a kikapcsolódás izgalma
az elrugaszkodás
a felhevültség bizsergő áramütése
a várva várt szárnyalás
a tapasztalat
amikor sem föld
sem ég nincs alattad
csak kósza föld lenn
tenyér-ég fölötted
és már szétválasztani nem tudod
a pillanatföldtől
a pillanateget

Memento

S mindenről – mint szakállas viccben –
a szeretkezés jut eszembe, kedvesem.
Ritmus oldja fel most is a testem.
Ódon metafora jöjj ide, igézz meg!
Élvezetesebb nincs is e világban.
Ha újra eszembe jutsz, nemhiába,
az örömszerzés fényes kése járja
át testem, a láz ringató ritmusára.

Gondjaimat őrli malmában a kétely,
te rám tekintesz, mint ki valami mást vár.
Nyurga árnyék hasal a fény tükrére.

Ebben a tükörben még utolérlek.
Elbújok veled újra egy reményben!
Véremben kering röggé vált emléked.

Második befejezés

S fényezett tükrömben még beérlek,
szavakat tépegetek, én megtévedt.
Avas emlék a szoba közepében.

A Történelem, a máglya

Nyugtalan árnyak borízű
csendet elcipelnek, maguk
előtt serényen terelnek
nyugtalan vágyat, borízû
álmot álomra váltanak.
A folyó mentén, előttem,
Kutya szelek csavarognak
s ők rám ugatnak bőszen,
fel, a vitorlákra szöknek,
csattognak a céda vásznak.

Félénk homály ül a tájra
és alváshoz készülődik
a történelem, a máglya.
Lassan már beesteledik
ebben az évezredben is.

Majoranna elégiája

megtorpedózott valóság
továbbképzelem a képet
szimmetriából
szimmetriába mentem
segítségért senki sem kiált
így születnek
ilyenek az elégiák

A sebezhető milliomos

2007-10-16T07:57:00.000-07:00

A sebezhető milliomos
MagyarOnline.net/ Ferencz Zsuzsanna2006. január 28.
Böszörményi Zoltán nagyon ápolt, jóvágású nyugati üzletember. Meglátszik rajta, hogy nemcsak a pénz szereti őt, hanem a nők is.
A kelet-európaiak hozzászoktak a mozgalmas (ön)életrajzokhoz. De Böszörményi Zoltán eddigi élete még ehhez viszonyítva is változatosabb. Több életre való sorsot élt meg eddig, egyetlen élete során. Amely, minden valószínűség szerint, a továbbiakban is újabb sorsokat kínál majd neki. Egyes fordulatok meghozták számára a pénz általi védelmet, egy másik sors (az írás) pedig a valódi sebezhetőséget.
Ami nem látszik az életrajzból: nemcsak ő írja a könyveit, hanem azok is írják őt. Mivel komolyan veszik egymást.
Különös életrajz
Böszörményi Aradon született 1951. december 18.-án. Édesanyja székely, édesapja bánsági volt, újságíró a megyei lapnál (a Vörös Lobogónál), amíg ötvenhatos tevékenységéért ki nem rúgták. Buszvezetéssel, taxizással tartotta el azután a családot. A szülők elváltak, az apa úgy döntött, fiát önálló életre neveli, táncosnak taníttatja: beíratta a kolozsvári balettiskolába. Zoltán nem tartozott a legtehetségesebb növendékek közé, de ekkor már verseket is írt. Nehéz, ínséges hét esztendőt töltött Kolozsváron.
Első írásai a kolozsvári Napsugár című gyereklapban jelentek meg. Két évvel a balettiskola befejezése előtt apja kivette onnan, mert félt, hogy homoszexuális lesz.
Zoltán aztán szobafestő-mázolónak tanult, Aradon, esti tagozaton érettségizett. Tizennyolcévesen elszökött otthonról Kolozsvárra, végül a Vörös Lobogónál lett korrektor. Megnősült, megszületett lánya, Melinda. Közben 1979- ben napvilágot látott első verskötete - Lászlóffy Aladár méltatta az ifjú poétát. Második versfüzete, 1981-ben, sorsfordulatot hozott: A Szekuritáté fölfigyelt az „ezeréves vágyról és szétdarabolt tájról" író poétára. Böszörményit behurcolták a biztonsági szervek pincéjébe, megfenyegették: „Látott már halálos kimenetelű autóbalesetet?"
Döntött: elmenekül Romániából. Skodája árából Temesvárott „idegenvezetőt" fogadott, aki a határig vitte, majd lerajzolta, merre menjen tovább a „senki földjén", hogy Jugoszláviába érjen.
Óriási vihar volt aznap éjjel, dörgött, villámlott. Talán ennek köszönheti, hogy a határőrök nem vették észre.
Már „csak" az volt a kérdés: hogyan jusson Ausztriába? Elrejtőzött a vonat vécéjében. Ijedtségében az ajtót félig nyitva hagyta. Ez mentette meg. Az őrök azt hitték, nincs bent senki - továbbmentek.
A traiskircheni menekülttáborban Böszörményi majdnem fél évet töltött. „Jól ment sora", az osztrákok „kivételeztek" a magyar menekültekkel: vécépucolással aránylag jól kereshettek.
Zoltán Ausztráliába vágyott, a lehető legmesszebbre a hazájától. Ám bevándorlási engedélyt Kanadától kapott: Calgarybe vitte a sorsa.
Angolul nem beszélt, senkit nem ismert, és csak 25 kanadai dollár lapult a zsebében. Bútorozott garzont kapott, egy lengyel emigráns segítségével pedig mindenes lett az egyik szállodában, ahol, eleinte szemetet is hordott. Néhány hónap múlva Böszörményi Torontóba költözött, az autóiparban kapott állást. Mellette nyelvet tanult, hetente szerkesztette a torontói rádió magyar adásait, és lediplomázott a York egyetem filozófia szakán.
Torontóban alapította meg első saját vállalatát: a reklámiparban dolgozott, vagyona lassan, de biztosan gyarapodott.
A romániai rendszerváltás újabb fordulatot hozott az életében: rájött, Romániában sok pénzt lehet keresni. Például villanyégőkkel.
Bukarestben 1.400.000 dollárért megvásárolt egy teljesen lerobbant, csődbe ment gyárat. Ebből lett a Luxten Lighting Co RT, amelynek tíz évig, vagyis 2003 decemberéig a főrészvényese volt.
Amikor már milliomosként átköltözött Monacóba, elhatározta: pénzének egy irodalomba „fekteti be". Előbb részvényese lett a magyarországi Jelenkor Kiadónak, majd 2001-ben megalapította „aradi birodalmát": a Nyugati Jelen című napilapot és a világ legnagyobb példányszámú magyar irodalmi kiadványát, a havonta megjelenő Irodalmi Jelent. No meg az aradi magyar színházat, amelynek jelenleg nincs saját társulata. Egy aradi román napilapot is megvásárolt.
Közben ingázott, Barbados, Monaco, Budapest, Bukarest és Arad között, és ki tudja, még merre. Megjelentetett négy verseskötetet és egy regényt. Nem, nem a saját kiadásában.
Jelenlegi foglalkozása: író, költő, olvasó, főszerkesztő és mecénás. Vagyis ráfizet.
Könyvei
Örvényszárnyon, versek, 1979Címjavaslatok, versek, 1981Aranyvillamos, versek, 1999Aranyvillamos, második szakasz, versek, 2001Aranyvillamos, harmadik szakasz, versek, 2004A szerelem illata, versek, 2005Vanda örök, regény, 2005Az életpálya
- Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek megtanulni például a vákuumtechnikát, vagy hogy közvilágítási infrastruktúrát tervezzek és kivitelezzek. Mérnök kollégáim közül sokan csodálkoztak rajtam.
Azt gyanították, éjszaka bújom a szakkönyveket, hogy másnap brillírozhassak a fémhalogén égőtestgyártás technológiájából. Persze, nem erről volt szó. Mindig a dolgok logikájára figyeltem, az ok és okozat összefüggésére, kapcsolatára, Mindig az irodalomra készültem, és mindig mást kellett tennem. Végül, hatalmas vargabetűvel visszajutottam az irodalomhoz. Erre sem számítottam. Azt hittem, gyárosként fogok nyugalomba vonulni. Azt hittem, nyugdíjas sose leszek... Az ember általában beleszédül a hirtelen változásokba. A váratlanba. Az én életem is tele volt és van ilyen váratlanokkal.
Mennyi mindent nem sikerül az embernek befejeznie? No,s így vagyok például a balettel, a fényforrás-gyártással és a morgolódással. Mégis, úgy gondolom, hogy minden befejezetlen dolog egy folyamat fejlődési állapotát jelzi, arról ad jelentést, körképet, ha úgy tetszik. Tehát, mint ilyen, befejezettnek is tekinthető. Abban az állapotában lezártnak, elfelejthetőnek, leltározhatónak.
A filozófia
- Nem, a filozófiához nem a költészet vitt el, hanem a szükség. Szükségét éreztem annak, hogy valami olyasmibe kukkantsak bele, ami határos a tudományokkal, a matematikával például. A világot az ellentétes erők tartják egyensúlyban. A gondolati világot pedig a logikus és logikátlan gondolatok uralják. Ez a harcmező rendkívül izgalmas és szórakoztató. Itt is "vérre" mennek a dolgok, mint az életben. "A filozófia mindenben ott van, és semmiben sincs". Ezen paradigma szerint dolgozunk, álmodunk, tervezünk és hangoskodunk. A filozófia létszükséglet. A filozófia maga a lét.
Az ember
- Nem hiszem, hogy a korral megváltoztam volna, csak a fizimiskám változott. Harcra kész, naív, bátor, jó kedélyű, általában vídám ember vagyok. Nem szeretem a logikátlanságot, a lustaságot, az agresszívitást. Úgy érzem, megmaradtam jószívűnek - ezért ma is sokan palira vesznek -, segítőkésznek. Szeretek építeni, új világ(ok)at alkotni. Alkotni, mesélni. Nagyon türelmetlen vagyok, mindent azonnal szeretnék. Néha, rövid időre, akaratos és irracionális is. Nem szeretem az igazságtalanságot, ezért igyekszem mindig igazágosnak lenni. Állhatatos, konok és kitartó vagyok, úgy érzem, hogy szorgalmas is. Nem szeretem a félbehagyott munkát. Ezért mindent megteszek ma, hogy semmit se kelljen holnapra halasztanom. Lehet, hogy munkamániás vagyok. Hogy milyen egy eszményi napon? Attól függ, hogy épp hol tartózkodom. De ne irigyeljen érte senki, inkább próbálja ki helyettem. Eszményi napnak csak azt tekintem, amelyik eredményt, megvalósítást hozott.
(Ferencz Zsuzsa)

Cigányok

2007-10-14T22:05:00.000-07:00

Okos nőt szeretni pederasztánbak való gyönyőrűség

Száraz Miklós GyörgyCigányok
Európa indiánjaiAz év legszebb könyveBill Clinton is cigány származású, s most multikultúrális szempontból írt egy gyönyörű, eddig csak útleírásokbólismert nevű író egy gyönyörű, humánus kötetet. Jegyezzük meg az ő nevét: Száraz Miklós György.ElőzményekRegionális Roma Konferencia "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel2003. június 29.-július 1. között Budapesten rendezték meg "Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai." címmel azt a Regionális Roma Konferenciát, amelynek vendéglátója a magyar kormány volt. A Konferenciát a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és a Világbank szervezte, az Európai Bizottság, a UNDP, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, valamint a finn és a svéd kormányok támogatásával. A konferencián részvett nyolc ország (Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Magyarország) kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket aziránt, hogy csökkentik a roma és nem roma lakosság szociális és általános életkörülményei között meglévő szakadékot. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőivel közösen megállapodtak abban, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánítják.Új Évtized NyilatkozatA szófiai nemzetközi meghirdetési ünnepség előkészítéseként a nemzeti koordinátorok 2004. november 16-án, Budapesten megrendezett ülésén kidolgozták és elfogadták a később Szófiában aláírt "Évtized Nyilatkozat" szövegét, amely a következőképpen hangzik:"Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai" című, 2003-ban megrendezésre került konferencia eredményeire építve, kinyilvánítjuk, hogy kormányaink a diszkrimináció megszüntetéséért fognak tevékenykedni, hogy csökkenjen az elfogadhatatlan szakadék a Romák és a társadalom többi része között, ahogy ezt Évtized Cselekvési Terveinkben célként megjelöltük.2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedének nyilvánítjuk, és kötelezettséget vállalunk arra, hogy támogatjuk a Roma közösségek valódi részvételét és bevonását az Évtized Program céljainak megvalósításába, továbbá, hogy kimutatjuk az elért fejlődést az Évtized Cselekvési Terveinek megvalósítása során szerezett tapasztalatok értékelése, és az eredmények mérése alapján.Ezúton más országokat is felhívunk, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseinkhez."A Roma Integráció Évtizede Program nemzetközi és hazai meghirdetéseA Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) hivatalos nemzetközi meghirdetési ünnepségére 2005. február 2-án, Szófiában került sor. Az eseményen az alapító kelet- és közép-európai országok miniszterelnökei, kormánypolitikusai, valamint a nemzetközi partnerszervezetek magas rangú képviselői aláírásukkal szentesítették az Évtized Nyilatkozatot, és megerősítették azon politikai akaratukat, amely a romák társadalmi és gazdasági integrációjának felgyorsítására irányul.A RIÉP hivatalos hazai meghirdetési ceremóniájára 2005. május 19-én a Magyar Parlament felsőházi üléstermében került sor.2. RIÉP munkaszervezeteA Nemzetközi Irányító Bizottság (NIB) a RIÉP legfelsőbb konzultatív, tervezési és döntéshozó irányító testülete, tagjai a résztvevő országok kormány delegáltjai, roma civil képviselői, illetve nemzetközi szervezetek. A NIB koordinálja az RIÉP előkészítését, amelybe beletartozik: (a) prioritási területek kiválasztása; (b) a Cselekvési Tervek kidolgozásának elősegítése minden országban; (c) monitoring módszerek és eszközök egyeztetése és alkalmazásuk rendjének kialakítása az Évtized célkitűzéseire és indikátoraira; (d) a programban történő nemzetközi közreműködés koordinációja. A NIB folyamatosan kapcsolatot tart a Roma Oktatási Alap vezető testületeivel.A NIB munkáját a RIÉP Titkársága segíti, melynek fő feladatai közé tartozik (a) az ülések megszervezése; (b) az országok közötti információcsere segítése, (c) a közhasznú/közérdekű információk továbbítása a résztvevő országoknak.A fent említett nyitókonferencián a Magyar Kormány miniszterelnöke felvállalta, hogy az előkészítési szakaszban Magyarország lesz az NIB elnöke, valamint hogy létrehozza a RIÉP Titkárságát. Ezt követően a NIB döntése alapján az elnökségi, illetve a titkársági feladatokat 2005. július 1-től rotációs rendszerben évente más résztvevő ország végzi, az alábbi sorrendben:Románia 2005. július 1. - 2006. június 30.Bulgária 2006. július 1. - 2007. június 30.Magyarország 2007. július 1. - 2008. június 30.Szerbia 2008. július 1. - 2009. június 30.Szlovákia 2009. július 1. - 2010. június 30.Cseh Köztársaság 2010. július 1. - 2011. június 30.Macedónia 2011. július 1. - 2012. június 30.Horvátország 2012. július 1. - 2013. június 30.Montenegró 2013. július 1. - 2014. június 30.3. A Roma Integráció Évtizede Program célja és kereteiA RIÉP célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához.A RIÉP-ben résztvevő országok a közösen megállapított keretek között saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban fogalmazzák meg és valósítják meg nemzeti roma stratégiájukat. Emellett a közösen elfogadott célkitűzések megvalósítási folyamatát rendszeresen ellenőrzik (monitoring), és a stratégiai terveket szükség szerint módosítják.A tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt biztosítják a roma szakemberek részvételét, illetve kiépítik és / vagy továbbfejlesztik a már meglévő azon roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.A RIÉP hivatalos (angol nyelvű) honlapja: www.romadecade.org4.A Stratégiai Terv és a kétéves intézkedési tervekA RIÉP megvalósítására dolgozták ki a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, mely négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási területen megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül kívánja megvalósítani.A Stratégiai Tervben meghatározott feladatok elsősorban területi (hátrányos helyzetű térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség, stb.) - illetve ezek metszete - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek - köztük nagy arányban romák - valós társadalmi és gazdasági integrációját. A négy prioritási területen elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni. Az antidiszkrimináció és a kultúra (roma kultúra, hagyományok megőrzése) területén van lehetőség arra, hogy az egyes intézkedésekben a romák, mint önálló célcsoport kerüljenek meghatározásra.A feladatokban és az intézkedésekben mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elvét, mely segíthet a romák érdekeinek hatékonyabb érvényesítésében. A fejlesztések tervezésekor és megvalósításakor elengedhetetlen, hogy az érintettek (különös tekintettel az önkormányzatokra) kiemelt figyelmet szenteljenek az alábbi szempontoknak:- a fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne növeljék a lakhatási és iskolai szegregációt;5.- a forrásokhoz való hozzáférés feltétele legyen a lakhatási és iskolai szegregáció megszüntetése.- A feladatokban és az intézkedésekben - a tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt - biztosítani kell a roma szakemberek részvételét, illetve ki kell építeni a roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni.A Stratégiai Tervet a kormány 2007. április 26-án fogadta el, majd ezt követően az országgyűlés is napirendjére tűzte (A parlamenti vitával kapcsolatos információ: ITT).A Stratégiai Terv 2007. június 25-i parlamenti elfogadását követően az abban meghatározott feladatok végrehajtására a kormány kétévente intézkedési tervet fogalmaz meg, melyben meghatározza a konkrét feladatokat, annak felelőseit, a határidőket és a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Továbbá az intézkedési tervek megvalósulásáról, a Stratégiai Terv előrehaladásáról kétévente beszámolót készít.Swartz: Katika cigányélete"Odalestem, és csakugyan ott sétált az Aranka néni a Császár Misi bácsi sírja körül, amiben semmi meglepő nem volt, tudta egész Nyírbátor, hogy a szeretője volt életében. De hátén nagyon megijedtem. Úristen, gondoltam, ide ne jöjjön huhogni, mert menten kiszaladok a világból. -Nem lesz ez így jó -dörmögte a Kutya a bajsza alatt. -Ezeknek nincs nyugodalmuk. Belemarkolt a földbe, ahová a múltkori holmikat ástuk, megköpködte a marék földet, és zsebre tette. –Így -mondta. -Majd megnyugszanak. Rá néhány napra Pesten egyszer csak szembetalálkoztam a Lacival az Egyesült Izzó folyosóján, már messziről vigyorgott rám. -Nem is tudom, mi van velem, Kati-szólított meg, de mostanában mindig csak rád gondolok. –He! -vontam fel a szemöldököm. -És az Ica? Az Ica már nem érdekli, felelte. Elég hozzá, meghívott este vacsorázni. Nagyon jó is étterem volt ott, a Víg Matróz, ott még színes tévé is volt, mondanom se kell, nagy újság volt ez akkoriban. Megbeszéltük, hát, hogy elmegyünk vacsorázni, de a Laci rafinált volt, először a Kürt utcába vitt, a fürdőbe, mert szégyellt engem, hogy olyan kis maszatos, rongyos vagyok. Máskülönben jól néztem ki, szép cigánylány voltam, azt mondják. A Kürt utcában kádas fürdő működött azokban az időkben, benyitottunk egy szobába, ott állt egy nagy kád tele forró vízzel, mellette szappan, törölköző, minden, ami kell. A Laci csak ennyit mondott: Maradjál itt, mindjárt jövök. Azzal eltűnt. Gondoltam magamban, ez jól bepalizott engem, kész, vége, hatszáz. Aztán gondoltam, nem baj, ha már a kád víz úgyis ki van fizetve, élek a lehetőséggel így beleereszkedtem, élveztem a jó meleg vizet. Kisvártatva belépett a Laci. Nem is zavartatta magát, hogy meztelen vagyok, csak féloldalt rám sandított. Hozott nekem egy harisnyát. Nagyon megörültem neki, mivel azelőtt még soha nem volt harisnyám. Végeztem a fürdéssel, elindultunk a Víg Matrózba, de hát nem értünk oda, mert a villamoson figyelmes lettem egy jobb öltözetű emberre. Háttal állt nekem, a zakója zsebéből félig kikandikált a pénztárcája. Gondoltam, észre sem fogja venni. Mikor a következő megállónál kinyílt az ajtó, megragadtam a tárcát, és leugrottam a villamosról. A zakós utánam fordult, elkiáltotta magát, és ugrott utánam. Meglátta ezt a Laci és az utolsó pillanatban leugrott ő is.Szívideg-, mert belémgyött -az ideg-kimerülésem vanBoldogult úrfikoromban (Lengyel Menyhért és Csalog Zsolt munkáin nevelkedve) szociográfiának, riportkönyvnek mondtuk volna Sschwartz munkáját, most a kiadója harmadik regényként harangozza be a szerinte Marquezre hasonlító munkát, mely egyébként olvasmányosságával, és a nézőpont egyediségével toronymagasan kiemelkedik a posztmodern olvashatatlanságából.Csöpp szürrealizmust mindig felkínált a cigányfolklór, Bari Károly ki is használta, egyébként is kissé szundikálni kezdett a szerző, elbóbiskolván az egyre inkább magukra hasonlító cigánykáromkodások és átkok özönében. Az íz álljon a kezembe. Így kerülhetett a realizmustól eltérő néhány fordulat, mozzanat a kötetbe.Egy valószínűleg tehetséges ember tolla révén (ebből egyelőre a csak a jó szeme állapítható meg) élvezetes, naturalista életrajz tárul elénk, elkerülve a romantikát, a nyomor szentimentalizmusát. A két véglet közt egyensúlyozva, a sors fölött csellel, furfanggal, babonával felülkerekedni tudó, sokat gyötört cigányasszony portréja a regény magva. Az élettörténet elkíséri a főszereplőt a putriból, a nélkülözésből a külföldi munka viszonylagos jólétéig. Az epikai fordulatokat az időszakonként bekövetkező börtönbüntetések is segítenek tagolni. Egy nap alatt elolvastam, valóban nem tudtam letenni, nem is akartam, érdekes volt, olvasmányos volt, a magyar közelmúlt a posztmodern vértelenségével szemben fölmutathat epikai tartalékokat, de marquezi erények olyan mértékben találhatók meg a regényben, mint amilyen mértékben kimondhatatlan nevű, volt vajdasági tollforgatók kötetei felidézik Dante Poklát, Leslie Lawrence életműve a realizmus diadalát. Tisza Kata a kritikai realizmust, Csisztu Zsuzsa a modern epikai hagyományokat. A főhős nem makulátlan, erkölcsileg fedhetetlen lélek: markecolás, könnyű testi sértés mind- mind megtalálható a számláján, de nem a bűnbe belefulladó apacstörténet a mű.A kötetet mindenképp ki kellett adni. Dicséret a K. und K. Kiadónak. Azonban kiadói igyekezet ellenére se beszéljünk regényről, se Marquezről. Ha kérhetném. Viszont mindenkinek ajánlom. És várom a második kötetet. Azoknak a politikusoknak, akik nem tudják megmondani, hogy mennyi a sarki boltban egy kiló cukor, kenyér, hús, liszt: kötelezővé tenném. Tiszaburán, ahol egy-egy odúban a földön a gödörben fekszenek, bútor nincs, egy-két szeg helyettesíti a szekrényt, kellene ingyen osztogatni. A kötet vége felé kis híján belémgyött az ideg. Nagyon jó riportkönyv, nagyon élveztem. Mértéktartó, de reális. Az álomjelenet kilóg belőle, de szerkezetileg passzol: ilyennek látja álmában a jólétet a főszereplő. Örök börtönt üljek érte, illetve haljak meg, ha nem. A gitár álljon ki a hátamból, és a rák pengesseCigányok közt"Kiss bácsi! Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket mondjam előbb? -állít be a vizitre a főorvos. A jót, kérte az öreg. "Gratulálok, Kiss bácsi! Holnap délutántól földig ér majd a fa..a’". Jöhet a rossz hír? "Azt is tudnia kell, hogy holnap térdből amputáljuk mindkét lábát." -fejezte be az orvos a teljes informálást-Magyarországon, ha az ember ki akar menekülni a munkaerő-piacról, ott a rokkantnyugdíj lehetősége, amit évről-évre szigorítanak. Munka nélkül az ember eltengődik segélyen, ami a hideg vízre is kevés, vagy szaladgál orvoshoz-orvosra papírokért, hátha olyan betegséget állapítanak meg, ami munkaerő-csökkenést jelent, s jöhet a rokkant-nyugdíj. Igaz, évente behívhatják az embert orvosi felülvizsgálatra, mintha arra számítanának, az emberlába újra kinő. Amikor tehát nagyon szorult helyzetbe kerültem, arra gondoltam, hogy az első kínálkozó alkalmat megragadom a munkára. Így kerültem kb. hat évvel ezelőtt egy majdnem teljesen cigányok, azaz romák lakta faluba, Tiszaburára, az abádszalóki Tisza-tó mellé. Már jártam ott, a felvételi elbeszélgetésen, egy decemberi hétköznapon. Magyarországon tanárként elhelyezkedni csak nyáron, és egy-két szerencsés esetben a téli szünidő alkalmával lehet. Ám, ha a munkaviszony februárban szűnik meg, számíthat az ember, hogy legközelebb tanárként csak szeptemberben dolgozhat: ha szerencséje van. A munkakört elfogadtam. Szolnokon laktam, a város olyan messze volt Tiszaburától, hogy a megoldás, hogy reggel busszal, vagy vonattal, kocsival érjek be, ehetetlen volt. Ám ígértek szolgálati lakást. Szombat-vasárnap összecsomagoltam, hétfőn hajnali háromkor fölébredtem, teljes menetfelszerelésben, sportkerékpárral, hátizsákkal, elindultam. Előbb a szolnoki, hajnali vonatot kellett elérnem. Onnan Kisújszállásra vitt az út, ott megint át kellett szállnom, s reggel fél hétkor landolhattam csak a metsző, fagyos szélben az abádszalóki vasútállomáson. Ám várt még rám 12 kilométer a fagyos, hajnali ellenszélben, amit kerékpárral, málhával kellett megtennem. Fogcsikorgatva tettem meg a távot, s reggel fél nyolckor landoltam az első munkanapomon a tiszaburai általános iskola előtt. Lejelentkeztem főnököm előtt, és jöhetett az első óra. Átfagyva bújtam a kályhához, az első órán el sem tudtam moccanni tőle. Egy-két érzékenyebb cigánylány el is sírta magát. Ők ugyanis éhezni éheztek, de fázni soha nem fáztak.A gyerekekkel ebédeltem. Az utolsó órán az éhségtől egymás után szédültek ki a padból. Vízzel próbálták becsapni farkaséhségüket. Többen annyit ittak, hogy sugárban hányták ki a több liter vizet.Utolsó pénzem elment a vonatjegyre, vettem egy-hétre való kávét, cigit. Menekülni csak előre lehetett, maradnom kellett, hisz az iskola ebédet biztosított. Hetekig azon a napi egy ebéden éltem. A gyerekeknek is feltűnt az új tanár bácsi, aki négy tányér levessel indított. Csúnyán lefogytam, de kitartottam az első fizetésig. A meglepetések folytatódtak. A szolgálati lakásban nem volt víz, villany, fűtés. Kitört ablaktábláin befütyült a szél és egész éjjel csapkodta az ablakkereteket. Az iskolából-amit fűtöttek- délután ötkor rúgtak ki, s utána rendszeresen haza kellett mennem a csikorgó fagyba. Még arra sem volt pénzem egy darabig, hogy lefekvés előtt megigyak egy-két deci bort. Tanítványaim hajléktalannak tartottak, egy kis faluban semmi nem titok. Látták ugyanis, hogy az előttem lévő ház kéménye is füstöl, a mögöttem lévőé is, csak az enyém nem, soha. Mivel hátizsákkal jártam, azt hitték, hogy esténként bekerékpározom a fűtött abádszalóki vasútállomásra, és ott éjszakázom. A megoldás prózai volt: ahogy az iskolát bezárták, még a délutáni szürkületben hazaindultam, gyalog. Otthon bekapcsoltam egy zsebrádiót, bebújtam egy hálózsákba, de hálózsákostul még beszuszakoltam magam egy másikba, úgy derékig, aztán csapkodhatta a szél az ablakot, nem fáztam. A hideg reggelek mezítláb a fagyos padlódeszkán cudarok voltak, míg fel nem öltöztem, de reggelenként siettem be az iskolába melegedni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakásához tartozott egy gyönyörű magyar vizsla, melynek a kutyaházát odaépítették az ágyam melletti falhoz. Éjjelenként arra ébredtem, hogy megjön a kutya, és lefekszik a vackára. Irigy voltam rá, hogy nem fázik, mindent megtettem volna, hogy becsalogassam, és velem aludjon, melegítsen, de semmivel nem tudtam rávenni erre. A barátnőmtől kaptam egy csomag gyertyát, hogy azzal világítsak. Másfél méterre tettem magamtól a sötétben, hogy még véletlenül se gyulladhasson fel a takaró. Reggelente csodálkozva láttam, hogy ott is gyertya-csöppek voltak, amik messze voltak a gyertyától. Tavasz lett, amire rájöttem a dologra. A szétlapult viasz -csöppeknek nézett foltok valójában a fagytól elpusztult békák voltak, akik feljöttek a padlóhasadékból, aztán a rettenetes hidegben megfagytak. Ez a betyárélet addig tartott, míg meg nem ismertem lakótársamat, aki igazából nem lakott velem, barátnőinél húzta meg magát. Egy reggel találkoztam vele, egy buliból iskolába ment és megállt a saját szolgálati lakásánál: hányni. Én is ott voltam. "_Hányni jár beléd a lélek" -mondtam neki és összebarátkoztunk. "Vodka, sör"- mondtam neki este -Hógolyónak neveztem el-és aztán elindultunk a cigánytelepi kocsmába, amelynek környékén a rossz nyelvek szerint nemcsak lódögöt esznek, hanem embert is. Hógolyó leszakadt, azt mondta, hogy húsz perc múlva jön, addig öljek le egy asztalnál, s ne válaszoljak semmire. Négy óra múlva került elő, kissé rettegett, hogy addigra megbicskáznak. Arra érkezett, hogy egy ősz, szurtos, pipázó, hetvenes cigányasszonnyal, aki csutoráját ki sem vette szájából, angolkeringőzöm az olajos padlójú kocsmában.Lassan jobbra fordult a sorsom. Megjött a fizetésem. Az első weekendet Hógolyó egri feleségénél töltöttük. Ott találkoztunk két csodaszép kislányával. Másnapmentünk Recskre, oda, ahol az a híres kőbánya volt, ahol Faludy György, a költő is raboskodott. A másik feleségnél nyolc gyereket és irtózatos nyomort találtunk. A szegény emberek befogadóak. Volt valamicske kis pénzem, Tiszaburán nem voltam egyedül, hívtak a kollégák ide is, oda is, ráadásul tavaszodott, nyíltak az ablakok, s ahogy egyik kocsmából ki, a másikba besétáltam, ki-kiabáltak a romák nekem az ablakon át: "Gyüjjék be Tanár úr! Kisült a bodag." A bodag az egy lángoshoz hasonlító tésztaétel volt. Kezdtem magam elfogadhatóan érezni. Aztán otthagytam a falut és az iskolát. A magyarországi bűnügyi hírek, rendőrmagazinok vezető témája lett egy megoldatlan bűnügy. Ma is rejtély még.Hógolyó egy nála húsz évvel fiatalabb fiúval autóstoppal indult haza Egerből Recskre. Ketté-váltak, hogy külön-külön nagyobb esélyük legyen. Hógolyó hazaérkezett, a barátja azonban sosem. Ellenben néhány nap múlva csomagot kézbesített neki egy ismeretlen postás,a küldeményben, amit a háza kilincsére akasztottak, egy nejlonzacskóban a barátja levágott jobbkarja volt.Azóta nem jártam Burán.Ich bin ein Berliner-mondta Kennedy a berlini reptéren. Django Reinhardt, a négyujjú belga gitárvirtuóz után mit is mondhatnék.A kötet legnagyobb erénye, hogy alaposan, de színesen, az UNIO szemszögéből vizsgálja a cigányság etnikai, szegregációs és integrációs problémáit. A könyv felkavar, gondolkodtat és gyönyörűKerekes Tamásalias:rajkó félixA cigányok a föld borsa. Ez a távoli Indiából érkező erős fűszer minden konyhában megtalálható. Nem kell belőle túl sok a levesbe, de hiányozna, ha egy csipetnyit sem tennénk bele. Fekete szemű, lángoló érzésű, könnyen meghatódó, ízes és furcsa beszédű, gazdag szívű cigány testvérek, szeretni foglak benneteket."André BarthelemySzáraz Miklós György: CigányokHelikon Kiadohelikon@helikon.hu

Betsy

2007-10-08T02:20:00.001-07:00

Betsy

Gyere, mutatok valamit-fordult felém Huff, és nagy nehezen feltápászkodott. Kézen fogva egy ütött-kopott hajóbőröndhöz vezetett. Sokáig matatott a köpönyege alatt, hogy kikapcsolja a nyakába akasztott lánc csatját, de hiába igyekezett, a keze annyira remegett, hogy nem sikerült neki.
-Engedje meg, hogy hadd segítsek-ajánlkozott Bonaparte, és kipattintotta a csatot. A láncon egy kulcs lógott. Reszkető kezével Huff beillesztette a zárba, majd kínkeservesen elfordította, s fölhajtotta a bőrönd tetejét.A mélyén egy nagy sima kődarab hevert , fénylő fekete lapjába furcsa, cikornyás betűk voltak vésve.
-Mon dieu! A rosetti kő!-ámuldozott Bonaparte.
-Ó, ez nem eredeti, felség-magyarázta Huff.-Ez csupán csak egy másolat. A kődarab fölé tartottam a lámpást, hogy jobban lássam az írást. Képtelen voltam kibogozni.
-És?-néztem sürgetően Huffra.
-Ez a kő fogja felfedni nekünk korunk rejtelmeit-válaszolta és megragadta a kezem. Tekintetében eddig ismeretlen tűz lobogott.-Segítségével megfejthetjük a piramisok titkát! És a szfinksz talányát!
Nekem közönséges kődarabnak tünt, amelyre mindenféle kockákat, madarakat és krikszkrakszokat rajzoltak.
-Tartsd közelebb a mécsest!íutasított Huff. Engedelmeskedtem.-Ez a kő Egyiptomból származik, a fáraók országából. Réges-régi. Az oldalára egy rendeletet véstek, három különböző nyelven. Ez itt görögül van. Ez a másik szintén ősi nyelven született, méghozzá egyiptomi néies írásmóddal.-A császár az egyik,én a másik válla fölött lestem, hová mutat az ujjával.-Mi, tudósok,ismerjük ezt a két nyelvet. A harmadik vésetet, az egyiptomi hieroglifákat azonban még nem sikerült mgfejteni. Valószínűleg az a megoldás kulcsa, hogy össze kell párosítani az ismert byelvek betűit az idegen írásjelekkel, és eképpen megfejthetjük a kódot.
-Na és?-meredtem rá megütközve.-Mi köze mindehhez a császárnak?
Bonaparténak vélhetően nem is tettszett, hogy úgy beszéltem róla, mintha nem is volna jelen, de türtőztette magát, és nem szólt semmit.
-A császár és katonái bukkanak rá erre a roppant értékes relikviára, annak a katonai hadjáratnak a során, amelyt 1799-ben tettek a Nílus partjain. A lelet segítségével képesek leszünk új kaput nyitni a tudás birodalmába. Kaput az ősi Egyiptom káprázatos világára. Hogyan balzsamozták be a múmiákat? Ebből ezt is eg fogjuk tudni. Kik építették a piramisokat ,és miért? Hol vannak a fáraők sírhelyei, bennük a felbecsülheetlen értékű aranykincsekkel?
-Sikerült már feltörnie a kódot, monsieur-Tudakolta Bonaparte.
-Még dolgozom rajta-felelte Huff.-Vagyis még nem...-Visszaeresztette a láda tetejét.
-Nos, Bonaparte Napóleon ehez hasonló kincseket hozott föl a tudás józan ész uralta, napsütötte felszínére a szellemi sötétség koromfwkete bugyraiból. Bárhová ment, mindenüvé elvitte a felvilágosodás ereklyéjét-magyarázta Huff, majd leporolta a kezét, mintha azzal tett volna pontot mondanivalója végére.
A legszívesebben vitába szálltam volna vele, de igazság szerint nem tudtam, hogy mivel vágjak vissza. Amióta csak ismertem a véleményét, amely most nagymértékben elbizonytalanított.
Húsz perccel később szerencsésen kibukkntunk a nagyvilágra.
-Úgy látom, hogy esni fog-szólaltam meg.-Jobb, ha sietünk.
-Igen, felelte a császár. de ahogy doctoeur Franklin megfogalmazta:bölcsen tesszük, ha megfontoltan kapkodunk.
A lovak közelébe érve észrevettem, hogy Hope úgy bökdösi orrával Belle-t, mint egy szerelmes udvarló.
Ah! Horkant fel Bonaparte.-Hope pontosan olyan, mint én. Képtelen gáat szabni, ha meglát egy csinos pofikát.
Felkapaszkodott a mén hátára.
Volt valami, ami már korábban is fúrta az oldalamat, és most, hogy Huff már nem volt velünk, egyenesen nejiszegeztem a kérdést.
-Ami a rosette-i követ illet... Ellopta, ugye?
Bonaparte felvonta a vállát. Inkább fogalmazzunk úgy,hogy kölcsönvettem.
-Jane, a nővérem azt állítja, hogy tömérdk kincset halmozott fel titkos rejtekhelyeken. Akármerre járt, összeharácsolt mindent.
Dühös ábrázatal fordult felém.-Tényleg kíváncsi Bonaparte kincseire mademoiselle? Nos, elmondom. Valóban felbecsülhetetlenek, de egyáltalán nem rejtegetem őket. Elsőlént az antwerpeni és a flushingi kikötőt említem, ahol a világ legnagyobb flottái is nyugodtan horgonyt vethetnek, van hely bőven.

A vadóc, törvényekre, normákra, családi elvárásokra nem sokat adó kiskamasz, Betsy, Szent Ilona szigetén találkozik a korzikaival, aki császári nimbuszának romjait előkelően viseli, s a romjaiban is vonzó férfi óriási hatást gyakorol a kislány lelkére, mely egy kalandos szökés lehetőségét is magában rejti.A Potter köteteket is beleértve, ritkán olvastam ennyire jó ifjúsági regényt. Az év harmadik legjobb könyve.

A kiadó: tizennégy éves angol lány, Betsy Balcombe családjának rendkívül szokatlan vendége akad: Bonaparte Napóleon, Franciaország volt császára, a világ legrettegettebb embere. 1815-öt írunk: Napóleon, aki korábban nyolcvankét millió ember fölött uralkodott, most a britek foglya. Birodalmától és szabadságától megfosztva, családjától távol arra ítéltetett, hogy napjait a patkányoktól ellepett, sivár és rémisztő Szent Ilona szigetén tengesse, ahol egy kegyetlen főfoglár és több mint kétezer brit katona lesi minden mozdulatát. Egyetlen fényes csillag ragyog életének fekete egén: Betsy, a fiatal, lázadó szellemű angol tizenéves, akinek a családja csak vonakodva fogadja be a hírhedt rabot. Betsy az egyetlen, akire Napóleon nincs különösebb hatással, és aki nem is reszket a láttára – érthető, hogy felkelti a császár érdeklődését. A kezdeti szócsaták és zsörtölődések ellenére különös barátság fejlődik ki köztük.

Kerekes Tamás

Betsy és a császár
Staton Rabin
Animus Kadó
www.animus.hu
ino@animushu

Aranyvillamos

2007-10-06T00:20:00.000-07:00

A lélek villamosa
Böszörményi Zoltán: ARANYVILLAMOS. Harmadik szakasz.
Kalligram Kiadó, Pozsony, 2004. 128 old.

Kezdjük vidáman: írásunk tárgya, az Aranyvillamos című verseskönyv egy ízig- vérig nemzetközi produkció. Poétánk erdélyi magyar, aki kanadai állampolgár, és felváltva hol Monacóban, hol Romániában él. A kiadó felvidéki magyar, a könyvet mesterien illusztráló képzőművész pedig tót atyafi. De ez nem merül ki ennyiben, mert a versek a nagyvilág következő tájain születtek: Kanadában, New Yorkban, Monte Carlóban, Egyiptomban, Magyarországon, Havasalföldön, Óceániában (Bora-Bora) no és a misztikus Transsylvaniában. Magyarán: az Aranyvillamos sínjei behálózzák a fél világot.
Az Aranyvillamos eme harmadik szakaszát az első és a második szakasz előzte meg (Jelenkor Kiadó Pécs, 1999 illetve 2001). Ebben a két kötetben a Lírai Alany egy szűkszavú filozófus volt, aki frappáns szösszeneteket jegyzett le, elindította különleges, többértelmű gondolatait, a többit pedig az olvasóra bízta. Hogyúgymondjam: a Lírai Alany megreggelizett, majd kiült a tornácra egyet cigarettázni, amíg cigarettázott, gondolt valamire – meglátott valamit vagy eszébe jutott valami – és azt röviden és áttételesen villantotta föl. A dolgok színét egy csipetnyi érzelemmel mutatta meg: nem annyira fájdalommal, mint inkább nosztalgiával, nem annyira vággyal, mint inkább szomorkás beletörődéssel. A dolgok fonákját nem cinizmussal, még csak iróniával sem, hanem inkább kesernyés, csöndes humorral ábrázolta. Szösszenetenként egy-két költői kép, általában precízen találó, a pont odakívánkozó, és mire elhamvadt a cigaretta, kész is volt a vers, mely – a megalkotás mintájára – ugyancsak a reggeli vagy ebéd utáni cigaretta mellé kívánkozott. A dohányosok tudják igazán, milyen is ez a cigarettányi idő, ez a rövid és mégis hosszú randevú a Léttel.

déli harangszó épül a tájba
szénaillatú emlék párolog
távol
nagyon távol tőlem
jéghegyek gyúlnak
lángot habzsol a szél
láz és mínusz Celsiusok
iramlanak át az időn
ott
ahol pőrén
kívánatosan
nélkülem fogy el a messzeség
(Nélkülem fogy el a messzeség)

A harmadik szakaszban – bár gondolkodásának erejét és frappanciáját, humorának könnyedségét továbbra is megőrzi – a filozófusból kitör a homo sentimentalis. Olyannyira megváltoznak az arányok, hogy most már úgy tűnik, gondolatiságból csak épp annyi van, hogy az érzelem gondolkodó érzelemnek neveztessék. Időnként határozottan látszik, hogy a gondolkodó megkísérli eltussolni az érzelmeit – azokat az érzelmeket, amelyeket semminémű filozófia nem tud megmagyarázni –, de az is látszik, hogy hasztalan. Patetikusan fogalmazva: a gondolkodó megadta magát az érzőnek, önmagának.

Távol élned a csóktól lám, épp oly lehetetlen,
mint megmaradnod, s az irdatlan terek csendjét
őrizned az idő zajától makacs-engedetlen,
vagy a hévvel balzsamozott izgága kor lelkét.
(…)
Távol élned a csóktól lehetetlen, mondanád,
fényruhádat szivárvány oldja-szűri át meg át,
és elbújik a szó a szádról, el a pille vád.

(Pille vád)

Böszörményi Zoltán Zetelakán
Ez már egy nagyon érzelmes lírai napló, és a keserűbbek közül való. Az értelem már nem tudja féken tartani az érzelmek kiméráit, s bárhol fordul meg a Lírai Alany, a bűvös Egyiptomban vagy Óceánia paradicsomi szigetein, nem igazán tudja átadni magát a szemlélődő gyönyörnek:

hogy ezen a felvételen
növényzet is legyen
pálmafák nyáját
terelem fel
a képre
s utána
az egzotikus
virágokat
a többit pedig
mint eddigi
sorsomat
a merő véletlenre
bízom
(Bora-Bora-i képeslapok)

Az őszinteség egy különös fogalom a poétikában. Sokan az őszinteséget keresik és tisztelik a versben. Holott a költőnek nem őszintének kell lennie, hanem hitelesnek. Őszinteségről vagy pedig hitelességről kell beszélni esetünkben? Mert nyoma sincs semmi művinek, ez a verseskönyv az első sorától az utolsóig természetes és úgy, hogy közben meg is van írva, minden a helyén van, nem kell sem kihúzni, sem hozzátoldani és bővelkedik szép megoldásokban, költői képekben. Bár őszinteségről beszélni eléggé amatőr dolog, mégis most azt kell mondanom, hogy ez a könyv őszinte, mert ennyire hiteles másképp nem lehetne. Őszinte a költő és hiteles a Lírai Alany.
Ez egy merengő könyv. Olvasásához magány kell és szomorkás nyugalom. Az Aranyvillamos – a lélek villamosa – hosszú útján a szomorúság és a tépelődés számos állomásán áll meg, azon megállókban, melyekben mi is oly sokszor toporgunk. Ezért is jósolok sikert ezeknek a verseknek: az van megfogalmazva bennük, ami a legemberibb bennünk.
A lírai naplóból érződik a mögöttes szenvedély, a költő vagy a Lírai Alany hatalmas, kalandos élményanyaga, melynek itt a lecsapódása olvasható, a csalódás, a keserűség, a vívódás, a rezignáció, a nosztalgia, a tanúság/tanulság, hogy bárhol kalandozol a világban, egyvalamitől nem menekülhetsz: önmagadtól. De ez a letisztult, már-már őszikés lélekregény kíváncsiságot gerjeszt: hol vannak azok az érzések, amelyek csak egy egzotikus szigeten támadhatnak vagy csak egy hatalmas nagyvárosban, vagy csak a természet lágy ölén? Hol van a dúló szerelem, melyre a Lírai Alany visszaemlékezik? Ha valaminek lecsapódása van, úgy kellett lennie a valaminek is. Ilyen fokú nosztalgiának, tépelődésnek vad, forró előzményei lehettek. S míg a versekből sejteni lehet, a költőről viszont egyenesen tudni: nem akármilyen élete volt, s ez az élet több kontinensen, sok országban zajlott, s kijutott neki oly rosszból és oly jóból, mint keveseknek. Mégis egyike azon ritka poétáknak, aki ezen odüsszeuszi évtizedeket nem aknázta ki költészetileg.

OJD
A lélek villamosán való utazás után remélhetőleg Böszörményi Zoltán visszaugrik az időben és az emlékben és megkomponálja a vágy villamosát is, a test, az ösztönök, a vér, a kalandok verseit, eleget téve az Aranyvillamos megkapó, érett és mívesen kidolgozott harmadik szakaszával támasztott elvárásoknak.

Forrás: vwww.terasz.hu

Orbán János Dénes

A gálya prédikátora

2007-10-06T00:13:00.000-07:00

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN

A GÁLYA PRÉDIKÁTORA

TARTALOM
VÉREM ÉS OLTÁROM
AZ ÚRNAK SZENTELEM
ZENGI DICSÉRETÉT ŐSI, NAGY SION
MAGYAR GYÁSZ
MEGVÁLTÓ NAPON
HARCOSA SZABAD SZÍVEKNEK
SZÍNEI ÉLETEMNEK
BETŰBEN, VÉRBEN, SORSBAN
MAGYAR KÁLVÁRIÁN
LÁZA A LÁTÁSNAK
ÁTOK-MAGVETÉS HALÁLOS KALÁSZA
KÍNOK VIRÁGA
TE TUDOD: MIÉRT?
ZSOLTÁROK ÉS IMÁK ÁRA
KULCSOLOM KEZEM
TEMETKEZEL KICSINY ORSZÁG
FÁRADT KEZEK IMÁJA
A HALÁL ELÉBE
ZENGŐ FIA A SZENVEDÉSNEK
HAJNAL NÉLKÜL
ÁTOKSARJ
KÖNNYEK ÉS NYOMOR
ÚJ ÁLDOZÁS, ÚJ TÜZEK
SIKOLTÁS ÁTOK-ÉJSZAKÁBAN
ÉS NINCSEN BENNE IRGALOM
KÉT ÁLDOZÁS
TISZTA SZÍVEK SZENT ÜNNEPÉRE
KÖNNYES ÉJSZAKÁK
BORPINCÉJE MOSTAN SÍRVEREM
MEGVÁLTÁS ZSOLTÁRA
FURCSA MINDEN
ELKÖLTÖZÖTT A BÚS MOSOLY
FEHÉR TÜZEK
SZENNY, BŰN, VÉREN ÁT
SZENVEDÉSEIM VAD ÖRÖKMÉCSESEK
MÁMOROK BOLDOG TORA
ELMENT A KIRÁLY
SZOMORÚSÁG ZSOLTÁRA
DALOLNAK, DALOLNAK
ÁBEL SZÍVE
KÖSZÖNÖM
AKI VOLT CSAK
KÍSÉRTET-RÓZSÁK
MAGYAR MEZŐN, ŐSI GÁLYÁN
HOVÁ, HOVÁ?
A GONDOK TANYÁJÁN
LEMONDÁS TENGERE
HAJNAL A GÁLYÁN
IMÁM HA VOLNA MÁRIÁNAK
BÚS SEBEKNEK KÍNJÁT VISELEM
MOST TEMETEM
HOLT KATONA BALLADÁJA
GONOSZOK SEBEIM NE LÁSSÁK
SEBEINK ÉS HULLÁSUNK
SIRATÁSA SIRATLANOKNAK
SZENT ZSOLTÁROK A SZÍVEM NEM ÓVJÁK
EMBER VAN-E?
CSAK ESTE VAN ITT
ÉJSZAKAI ÉNEK
A HARMADIK
ÁLMOK FEKETE HÍDJÁN
HA LÁTTAD VOLNA
KÜLDÖM ŐKET
MIATTAD
VÁRÁSOK ÜZENŐ IMÁJA
SÁPADOK ÉN
HALÁLÚT
A SZEMEINK
ESTE A PARTON
ESTÉK, ESTÉK, ESTÉK
MERT NEKEM VAGY AZ
ÁLMOK FEKETE HÍDJÁN
A KAPUNÁL
CSÓKOK
KIKÖTÖTTEM LELKEM FEKETE HAJÓJÁT
OH, NEM ÚGY VAN
A LELKED TITOK
ÁTKOZOTTAK BÚS TALÁLKOZÓJA
EMLÉK
EMLÉKE SZENT IDŐKNEK
BÚS ESTE
GYÁSZ-SZERENÁD
AKINEK JEGYESE VAGYOK
FEKETE SZÍVBEN FEHÉR ASSZONY
TEMETÉS
HALÁL-RÓZSA SZÍVEM
SOK KUSZA NAP
LELKEM, A KICSÚFOLT
SZOMORÚ ÜZENET VALAKIHEZ
ELJÖTTEM IDÁIG
FEKETE HAJADBAN FEHÉR RÓZSA
AZ ESTE JÖTT
HALOTTAN
VALAKI VISSZAJÁR KÍSÉRTVE
CSAK NÉZTEM FÖL AZ ABLAKOKRA
ÉN VAGYOK A BÁNAT
HA BEALKONYUL
NEM JÖTT SENKI
HA TE ÚGY AKAROD
MEGÁLLÁS A SORSUNK
TAVASZ-ÁRADÁS ÜZENT
A KÍNOK ÚTJÁN
IFJÚ HALOTTNAK KÉSZÜLSZ
SÖTÉT IMÁK
MESSZE TÁJRÓL, IDEGEN A LELKEM
GYŐZELMES HARCA A HOLNAPNAK
SÖTÉT IMÁKAT ÉNEKELEK
BABONA VERT MEG
AZ ÁLMAID FÖLÉ HAJOLVA
SZEMED KERGET
A STYX PARTJAINÁL
MÁTKÁJA HALÁLNAK
VALAKI, MÁSIK
AZ ABLAKOMON BETEKINTENEK
ÖRÖK GYÁSZOM KÜLDÖTTEI
SIRATOM ŐT, A HALOTT KIRÁLYNŐT
SZOMORÚ ÉJFÉLKOR
HARANGOK, HA KONGNAK ÉJJEL
ÖRÖK NOVEMBER ÁRVÁJA
MOSOLYTALAN
KÁINOK ÁTKA
IDEGEN
ÖRÖK NOVEMBER ÁRVÁJA
ÉS NEM SZABAD...
HARANG
MESEBELI, SÁPADT ŐSZI KERTBEN
EGYEDÜL, FÉLVE
SOHA EL NEM JÖVŐ NAP
HYMNUS A HAJNALHOZ
JÖTTEM
ÁTOK, ÁTOK, ÁTOK...
CSAK SÍRNI
ILYENKOR SÍR AZ ÉJ
CSENDES ÁTKOZÓDÁS
BABONÁS ÉJEN TEMETŐBE
MERT OLYAN TITKOS MINDEN ŐSZI ÁLOM
VÍGSÁGOT HIRDETEK SZOMORÚ SZÓSZÉKRŐL
AVAROS KÖD-TÁJON
KOLDUSA VIDÁMSÁGNAK
AZ ESTE VÁNDORAI
ÁTOKCSÓK
ARCOMON HALÁLÍRÁS
ÉS NINCSEN ESTE
LÁZBAN
MESSZE MINDEN ALKONY
AMIKOR SZÉL DALOL
SÍRVA MEGYEK ÉN IS ELÉBE
ÖRÖK HARC
ŐSZI GYÁSZÉNEK
TEMETŐT KERESEK
SZEMEK AZ ÉJSZAKÁBAN
SÍRÁS A TAVASZ UTÁN
SÁTÁN
SEBEK ÉS ÁTKOK SIRALMA
LESÚJT AZ ISTEN
FEKETE SEBEK
SÍR A HALÁL
KALÓZOK AZ IDŐ TENGERÉN
FÁRADT KÖNNYEK
ÉJSZAKÁBAN ELTÉVEDT VONAT
KINCSEKKEL TELI RÓZSAHÁZ A LELKEM
ÉS MINDEN, MINDEN MÁS
SOK VESZETT, ZŰRÖS, BÚS NAPON

VÉREM ÉS OLTÁROM
AZ ÚRNAK SZENTELEM
Áldott, imás, szent kínjaimAz Úrnak szentelem.Küldöm gyehennára lelkemÉs tüzét viselem.
Kínzott, gyehennás lelkembőlGyászrózsák sarjadnak.De tűröm pokol kínjait,Csak tudjam szabadnak.
Csak tudjam igaz magyarnak,Tudjam tiszta-jónak,Csak tudjam törhetetlenülGyőzelmét a szónak!

ZENGI DICSÉRETÉT ŐSI, NAGY SION
Bánatokból fogant, új igék gyötörnek,Halálbaváró, elvetett, új biblia igék:Jaj, szent kínok, titkok, fájón összetörnekÉs a golgotai kereszthez söpörnekS adnak erőt, hogy védjem eszméim zengő hitét.
És amikor látom keresztjét híremnek,Életem kicsúfoltan, lázigékbe takartanÉs judáscsókját múlt, elveszett hitemnek,Bús, rekedt sikoltás harsogja szívemnek:Oh Élet! jaj nem így akartam, nem így akartam...
Nékem: álmok vad rohamján összetörtnek,Kit hetedíziglenig küldött átkok fojtnak;Királyi álmaim új szóknak köszönnek,Melyek ragyogva, zengve jönnek, jönnek,Bukását hozván avult hitnek, időnek, sorsnak.
A szenvedés, átok: jövő, új tavasznakS még sohasem látott fénynek csudáját hirdeti.Vérgyöngyöktől táplált virágját szavaknakÉs száz tavasznál szebb báját egy ajaknak,Mely a múlt tavaszt, fényt, szót, ajkat homályba veti.
S épít lelkem fölött egy új templomormot,Ahol új az oltár, zsoltár és evangélium;Hol Embernek, ki sebet s keresztet hordottS igaz, haláloshű harcban összeomlott,Zengi dicséretét zsolozsmás, ősi, nagy Sión.

MAGYAR GYÁSZ
Küldtem őket és ők jöttek sírva:Ó, be fakók és ó, be bús csapat!Bennük zokog a lelkem minden gyászaÉs minden magyar gyász, ami szabad.
Minden magyar gyász, amely úgy éget,Mint mártírok izzó koronája.Magyar gyász, mely csak egyre vérez,Mert írt szerezni nem bírunk rája.
Pedig néhány őslelkű és bátorBús igaz-magyar ha összefogna:Nem fájna többet és nem vérezneMagyar gyászunk oly fájón, ragyogva!

MEGVÁLTÓ NAPON
Mártírcsókkal megcsókolt az ÉletHalálosan egy megváltó napon;A lelkembe lázadó igéketS arcomra bús barázdákat vésett.S megcsúfolva, idegenül küldöttTétlen lelkek új magvetőjévé:Hadd hallja meg, ki sohasem küzdött,Hogy riadnak lelkemben jajkürtök.
A golgotai perceket idézemÉs Dante tompa, szörnyű énekét,Hogy milliók céda életébenÉgő lelkem gyötrődve kísértsen.Lássák didergőn, riadtan, bambánAz Élet mély, súlyos éjszakáit,Lássák, hogy a Názáreti halvány,Hogy bukdácsolt a Golgota alján.
Az Életnek fenségét ragyogvaLássák meg a hályogos szemükkelÉs szent jeleit zordon alkonyokbaMegrettenve nézzék, sápadozva.Gyehennás éjek hunyó parazsánFetrengjenek, tisztulván gonosztól,Mert rút lelkűknek bűnös tavaszánNem épültek fel igazak szaván.

HARCOSA SZABAD SZÍVEKNEK
Megénekelem a szívem,Hisz’ sorsát nem tudja ki sem:Jaj senki sem, jaj senki sem...
Vérvörös rózsák erdője,Véres sebeknek mezője.Halálos játék vesztője.
Sós, hideg könnyek tengere,Kínoknak bús fejedelme,Átkoknak örök szerelme.
A Fájdalomnak temploma,Ahasvérnek társ-vándora,Fáradt halálnak mosolya.
Harcosa szabad szíveknek,Harcosa hívő híveknek,Bús fájása mindenkinek.
Sírása könnyes síróknak,Jósága jóságos jóknakS testvére fekélyes Jóbnak.
Mindenkinek hideg titokS ablaka csak néha nyitott:Mikor sírok, mikor sírok...

SZÍNEI ÉLETEMNEK
Temetők s szép, sápadt halottakLelkemben halkan énekelnekÉs jajjaik zokogva, tompánLelkemből új életre kelnek.
Zsoltárait magyar szíveknekLelkem zengi hallelujázvaS szép csodák fájón, dideregveCsókolják az életem lázba’.
Sírnak szívek a síri csendben,Dermedt éjjelén énekemnekÉs hull, hull a könny és könnyük vér:Színei fakult életemnek.
S a kín, a vér, a könny és jajokPompázó, büszke vérvirágaLázítja a sápadt éjszakátSikoltó, lázas, új csodákra!

BETŰBEN, VÉRBEN, SORSBAN
Nem segít már rajtam, látom, semmi sem,Hiába fürkészem vén, torz életem.
A sok rosszak, mik rámhulltak: csitulnak,S Új rosszak, ha hullnak: hiába hullnak.
Az én könnyem, jajom, fájásom, kínomEzután valahogyan csak elbírom.
De itt van a de és mindenhol ott van,Minden mi én: betűben, vérben, sorsban.
Ez a de kísér, fáj úton, útfélenÉs csak kong, kong a lelkemen keményen.
De: kesergek, sírok nemzetem, fajtámSzomorú, elvérző, halálos harcán.
Keserít ez a ma és ez a holnap,Amely nem ígér semmi, semmi jobbat,Csak harcot, harcot, harcot s hol nincs jobb nap.

MAGYAR KÁLVÁRIÁN
Magyar sorsok kálváriájánVirágoznak a keresztfa-kertekÉs bandukol köztük roskadt vállal,Ki golgotai mesgyére termett.
Bús, magyar átok görnyeszti, vágjaVállait itt minden MessiásnakS hóhérok űzik kálváriáraApostolait a szent sírásnak.
Messiásfeszítő népek útjánSetétek most a keresztfa-kertekS szívet dermesztő kopácsolássalHóhérok ácsolnak új keresztet.

LÁZA A LÁTÁSNAK
Ó, szent gyötrődések, gyehennás imák!Sírva rebegem százszor és ezerszer:Jaj, megmérgezte az örökre magát,Ki titkok vizét megkóstolta egyszer.
Ki fellebbentette egyszer fátyolátLázas, vergődő, új, áldott csodáknakÉs látatlannak csodálta látását:Bús rabszolgája marad az a láznak.
Szíveknek titkát és titkát jövőnekDidergőn kutató szívem, be áldlak!És bár a kínok csak fájnak, csak nőnek,Szent, bús öröm a láza a látásnak.

ÁTOK-MAGVETÉS HALÁLOS KALÁSZA
A gond, a kín, a keserűség őrölÉs holtrazúznak veszett kenyérharcok.És fújnak szelek bús átok-mezőkrőlÉs integetnek setét halál-partok.
Mért megyek előre s majd hová jutok?Oh nem tudom én és sohasem kérdem!Mint sújtott Ahasvér kábultan futok,Míg össze nem fog roskadni a térdem.
Átok-virágok nőttek a mezőmön:Oh, szomorúság volt, amit kaszáltam!S most emlékezés útjain vergődömTépelődve és félhalottra váltan.
Oh, szörnyű átok-magot vetettek elAz őseim egy krisztustalan évben,Amelyik most keserű magszemekkelSorvaszt s fojtogat halálossá érten!

KÍNOK VIRÁGA
Virít szívemben, feketén virítA kínok pazar, sötét virága.Minden rózsája fájdalmat sikítS tövisét vérző szívembe vájja.
Az illatától tompa énekem,Mint gyászmenet halkuló imájaS arcom azért olyan vértelen,mert Sötét, vérvörös a virítása.

TE TUDOD: MIÉRT?
Istenem, a szívembe Te szórtadA halálos kínnak keserű ízét.És a sok, sok bánatot Te adtadS hogy sírva daloljak: sok zengő igét.
Te vezetted lelkemet a jóraÉs ha átkozódtam, Te nyitottad szám.Te tudod, hogy mért volt káromlásomS mért volt halálos-bús esteli imám.
Istenem, sok volt a sivár rosszbólS az éjszakákból elég volt, oh elég:Oh, hulljon reám néhány szál virágS ne legyen örökké éjsetét az ég.

ZSOLTÁROK ÉS IMÁK ÁRA
Oh jó, hogy űznek, tépnek és marnakÉs hogy szívembe tőröket döfnek,S hogy fekete átok-szekerekkelA lelkemen keresztül zörögnek.
Oh jó, hogy bús, szegény és vert vagyok,Akire sarat, köveket dobnakS kire keresztet löknek akkor is,Hogyha alatta össze is roskad.
Oh jó, mert csak így küldhetem én szétZsoltárait lázas, szent időknekÉs csak így zokoghatom el sírvaImáikat fáradt szenvedőknek.

KULCSOLOM KEZEM
Lelkemben sírnak régi imák:Kulcsolom kezemÉs régi alázatom, hitemFekszik szívemen.
Jaj, űznek sebek vissza, vissza:Szent, vérző sebek,Miket szívembe rejtegettemS mit martak ebek.
Görnyedt-alázatossá lettem,Ríkatnak imák,Megbabonáztak mártyr szentekÉs bús Máriák.

TEMETKEZEL KICSINY ORSZÁG
Sok, sok barna, beteg kis dombBorítja a magyar mezőt.Termékenyülnek ugarok:Mohón felfalva vért, velőt.
Termékenyülnek ugarokS mi napról-napra csak fogyunk,Tompul sok magyar szívverés:Megállani mikor fogunk?
Be sok fájdalom, be sok gyász:Temetkezel kicsiny ország,Vad, átkos fajták földedetTemetőnek elrabolták.
Hóhérlelkek durva, vad zajábanElvész a szépnek szent, tiszta hangjaS megdermed a Csend és SzomorúságS kong tovább vadság rekedt harangja.
Kiröhögtetnek azok, akik sírnak,Akiknek szívük jóságnak kertjeS tiszta vággyal porba hullva,Lelküket tartják világtól rejtve.

FÁRADT KEZEK IMÁJA
Sajgó fejem lehajtom két karomra:Oh, sajgóbb fej még nem borult le kézreÉs nem volt talán még sohasem két kézIly bús imára sírva összetéve.
És nincsen lélek, ki annyit űzetettÉs nincsen szív, amely annyira vérze,Mint az enyém: Oh jaj, két fáradt kezemImára most azért van összetéve.

A HALÁL ELÉBE
Tombolva űz vad, fekete véremA Halál elébe.S zokogva jön utánam a Remény,Félve, félve, félve.
Keresve száguld a NémaságonA Halál, a Halál.S hajlongnak, sírnak viharok, szelekHa rám talál, talál.
Sötéten jönnek barna fellegek:Jön a vihar, vihar.S zörög, zörög valahol a halálFelém csontjaival.

ZENGŐ FIA A SZENVEDÉSNEK
A fájdalmam nektek ismeretlen,Vérkönnyel írt dalom, nem dalotok.Közületek a lelkem én kitéptemÉs most az űrben némán tántorog...
Idegen ha van, aki nem közétekS nem testvérnek jött e földre el,Zengő fia a barna szenvedésnek:Az én vagyok a könnyeimmel.

HAJNAL NÉLKÜL
Homlokomról hiába hull, hullSápasztó, izzó vérverejtékS hiába roskad össze térdem,Cipelvén életem keresztjét.
S hiába verem, űzöm robotraA lelkemet, zokogva mondván:Mindennapi kenyerem meg lesz,Az Úr kegyelmes lesz majd hozzám.
Vérem hullhat, inam szakadhat:Mindennapi kenyerem nincs meg,Míg a hitvány habzsoló herékUrai az aranynak, kincsnek.

ÁTOKSARJ
Hős, pogány ősöm, boldog álmú,Oly vérköhögős lett a sarjad.Vérköhögős, fekete álmú,Lelkében csak kín, átok sarjad.
Iszonyú, bús halotti harcbanHalál űz, tép, mar szakadatlan,Átok a jelen és átok a múlt,Tőled oh be messze szakadtam.
Küldtél a mának kemény hittelS lettem a jövő beteg hőse,Vérsirató és vérveszítőÚj harcoknak új hegedőse.

KÖNNYEK ÉS NYOMOR
Örökös küzdés, szenvedés a bérem,Örökös tűrés, könnyek és nyomor.És kacagva a durva élethullámMindig csak sivár partokra sodor.
Hol vércsepp tapad minden kis kenyérhez,Hol gyilkos s meddő minden küzdelem,Hol szép lelkek csak a Jövőben élnek,Mert durva sodrú, fojtó a Jelen.
Hol énekem egy végtelen sikoltás,Mely tompán búg és vonagló ajkkalÉs megborzongatja a némaságotA sok síró, fájó, béna jajjal.

ÚJ ÁLDOZÁS, ÚJ TÜZEK
Elvetettem sok, drága, hiú ékem,Melyet rám a hízelgés rakott.És megtagadtam káromló beszédem,Melyet rám sok, szilaj ős hagyott.
És megszaggattam mellem és ruhámatS lelkem mostan zengő orgona,Amely imára zokogtatja számat,Mely eddig csak átkot hordoza.
És bánatoktól megtépett szívemnekBosszúját a Múltba kergetem.És szemeim minden szennyet kivetnek,Két hidegre sírott, mély szemem.
És lelkemben most ha tüzek lobognak,Templomoknak szentelt tüze az;És az igéim mostan úgy zokognak,Mint hozsannát zengő, szent Tavasz!

SIKOLTÁS ÁTOK-ÉJSZAKÁBAN
Arcom színe sárgul, egyre sárgulÉs szemeimből hull a könny, csak hull,Kívánkozom el e csúf világból,Mely életem elküldötte gyászul.
Kínoknak vérző, vad sebeitőlOh rúttá torzult már az én szívemÉs elfakult bánatszerelemtől:Oh nem pompázik már színeiben.
És lelkemnek tompa jajvirágátTépem a lelkemből, tépem, tépem;Kivirul mégis és küldi gyászát:Hiába tépem szét annyi éjen.
Egész éltem bús, fekete átok,Amely sötéten gyászdalt énekel.Megfojt e dal s hiába kiáltok:A néma űrben senki sem felel.

ÉS NINCSEN BENNE IRGALOM
Sebektől fénylik a lelkem:Marják bitangok, gazok;Mert messze lát, mert bús-igazLelkemnek mártírja vagyok.
Gyiloktól általvert, halott:Azt gondolják gazul sokan.Gyiloktól általvert, de élS él örökké Krisztusosan.
Sebektől fénylik a lelkem,Átjárta bántás, rágalom;Fénylik és ég, mint még sohaÉs nincsen benne irgalom!

KÉT ÁLDOZÁS
Hitet tagadó, pártütő, pogányVolt az én lelkem eddig lázadón,Ki bort áldozott ünnepek toránS kinek csapszékben állott csak a trón.
Szilaj nóták zengtek fel lelkembőlMámoros éjek duhaj hajnalán,Míg álommal nem szórt be a ReggelSugaras arccal, mint egy szűzi lány.
Mivé lett a lelkem, oh mivé lett?S mivé lettek a toros éjszakák?Kegyetlenül megcsúfolt az ÉletÉs elküldötte örök bánatát.
S most esténkint sápadt gyertyafénynélDidereg lelkem bénán, összetörve.És két szememből, mint gyászos patakSírva foly szívemnek fáradt könnye.

TISZTA SZÍVEK SZENT ÜNNEPÉRE
Átkok setét tüzet viseltemS veszett, marcangoló kínját sebeknekS nem volt, mint én, oly kitaszítottSoha senkije itten embereknek.Töviskoszorús, vad szenvedésÉs embertelenek szennyes tömegjeRészegen táncolt horpadt lelkemen,Nem gondolván, jövő, nagy Ünnepekre.
Szennyezték vérrel és fekéllyelSzent, ünnepnapokra megszentelt testemS roskadó lábbal bús avarbanHóhérok fekete vermébe estem.De jött a Hajnal! s alleluja...Lehullott testemről bűnösök mocskaÉs kigyúlt lelkem tűzzel, fénnyel,Mint pünkösdi tüzek szent, égő szobra.
S jő az Ünnep; mossátok szívem:Sebeimnek szentelt helyét fehérre;Mossátok illatos olajjalTiszta szíveknek fehér ünnepére.S zúg a zsolozsma: alleluja!...Bomlott szívek s fejek felett merészen:Kigyúlt az oltár véres lánggalTúl szennyen, sáron, véren és fekélyen.

KÖNNYES ÉJSZAKÁK
A könnyes éjszakák zokogva,Mint temető fája sírhalomra,Úgy borulnak rám most némán:Fa, horpadt sír és ráhull a lombja.
A könnyes éjszakák zokogvaFehéren látnak s mindig társtalan,Haldokló szívemre borulva,Könnytelenre sírva és hangtalan.
A könnyes éjszakák zokogva,Mikor a Hold feljő bús halottan:Ijedten nézik, hogy a szívemHalálos halk már s halódva dobban.

BORPINCÉJE MOSTAN SÍRVEREM
Mártír lelkem töviskoronája:Te szent, kínzó, zengő magyar gyászom.Külön lelkeknek útja lelkemé,Igéidet meg azért találom.
Jussom: csupán siratni a fajtám,Jussom: csupán kemény magyarságom.Nemes ősök bús, szilaj kedvébőlNem maradt rám semmi, csak a gyászom.
Küzdő szívemben harcos hajnalonGyászom zengő igéi fakadnak.Csak hajnalunk oly sápadt ne volna:Fényt közülünk oly kevesen adnak.
Mert átok minden ige, mit teremPiros-gyászú, zengő magyar rónaÉs borpincéje mostan sírverem,Mely bután ásít ránk, haldoklókra.

MEGVÁLTÁS ZSOLTÁRA
Új titkoknak új, szent vízióiDöbbennek zordan, szikrázva elébem.Új csodák, új bibliai képekTüzelnek, mint újkori szentségekAz életnek mély, babonás szemében.
Új tüzeknek vad, vakító fényeLobog kohójából az új világnak:Megjövendölt jóslatok betelnekÉs trónjáról mártír IsteneknekZsolozsmás, zengő, új énekek szállnak.
Új világnak a világosságaRagyogja a zsoltárokat lelkembe:Az ihletet és a szent szerelmet,Tűzrózsáit mámoros lelkemnek,Miket szétszórok lázas énekembe.
Én megáldom most a Jordán vizétÉs Betlehemnek csókos éjszakáit;Glóriás próféták mártírsorát,Kik törhetetlen hittel hordoztákÉlet szerelmes Világosságát itt.
Oh, áldott megváltó Világosság!Téged hív ma zsoltáros ajkam itten!S az új csodák, tüzek és szentségekHirdetnek, mutatnak zengve TégedRagyogó, lázas, mélyült szemeikben.
S áldom sírva a magyar mezőket!És hívom sikoltva a magyar vihart!Melynek jöttét bús milliók várjákS a napot majd zokogva megáldják,Melyen a megváltás virága kihajt.

FURCSA MINDEN
A szívverésem oly fáradt, ijedtÉs oly bágyadtak a sóhajaimÉs sápadok és úgy csodálkozomLelkemnek sikoltó, szép jajjain.
És két szememmel, tágranyílt szememmelA Távolokba küldöm el Magam;És simítom némán és remegveA homlokomat és csapzott hajam.
És oly furcsa, hogy fáj a tekintet,A szívverésem, a sóhaj, a jajÉs hogy hideg, fehér homlokomraKuszáltan borul le a szürke haj.

ELKÖLTÖZÖTT A BÚS MOSOLY
Súlyos játék, amit játszokÉs jaj, halálosan komoly.Szemem, szám hideg lett, néma:Elköltözött a bús mosoly.
És mondanám, hogy balra menjek;Hisz’ oly mindegy, hogy bal, vagy jobb:Utam bármerre is fordul,Együtt vándorlunk én, meg Jób.
A vándorbot: hűvös közönyEgyengeti csak utamat;S átok-tarisznyám vonszolom:Az átkok bárhogy húzzanak.
Az országút szennyes nagyon,Az élet rút sárral dobál:Vígan fütyül itt sok pimaszS durván, röhögve megcsodál!

FEHÉR TÜZEK
Fehér tüzek, fehér tüzek,Ki vagyok én? ki vagyok én?Éjszakában síró ember,Szomorún az élet szélén.
Nem vágyom a sírt, de életSem maraszt már engem itten:Szegény fiad beteg nagyon,Uramisten, Uramisten.
Miért vagyok? Miért vagyok?Mért nem vagyok csak a Senki?Ki vagyok én? ki vagyok én:Soknak lelke nem is sejti.
S hogy ki vagyok, hogy ki vagyok?Oh jaj, hogy azt megmutassam:Szívem vérét, szívem vérétSírva kell, hogy elhullassam.

SZENNY, BŰN, VÉREN ÁT
Beszennyezte a lelkemetA jaj, bűn és a vér.Sírva hiába menekültem:Nem szántak könnyemért...
Ős bűnök büntető átkaLelkemre roskadott.Lelkemben mégis égi fényRagyogva gyulladott.
És most ragyogva hirdetiSzenny, bűn és véren átÖrök-küldöttek napfényűBüszke diadalát.

SZENVEDÉSEIM VAD ÖRÖKMÉCSESEK
Szenvedéseim tüzekkel telt sebek:Fájnak, fájnak, fájnakÉs hiába, ha sírok, sírok, sírok:Mindig rámtalálnak.
Szenvedéseim poklok tüzes aljaBenne ég, ég a tűz.És lelkemet egyre sorvasztja,marja s kacagva űz, űz, űz...
Szenvedéseim vad örökmécsesek:Lángjuk lobog, lobog.S deliriumban, hörgő kínokkalFutok, futok, futok . ..

MÁMOROK BOLDOG TORA
Tántorog a lelkem részeg vággyalSzent mámorban: oh édes őrület!E mámor-szín minden bút beárnyalS a szívem béna és süket, süket...
Nem hallom zaját, ha vad rohamraZúg riadót a gyilkos, csúf robot,Elül az élet fojtó zsivajaÉs minden kín, mi gyötörni szokott.
A mesebeli és bús királyfitÍgy fullaszthatták kéjbe egykoron,Mint ahogy a mámor engem kábítSzent őrületbe sok boros toron.

ELMENT A KIRÁLY
Az éjszakába elment a király,Kísérte őt sok halott lovag.Az utcákon nesztelen suhantakVért izzadó kísértet-lovak.
Várablakok félve összenéztek,Kápolnában kongott a harang...A homályban csengtek sápadt ércekS megzendült sok titkos síri hang.
A kapuban lobogtak a fáklyák:Sárgafényű kísértetnapok,Csontkezükben remegve tartottákPáncélinges néma lovagok.
S jött gyászolni a halott királytSok tépett, vérző keblű asszonyS leborult mind kapuja előtt,Hogy lelkük száz éjt átvirrasszon.
Sisakot, kardot bús, tompafényűtLobogtat a rőt fáklyavilágS éjszakában fuldokló sírássalZokog tovább a sötét világ.

SZOMORÚSÁG ZSOLTÁRA
Nagy bűnöknek bűnhődő jaja,Eget megrázó, síró szava
S egész világ szomorúságaVan az én lelkembe bezárva.
A sorsom és az Élet küldöttS én nem kérdeztem: miért küzdök?
A csillagok ragyogták: bízzak S ha kétségek megtántorítnak,
Ha már az álmok nem hevítnek:Emeljek én oltárt a Hitnek.
Vígságot az ajkain ne zengjen,Mindig bús zsoltárt énekeljen.
Oh jaj, de nehéz sírva hinniS görnyedt vállon keresztet vinni!

DALOLNAK, DALOLNAK
Bús esték, sápadt éjjelekSuhannak el felettem,S álmok fakó betegje Én:Csak nézem, nézem csendben.
És hallgatom amint dalolAz éjszaka vak öbleS lelkemre hullnak bánatokJaj feketén és döngve.
A lelkem mécses és már égEzer bús kínzó éjjel:Az arcom éjidőn fehérS homlokom festve vérrel.
És megállítanék egy ÉjtS kérném: vigyen egy holtat,Vigye oda, hol nincs már kín,Ahol már nem dalolnak.
A lelkem mécses és csak ég:Sárgán virraszt egy holtat,Gyászolja véres feketénS csak dalolnak, dalolnak.

ÁBEL SZÍVE
Vérrel szennyezett Ábel-szívekÁllják sötéten el utam.Oly sötéten pirosló mind, mind:Rajtuk Kainnak arca van.
Vérrel szennyezett Ábel szíveSikolt lelkemből sötétenÉs én, jaj, futnék, menekülnékKeresztül kínon, átkon, véren...
De nem tudok. Az örök jajszó,Mint árnyék lelkemen pihen:S vak éjszakában, csorbult szívvelRoskadozva viszem, viszem...
Vér, vér, sötétség merre nézekS meddig ez éjszaka elér:S a vért pirosló, sötét éjbenCsak arcom vértelen, fehér.

KÖSZÖNÖM
Nagyon keserű a szám, a szívemNagyon keserű az életem.Nagyon keserű a mosolygásom:Nagyon keserű vagy Istenem.
Nagyon keserű az álmom nékem,Nagyon keserű az örömöm,Istenem, a sok keserűségetKöszönöm, köszönöm, köszönöm...

AKI VOLT CSAK
Hazaviszek minden éjfélkorBús szobámba egy halottat.Nagyon félve és halkan lépve,Ahogy temetőbe szoktak.
Hazaviszem és sírva sírok,Siratom, hogy miért voltam:Hazaviszem és a szívemetMinden éjjel némán, holtan.
Hogy halottam van, nem tudja senkiÉs hogy temetőbe járokS hogy mily szomorú élni annak,Akit megöltek az álmok.
Hazaviszek minden éjfélkorKis szobámba egy halottatÉs siratom zokogva, csendbenS szomorún azt, aki volt csak.

KÍSÉRTET-RÓZSÁK
Az éjben rózsák hullanak,Bús, kísértet-rózsák.Feketén virít mindenik:A halált dalolják.
Énnekem küldi száz leányÉs kacagva szórjákAz én szívemre hullanak:Bús, kísértet-rózsák.
S amint rámhullnak: az arcomÓlomszínre bágyadS ők kacagva üzennekFekete kaszásnak.
Az éjben rózsák hullanak,Bús, kísértet-rózsák,Nekem virít csak mindenikS a halált dalolják.

MAGYAR MEZŐN, ŐSI GÁLYÁN
Hogy magyar vagyok, zsoltáros, szent pogány,Kinek felelek érte én?És mert lelkemnek ezerszínű álmaVér és könnyek közt jut elém?
Bús akaratok riogatják lelkem,A nagy sor egyszer rám kerül...S bárha ezer béklyó nyűgözi szívem,Küzdésben én jutok felül.
Hajós vagyok a magyar Óceánon,Egyedül úr szabad mezőn!Messzi mezőkön száguld ősi gályámKeresztül álmon és erőn.
És ősmagyar rímeknek árja szálljaZsoltáros lelkemet körül,Míg Adriától a bús KárpátokigNyomomban Turán átka dűl.

HOVÁ, HOVÁ?
Virrasztni az éjben halkan, csendben,Hallgatni az éj buja dalátS a szerelmes, beteg éjszakánakElzokogni egy fáradt imát.
Aztán várni, hogy a harcos HajnalRátiporjon gyors lábaivalVirrasztástól ráncos homlokomraAz Életnek víg dalaival.
E csatában elhull mind a vérem,Nem bírja a lelkem már soká:Sírva súgom már beteg imámat,Hová jutok? oh, hová, hová?...

A GONDOK TANYÁJÁN
Zokog a jaj, a gondok bús tanyájánS hollószárnyon jön minden óra.A Fájdalom meredt szemekkel bámulÉs nem talál vigaszra, jóra.
Szürke meredtség fekszik a szemekbenÉs száraz, rekedtes a beszéd.És érzéketlen közönnyel befödteA szíveket kusza szürkeség.
Csak néha hallatszik egy-egy sikoltás,De oly vadul, hörögve, tompán,Aztán csend lesz megint, csend rémséges,Mint egy fegyházban alkonyórán.

LEMONDÁS TENGERE
Csendes szürkeségnek napjai ezek,Mindenkor eljövő bús Szeptemberek.
A szürkeség, a köd oly végtelen csodás,Bús sárga reggelek és sárga álmodás.
És felújuló lázas, lila képek,Sok fakult álom, álom összetépett.
Esték, őszi esték, fáradt csendesekÉs hervadt virágok, fázók, betegek.
A lemondás végtelen tengere ezS rajta lelkem örök ködök közt evez.

HAJNAL A GÁLYÁN
Pogánya lettem új álmoknak,Iszom új mámorok vizét:Részeg lelkemet nem igázzákTöbbet avult, dohos igék.
A régi láncot széjjeltéptem,Szívemből tőle vér csorogS véres homlokkal, véres szívvelMost új igéknek áldozok.
Szentelt hitem az oltár mostanÉs vérem a bús áldozat.Jöhetnek hát tiporva durván,Szívemből tépni álmokat.
Részeg lelkem az éjszakábanMámorosan evezz, evezz!S kurjantva mámorok dalát,Űző átokkal versenyezz!
Sikolts lelkem az éjszakábanDöbbenten, fájón, úgy, úgy, úgy!Hadd remegjen mind, ami sötét,Gyáva, hitetlen és hazug.
Mámoros ködből látom: jönnekÚj, büszke, bátor, szent hajók!Sikoltva száguldjon a hajnal,A hajnal s jöjjenek a Jók!
Sötét gonoszság minden poklaTépje hát véres lelkemet,De új szívek ködéből áldónA hajnal már nevet, nevet....

IMÁM HA VOLNA MÁRIÁNAK
Imám ha volna Máriának:Elzokognám bús énekemetS áldozatnak könnyem vinném el,Melyet szemem szívembe temet.
És mint kínnal teli serleget:Átnyújtanám könnyel telt szívemS áldoznám a legszebb ihletet,Mely nem égett soha senkiben.
De jaj, hogyha sírva nézem őt,Úgy tekint, mint messzi idegent,Mint akit már elhagyott az imaÉs a hite messze, messze ment.

BÚS SEBEKNEK KÍNJÁT VISELEM
Bús gondok redői vonják össze arcom:Kínoknak keresztjét sírva meddig tartom?
Mélyülő, kiégett két szememmel nézem,Gonosz bántásoktól szülő szenvedésem.
Kínoznak éjjelek és űznek nappalok:A sok veszett-marástól vénhedt, torz vagyok.
Kínoktól vonaglik az ajkam és szívem,Hogy voltak, kik szerettek, most már nem hiszem.
Gonosz szerelem átka fogta lelkem meg:Szeretetlen, nemértő, akit szeretek.
Csalatkoztam azokban, kikben hittem énÉs ifjú szívem mostan elfakult és vén.
Az Ember mindig, mindig gonosz volt velemÉs jaj, most bús sebeknek kínját viselem.

MOST TEMETEM
Bánom minden elkövetett vétkemS mindent, amihez volt közöm.Bánom minden szomorúságom, de Jaj, vissza nem jön az öröm.
Szánom és bánom a sírásomat:A könnyeim, a könnyeim,Késő: elfeledtek mosolyogniA szemeim, a szemeim.
Szánom és bánom a nagy gyászomat,Tompa, jajos sok énekem:Sírásom, gyászom, szomorúságomMost temetem, most temetem...

HOLT KATONA BALLADÁJA
A roham előtt még zúgtak a marsok:Vad zsoltára a zord halál-misénekÉs lángragyújtott sok sápadó arcot,Az a rekedt, bús véreshangú ének.Aztán jöttek a golyók, csak jöttekS a szívek hangja riadtan trombitáltS ők csak mentek, csak előre törtekS nem látták a zordon, fekete Halált.
A sápadt mezőn feküdt összetörve:Egy elfáradt, szegény, holt katona volt,A rohamnál bukott le ő a földre,Mikor golyók gyilkos zápora dobolt.Mikor a szörnyű ágyúk felhördültekS mint a végítélet úgy bömbölt a hangjuk:A véres mezőn sokan összedűltek:Akikre vár otthon az édesanyjuk.
Ő is közöttük volt. Egy bús katona.S fáradt fejét a föld ölére hajtva,Szelíd arca most olyan marconaÉs dermedt keze a szuronyát tartja.A másikkal az áldott, barna földetÖleli, mintha a kedvese volna,Akit nem lát már soha, soha többet,Oh, pedig az várja, jaj, várja zokogva.
Gyűrű fénylik a szuronya mellettÉs a halott hideg ujját öleliS fénykép fedi az átlyukasztott mellet:Szép kedvese oh, az küldte még neki.Az küldte néki és a szívét küldte:Szép kedvese, jaj, a szívét küldte elÉs most szív nélkül az ablaknál ülve,Csak várja, várja s ő nem jön sohasem...

GONOSZOK SEBEIM NE LÁSSÁK
Üvöltenek a gondok, kínokHalálos, fáradt, barna jajjalLelkem süket, zord éjjelében,Míg én hallgatok néma ajkkal.
Magamba temetem csak fájónKifosztott éltem sivárságátS szívemre húzom setét leplem:Gonoszok sebeim ne lássák.
Az éjszaka, most jaj, setétebbMinden éjjelnél, ami csak volt,Mely most szívemben feketélik,Mint megaludt, fekete vérfolt.
S üvöltő kínok ó, most jobbanS ezerszer gyilkosabban fájnak,Mint iszonyú, vad öleléseSok néma, fekete halálnak.

SEBEINK ÉS HULLÁSUNK
Szemeink, szegény elborult szemeinkAz égre fájón, sírva feltekintnekÉs megmutatjuk tátongó sebeink,Kulcsolván össze fáradt kezeinket.Oh jaj, de elhalkult a kiáltásunkS tekintetünk a nagy Semmibe esikS nem látatnak sebeink és hullásunkA zord halálmezőn, mert esteledik.
Elcsuklanak most bágyadt szíveinkbenA bús zsoltárok és a halleluják,Melyek büszkén zengtek, erőben, hitbenMíg nem látták a Sátán veres ujját.Oh, Istenem! már fáradt zokogássalBorulnak le mellém haldokló estékÉs a keblükben véres tőrszúrássalSzívüknek a vérét mind elkönnyezték.
Szegény, riadt szemünk most elborulvaTéged kutat, oh Istenem, szép Isten!S az imádságunk bénára halkulvaA porba kúszva, rebeg félve itt lenn.És tűrők vagyunk mi fetrengéseinkbenÉs most bizodalmunk a várunk nekünkS a hit sugárzik fáradt szemeinkben,Ha Téged kutatva az égre lesünk.

SIRATÁSA SIRATLANOKNAK
Mikor felbúg a lelkemen átValami béna, gyámoltalan,Lelket gyilkoló tompa sírás:Gyászolom és siratom magam.
Siratom az én gyászos, örökKönnyes, hasztalan-magyarságomÉs siratom, amely csak enyém:Mély, meg nem értett magyar gyászom.
És siratom a megnemértőkButa és rút hazafiságátÉs siratom örökre koldusSokaknak ferde magyarságát.

SZENT ZSOLTÁROK A SZÍVEM NEM ÓVJÁK
Mint Krisztus arca a Koponyák hegyén:Sápadt halottként várok minden órátS fehér ajkamon reszketőn vonaglik:Jaj, szent zsoltárok a szívem nem óvják.
Mint egy elhagyott oltárú, bús templom,Úgy állok magamban némán, réveteg.Fehér arcomra hullanak az árnyak,Mint őszi avarra sárga levelek.
Ó, a szívem szomorú feszület,Bús töviskoszorúval koronázvaÓ, jaj énnekem, mindig hitetlennek,Ha lenne hitem, az élet nem fájna.

EMBER VAN-E?
Kihunytak mind a csillagok,Melyek szívemben ragyogtak,Fáradt, kicsúfolt vágyaimA lelkembe visszarogytak.
Oh nem tudom, hogy oly setétLehet-e a poklok éje?És nem tudom, oly bús, fakó:Lehet-e embernek képe:
Mint szívem most, mint arcom most,E szörnyű kietlenségben.Már nem, tudom, hogy van-e ÉgÉs van-e Isten az égben?
Azt sem tudom: Ember van-e?Oh, van-e hát itten Ember.Ki látná, hogy az életem,Mily iszonyú, kietlen.

CSAK ESTE VAN ITT
Egy hajnalt várok s a szobámban bíbor.Bíbor csókolja redős arcomat,Mely bánat-estét látott eddig csak.
Egy hajnal jön s én remegve várom.Ablakomon most benéz az estS az este néz, az este nem ereszt.
Az este néz s én nézek temetőt.Aki most vagyok: jaj nem én vagyok!Az este néz és néz most egy halott.
Egy hajnal jön és nem ér el soha.Egy hajnalt várok s csak este van ittS az este néz, az este megvakít...

ÉJSZAKAI ÉNEK
Arcomnak fakó, lázliliomaAz éjben virul, az éjben sápad;Fölöttem árnyak suhannak tovaÉs sírások torzítják a számat.
Vérző szívem csordultig megtelikSzenvedések keserű borávalÉs az életem megszenteltetikFájások és kínok bús torával.
Szegény szemem Krisztusnak szent keblétKeresi, mit átdöfött a dárda.És csókolnám sírva sebes kezétÉs homlokát, mely szenvedéstől sárga.
És megcsókolnám mindenik sebétÉs elsuttognám ezerszer, hogy: ámen...De jaj, alkonyult s éj következékS Krisztus szeme nem virrasztott már fenn.

A HARMADIK
Már betakarva elvérzett szívem.Most béke kell, most áldás kell nagyon:Én most a küzdést, harcot elhagyom.
Két karom most: két halott kereszt,Két kereszt a Koponyák hegyén,És közöttük búsan állok Én.
És este van, amilyen nem lesz több.Már elhangzott a nagy szó: Istenem,E bús órában nem voltál velem!
S odaföntről magasságos IstenA harmadiknak nézi a sebétÉs oszlani kezd lassan a setét...

ÁLMOK FEKETE HÍDJÁN
HA LÁTTAD VOLNA
Ha láttad volna: tántorogvaMint fetrengtem szennyekbe, porba.
Ha láttad volna: véres gyászbanSetét poklokra, amint szálltam.
Ha láttad volna: kínnal fedve,A lelkemet agyonsebezve.
Ha láttad volna: a sírásomKönnytelenül: könnyekre vágyón.
Ha láttad volna: jaj, a szívemA Sátánnál el mint veszítem!
Ha láttad volna: de nem láttad:A lelkem, amint sápad, sápad...
Nem láttad a lelkem halódva:Óh jaj, pedig ha láttad volna!...

KÜLDÖM ŐKET
Beteg költő beteg szerelmeSok kínt, vívódást, könnyet kívánÍme üzenek s küldöm őket:Sok vérkönnyel írt lázas imám.
S fáradt tekintetet küld nékedKönnytől tisztára mosott szemem;És csókokat hint fakó ajkam:Már nem sírok, nem emlékezem...
Tiszta vagyok és fáradt nagyon:Megtisztított könny, vér és a kín,S tört imákat nem zokog többetSebhellyel telt néma ajkaim...

MIATTAD
Miattad égtem gyehennák tüzébenS mégis csak áldni tud Téged két karom,Miattad kerültem ide le a mélybeS mégis ima hozzád mindenik jajom.
Miattad járok úgy, mint kik visszajárnak,Visszajáró árnyként s fehéren nagyon,Miattad égett ki a lélek szemembőlS lett szívem behorpadt, néma sírhalom.

VÁRÁSOK ÜZENŐ IMÁJA
Színharmattól tündöklő szavaknakZengő sóhaján feléd üzenek.És üzenek minden virradatnak,Hogy hajadba fényrózsát tűzzenek.S álmaimnak tarka szivárványánPompázik büszkén, ragyogva nevedÉs homlokom, ez a vérző márvány:Utánad sápad. Sápad és mered.
Feléd küldöm én: őrület heroldja,Szívem minden vérző, szent sikolyát,S hogy kínjaim csomóját megoldja,Jajjaimon lelkem küldöm Hozzád.S hozzád küldök minden szentet, drágát,Mi rejtve volt, mint gyöngykagyló, agyambanS szívemnek szegzett kínok fullánkjátImás, halkan gyónó szavamban.
És magam járok elhalkult sután,Mint alkonyati árnyék temetőn;S mint álomlátó vízió után,Szemem bámul fénytelenül, merőn.S álom nélkül, magamkifosztottanVárok sok csöndes, fojtott este rád,S hideg ajkam haláloscsukottanHebeg egy régi, elfakult imát.

SÁPADOK ÉN
Az én szívemben bús bánatvirágPompázik tompán, feketén,Halott szerelem fáradt szívembenS csak sápadok, sápadok én.
A múlt kihamvadt titka szememben:Sós könny égeti a szemem,Jobb, hogyha nem nézel a szemembe:Titkát nem érted meg Te sem.
Lobogó, lázas izzás volt éltem:Lelkemet mégsem érte fény;Puha, hókarok öleltek sokszor:Életem mégis oly kemény.
Mámorok sötét borával éltem:Ajkam mégis tikkadt maradt;Megváltó, glóriás üdvöt vártam:S rám mindig csak átok szakadt.

HALÁLÚT
Megátkoztál. Oly szörnyű átkotKüldtél sikoltva a szívembe,Megátkoztál s örök, halálosÁtkod kísér a Végtelenbe.
Megátkoztál s jajgatva, sírvaSikolyom száll az éjszakába,Megátkoztál s már ezer éjeNem gondolok csak a halálra.
Megátkoztál és jaj azótaSzívemnél nincsen szív szomorúbb,Megátkoztál s most vaksetéten,Kacagva hív, hív a Halálút.

A SZEMEINK
Be fáradtak lettünk, oh be fakók,Be kiégettek, be csóktalanok.Bágyadtan nézünk és révedezőnÉs szemünk zokog, zokog könnyezőn.
Oh, be szomorúak a szemeink:Nincsen senki, ki fájóbban tekint.Szemünkben ragyog fájásunk, gyászunk,Átkaink, szerelmünk s kínpalástunk.

ESTE A PARTON
A fák alatt vártam rád sokáigÉs megremegtem, ha valaki jött.Az esti szélben zúgtak a nagy fákS még szomorúbb lettem, mint azelőtt.
És oly sokszor felnéztem az Égre:Én Istenem a csillag mind setét!S a part alatt hogy zúgnak a habok,Én Istenem, most mért oly bús az Ég?
S mit jelent az Este párbeszéde,A Setét most kit szólít nevén?S mért szállnak most átkos bánatokVilágtalan lelkemre feketén?...
...Te nem jöttél és én mégis vártamS könnyeimtől nedves lett az arcom,Lázas szívemen vonaglott kezemÉs csak vártam sírva, lent a parton...

ESTÉK, ESTÉK, ESTÉK
Fekete arcú néma estékBorítottak reám szemfedelet:Hosszú sorban csak jönnek, jönnekS az örök estben várlak Tégedet.
Oly iszonyú hosszú a várás:Fehérbe várlak menyasszonyt elém.Fekete esték kopognak rámS jaj, jaj Te nem jössz sohasem felém.
Az ablakomnál várlak, várlakSzáz és száz redővel már az arcomon:Elátkozott örök-vőlegényS nem jön soha-soha menyasszonyom.
Csak néha, néha, mikor az éjA legiszonyúbb, legfeketébb:Látlak búsan fehérbe menniÉs a Halál lassan melletted lép.

MERT NEKEM VAGY AZ
Áldottnál százszor áldottabb vagy:Mert nekem vagy az.És kedvesebb vagy nékem százszor,Mint a szép Tavasz.
Szenvedőbb nincs, mint a Te lelkedÉs olyan szelíd.S nincsenek szomorúbban nézők,Mint a szemeid.
S nincsen méltó szó, mely jóságodSzétvinné hírül:És minket minden jóság mégis,Mégis elkerül.

ÁLMOK FEKETE HÍDJÁN
Nem azért jöttem, hogy beteljen,Mit lelkem mindig sóvárogva óhajtCélhíjas, tévedt éjszakákon,Oh jaj, hiába sírtam annyi sóhajt!
Meddő maradt jaj, minden vágyam:Az Élet kacagott csak, hogyha sírtam,Vergődve éltem eddig én csakS daloltam rólad lázas álmaimban.
Oh, mert Te voltál minden nékem:Hitem, Szerelmem és a VégzetS bár ronggyá tépelődött lelkem,Az álomútról rád még visszanézek.
S szemednek sugarát a lelkem,Mint részeg a bort tántorogva issza,Míg álmok fekete hídjárólRoskadozva tekintek rád vissza.
Megyek tovább s ha betelt a Vég,Tépett lelkem belésikolt az éjbeÉs zokogva millió jajommalÁtroskadok a hádeszi setétbe.

A KAPUNÁL
A végzet sötét ablakábólKitekint a Halál rám zordanÉs számolja a sok kínt, sebet,Melyet szívemben eddig hordtam.
S elretten arcom sárgaságán,S két szememen, mely sírlámpa régS nézi, hogy bús, űzött lelkemenA bánat, jaj, egyre feketébb.
És látja, hogy a könnyem tenger,Melynek csendes, forró, sós vizénEgy asszonynak úszik emléke,Mint gyászbárka, mely már fakó, vén.
S látja, hogy a derekam hajlott:Oh, mert egyszer nagyon hajoltam:Egy asszony jött szembe az útonS azóta vígat nem daloltam.
És vele jött a könny, kín, bánatS vele jött sok, szörnyű szenvedésS azóta, a számban s szívembenJónak íze oly nagyon kevés.
A végzet sötét ablakábólTekintget a Halál rám zordanÉs én fáradtan nézek visszaA kapunál, magamba rogytan.

CSÓKOK
Zsoltároknak reszkető imájaCsókolja félve fakó ajkamat,Mint halott szüzet a lobogó, sárgaGyertyáknak fénye szemfedő alatt.
És oly csendesen, mint egy fojtott sóhaj,Amely egy őszi, halk alkonyon száll:Viszi a lelkem gyáván, sápadónA sok ima, míg hozzád nem talál.

KIKÖTÖTTEM LELKEM FEKETE HAJÓJÁT
Betakarta a szívemetFekete éj, fekete éj,Nem sirat már, nem sirat már,Szerelemmel: ne félj, ne félj...
Fekete az éjjel nagyonTemetőbe, temetőbe,Beteg szívem zokogásaNem hallatszik ki belőle.
Hideg ajkkal, hideg ajkkalNem zokogok már több nótát,Kikötöttem, kikötöttem,Lelkem fekete hajóját.

OH, NEM ÚGY VAN
Azt hittem eddig vakon, balgán,Hogy minden szépség az enyém:Mit rejteget a lelked halványMárvány várának legmélyén.
Hittem: enyém az arcod bája,Homlokod, éj színű hajad,Enyém ölednek puha ágyaÉs mindig is enyém marad.
De látom sírva, oh nem úgy vanElrabol durván az idő.A zord enyészet keze útbanS kegyetlenül csak jő, csak jő...

A LELKED TITOK
Sírva emlékezem: Oh, hogy sírtam árván,Egy sápadt kertben sok imát utánadS kiapadhatatlan könnyeim folyásánEvezett velem a rút, fekete Bánat.A lelked titok. És csendes, csendes jajjalHullottak vissza az imák szívembe...És rá nyíltak sebek vérző ajkkalS hullottak könnyek új, vérző sebekre.

ÁTKOZOTTAK BÚS TALÁLKOZÓJA
Átkozottabb nincsen perc és óra,Mint melyben mi ketten összejöttünk.Két átkozott bús találkozója:Kietlen mélység tátong közöttünk.
Tompa zokogás a te bús hangod,Az én szavam zord, kínos hördülés.És közöttünk áll mindig a KétségÉs ölel, ölel a megőrülés.
Sivár, kiégett szemed a könnytől:Oh sírni, sírni: nincs irtóztatóbb!Az én lelkem, jaj, sebektől fénylikÉs rútabb s fekélyesebb mint volt Jób.
A szíved remeg törött imáktólÉs imádkoznod, jaj, mégsem lehet,Az én szívem meg fekete jajjalSikolt, sikolt s átkozza az eget!

EMLÉK
E bús élet, mit enyémnek mondok,Oly áldatlan és alázatos,Mert szememnek könnye a lelkembőlEgy emléket mos, csak egyre mos.
Egy emléket, mit fáradt lelkembőlA könny próbál rég kimosni már.E bús lélek - bár bűnt sohsem érlelt,Mégis reá csak gyehenna vár.
Egy bűnöm van: egy Asszony emléke,Oh, áldatlan, beteg életem!Egy emlék űz, egy Asszony emlékeÉs számomra nincsen kegyelem.

EMLÉKE SZENT IDŐKNEK
Nincs már semmi, ami visszaadjonA múltnak, tűnt erőknek.Remeteélet, semmi több márAz életem: emléke szent időknek.
Minden időknek sajgó fájdalmaA szívemet hasítja, vágja,Gondolatom réveteg, könnyes Emlékével a múltat vájja.
Mint egy sötét, bús bánya mélyeTátong a múlt, az ifjú életLelkemnek zord, vak ablakábaÉs szomorítnak emlékezések.
Csak ne lennének tavaszok többéÉs esték, őszök, hajnalok, éjek,Bús, fojtottszavú, harangos esték,Csak ne lennének, jaj, ne lennének...

BÚS ESTE
Odaföntről az ablakodSötéten tekint le:Nem ég a lámpa, nem vagy ottAz éjben fényt hintve.
Sötétség ül csak a szobán:Föl hiába nézek;Hidegen néz az ablak rámS bús vagyok és félek.
S míg szomorún továbbmegyek,Elmélázok csendbe:Nem tudják az ablakszemekMa mért bús az este.

GYÁSZ-SZERENÁD
A messzeség, a távol messzeségRabolt el tőlem akkor régenS most már csak bús, fáradt ifjúságomIdéz fel néha Téged nékem.
Fakó, ifjú szomorúságomHoz csak nékem Téged néha el.És fáradt szemmel újra látom,Amit benned elvesztettem, el.
S újra látom a sápadt ősznekSzelíd mosolyát két szemedbenS szívemben újra kergetőznekHolt, tűnt remények, vágyak csendben.
Szívembe félve, halkan lépnekMeghalt virágok illatávalS fakult hangján EmlékezésnekBúcsúznak egy gyász-szerenáddal.

AKINEK JEGYESE VAGYOK
Legyen szomorú, legyen árvaÉs elhagyott és elhagyott;Az életúton egymagába:Akinek jegyese vagyok.
Én nagyon szeretem a gyöngét,Az árvát, az elhagyottat.Mert én is onnan indultam el,Hol Bánatok hajnalodnak.
Az én apám is bús Ember voltVállán nehéz keresztet hordott,Míg egy szomorú őszi esteÖsszeroskadt és lemondott.
Az életről ő sohasem szólt,Sebét eltakarta némánS az életúton, hogy összeroskadt,Keresztje ránehezült énrám.
És azóta még szomorúbbanJárok betegen az őszbeSzomorúbban, mint minden ember,Tavaszokat megelőzve.
Legyen szomorú, legyen árvaÉs elhagyott és elhagyott,Az életúton egymagába:Akinek jegyese vagyok.

FEKETE SZÍVBEN FEHÉR ASSZONY
Csendes a szívem, csendes, csendes,Emlékedet belétemettem,Nem várok semmit a szívedtől:Sohse áldjon, sohse szeressen.
Csendes jajú fekete szívbenNem él más senki: csak Te, csak TeFekete szívben fehér asszonyFekszik örökre eltemetve.
Tompa zene a lelkem hangja,Nem hördül többet bús sikollyal,Gyász-életem csak élem, élemFehér, csendes, beteg halottal.
De bús, éjféli gyász-misekorValaki a szívembe zörgetÉs én fáradtan, csendes jajjalRáejtek néhány forró könnyet.

TEMETÉS
A fekete éjnek béna koszorúiHaldokló árnyukkal némán betemetnek.Hagymázos imákat suttogok nekedS Te simítod fejem, mint egy nagy betegnek.
Fehér ajakamra lassan vér szivárog...Lelkem hánytorogva kínlódik vadulÉs erőlködik, hogy belékiáltsonA fojtó sötétbe, mely reája hull.
Csitt, csitt, temetés van, csitt, csitt, ne zokogjak...Ne csókoljad mostan lázas homlokom,Temetése van sok halk imának, csóknak,Halotti imámat most hadd suttogom.

HALÁL-RÓZSA SZÍVEM
Nárciszos szerelmet szülőTavaszi mámor-alkonyat:Nem jössz nékem vissza sohaHiába sírok oly sokat.
Minden tavasz hoz új pompát.Mindenik szebb lesz és bujább,Csak én sápadok, sorvadok,Csak én leszek mindig csúnyább.
Síron született gyászvirág:Hervadt halál-rózsa szívem,Elhervasztották tavaszokBánatnak bús könnyeivel.

SOK KUSZA NAP
Jönnek napok, feketék, szörnyűk:Lelkem kereszten lóg néhanap.Torzultan sírok s könnyem nincsen:Könny, mely enyhítné fájdalmamat.
Könnyem nincsen és semmim sincsen,Csak sok, sok ijesztő, kusza nap,Melyek úgy hullnak a lelkemre,Mint fekete, halott madarak.

LELKEM, A KICSÚFOLT
Mint eddig mindig s mindenki:Jaj, Te is űzöl s csúfolsz!Nem érted lelkem és jajom,Mely idegen s kicsúfolt.
Sápadtan néz rád két szemem,Mint két kiégett mécsesS jaj, hiába néz, hiába néz,Oly halvány, nem beszédes.
E tekintetem üveges:Jaj, én halottan élek.Egy félig élő és félhalott,Ki nem lel menedéket.
És csak idegenül bolyong,Kicsúfoltan, kiverten:Te is, Te is elűzöl hát?!Oh, Te sem ismersz engem?

SZOMORÚ ÜZENET VALAKIHEZ
Nem fogod megtudni soha a keservet,Amit hordozok némán a lelkemben.Nem fogod megtudni, hogy oly bús a szívem,Mint Krisztusnak a getsemáni kertben.
Ne tudd, hogy milliók könnyét és keresztjétHordom roskadozva magam, egymagam.Milliók keresztjét, iszonyú keresztjét,Melyre fölfeszítve a Szenvedés van.

ELJÖTTEM IDÁIG
Az életet hiába kértem,Hiába sírtam, hogy vezessen:Nem bánta senki, ha a porbaKínlódva, sírva visszaestem.
És jött az Életúton egy lány,A haja ében, haja ébenÉs látott engem lent a porban,Sírva, megalázva mélyen.
S én felálltam, fel a porból,Bágyadt szememben gyúltak lángokÉs égő szemmel néztem hosszanA lányt: a tovatűnő álmot.
S mint az éjjel, mint az éjjel,Ha bús haraggal csatázik,Fekete paripán, paripán,Eljöttem idáig, idáig...

FEKETE HAJADBAN FEHÉR RÓZSA
Hogy rád találtam, rád az őszbenÉn: ködben járó néma árnyék,Rád szórtam néhány fehér rózsátS nem kérdeztem: rád mért találék?
Fekete hajadban fehér rózsaS jársz büszkén, mint királykisasszony,S én éjszakánkint felkereslek,Hogy lelkem fölötted virrasszon.
És nézlek Téged, nézlek búsanMinden éjszaka, mindig, mindig,Amíg a hajnal bíbor-fátylátFáradt szememre rá nem hintik.

AZ ESTE JÖTT
Az este jött s én kábultan hulltamBús ölébe bénult-hidegen,Ajkam nem sírt, ajkam nem vonaglott,Nem hívott már többet senkit sem.
Az este jött s az este sötét, jaj...S a sötéttel nem ellenkezem:Leszorított két nyitott szememrőlBénán lehullt vértelen kezem.
Elhagyott a másik én: a BánatS most lelkemben senki sem virraszt,Jöjjön hát az álmok bús hajója,Fekete vizekről hadd hozzon vigaszt.
Csak szívemnek verése sikoltoz,Mint komor, éji, búgó vészharang:Kurjantsanak a részeg hajósokMámorosan sirató éji dalt.
Sikoltsák el dalát egy leánynak,Hogy megriadjon daluktól az este,Hogy megriadjon sápadt homlokomtólS ne nézzen a Hajnal rám nevetve.

HALOTTAN
Halottan is szomorún nézlek:Nem látsz mosolyt az arcomon,Halottan is szeretni foglakS halottan is Terólad álmodom.
Halottan is eljövök hozzád,Fölkereslek az éjszakába...És elzokogom: hogy szeretlek,Hideg, halott a testem bárha.

VALAKI VISSZAJÁR KÍSÉRTVE
Fekete éjnek bús lovagja:Várok fáradtan, csüggetegen.Sötét palástom libbenti szélS csókolja sápadt arcom betegen.
Valaki elment tőlem egy napon,Valaki, aki vissza nem jő.Azóta sápad arcom és szívemS tornyosul fölém éjféli felhő.
Valaki volt, valaki elment,Valaki visszajár kísértve,Valakit kérlel sápadt ajkam,Valakit, ki szívem elkérte.
Beteg szívemnek bús jajávalValaki most kegyetlenül játszik.Beteg szívemnek bús jajátólKét szem most éjpatakba ázik.
Valaki elment. Régi ValakiS elfeledte szívem és szavam.S most rabként állok bús viharban,Fekete éjben s várok hasztalan.

CSAK NÉZTEM FÖL AZ ABLAKOKRA
Sírva mentem s az esti árnyakNémán, szomorún integettek:Kifosztott, sápadt, bús rabja énA zavaros és kusza estnek.
Forró, nehéz könnycseppek hulltakSápadt, barázdás arcomon leS a néma utcán tompán zuhantVézna árnyékom a csendbe.
Részeg, vonagló ajkkal ittamSós, égő könnyem fuldokolva:Ó, mért vánszorgok sírva mostanAz utca köddel összefolyva?
Ó, mért sírok mostan egy lányértRemegő és vonagló testtel?Jobb lett volna, ha roskadt lelkemElpihen a béna esttel.
Ó, mért bolyongok, mint az árnyékAblakánál minden éjjel,Míg lelkemet riasztja bánatSirató éjjeli zenével.
Menjek haza... lázasan súgom,Az éj ne lásson itten többet,Zokogó lelkem ne zavarjaA lomha, fáradt éji csöndet.
Menjek haza... s már mennék csendben,De szívem felkiált sikoltvaÉs bénult lábbal, üveges szemmelCsak néztem föl az ablakokra...

ÉN VAGYOK A BÁNAT
Sok néma este haldoklik a lelkemÉs hideg arcom ijesztőn fehér,Sok néma este úgy hív haló lelkemÉs esdő szavam hozzád mégsem ér.
Sok néma este csókok várnak, csókok:Halál hideg csókja fojtogatni kezd.Sok néma estén rám borul ijesztőn:Életem keresztje: fekete kereszt.
És haldokolva én csak Te rád várokÉs várni foglak, amíg meghalok.Sok néma este én vagyok a bánat,Az örök kín kútfeje én vagyok.

HA BEALKONYUL
A lelked, mint a napsugárÉdes, szomorú őszidőn,Úgy csókolja a lelkemet,Megértőn, sírva és hívőn.
Szememből sokszor hull a könny,De felcsókolja napsugár.Tavasz a lelkem: ha esik,Nyomában mindig napfény jár.
Ha egyszer alkonyulni fogS szememből könnyre könny ha hull:Nem csókolja többet már fény,Jaj, ha egyszer bealkonyul....

NEM JÖTT SENKI
Kiégett, rútult szívemmelS fáradt lelkemmel messze jártam,Oh, csúnya volt minden, minden,Mit éreztem, átéltem, láttam.
Betegség, átok, könny, bánatVoltak mindig társaim nekem,S a sok ínségben, viharban,Minden, minden harcban állt velem.
Tikkasztó lázzal volt teliMinden büntető jajos estémÉs én hiába menekültem:Lelkem rút mámorral befestvén.
Beteg, bús valaki-várásZuhant szívemre sokszor zordan:Gyászom a szélvész sikongtaÉs én mégsem, mégsem zokogtam.
Minden éj gonosz volt, rút volt,Nem jött el soha, soha senki,Ki talán megértett volnaS tudott volna búsan szeretni.

HA TE ÚGY AKAROD
Én elmegyek, ha Te úgy akarod,Elmegyek egy sápadt őszi nap,Elmegyek, de sápadtabb leszek,Mint az összes ősz az ég alatt.
Én elmegyek, ha Te úgy akarod,De szomorún, mint egy temető,Sírni fog a rög lábam alattÉs siratni fog minden elmenő.
Én elmegyek, ha Te úgy akarod,Vándorbottal reszkető kezembe,De keresztet vet, ki belenéz,Kísértetes, kiégett szemembe.
Én elmegyek, ha Te úgy akarod,De kapudnál tovább nem megyek,Ott sápadt arcom két kezembe rejtveSírok, amíg szívem megreped.

MEGÁLLÁS A SORSUNK
Akartam bátran, akartam: jöjjönA sorsok veres, sötét asszonya.Fekete leplek hulljanak ránk:Öröm, mámor ne érjenek soha.
Fekete, bús megállás a sorsunk.Átkozott a renyhe, céda víg világ!Akaratom: a sorsok sötét átka,Akaratom: bús sírlámpavilág.

TAVASZ-ÁRADÁS ÜZENT
Jött az Élet és üzent a Tavasz!Mámoros Tavasz-áradás üzentS illatos, buja hárfa-sóhajaAzóta folyton a szívembe zeng.
Valami csoda Tavasz-áradás,S tavaszi színek harmóniájaÉbresztgette holt, alvó lelkemetTavaszi, ifjú feltámadásra.
Életre hívott a láz és a vágyÉs szent virágoknak fakadása,Hogy lelkem tompa, halott színeitPompázó, ragyogó fénybe lássa.
De jaj, hiába! béna és koldusMinden napja fáradt életemnekÉs szívemben a gyász-sóhajtásokHalk, sötét imákat énekelnek.

A KÍNOK ÚTJÁN
Véres, tüzes sebekkel teltenA kínok útján összeestem.Sorvasztó, sivár, lázas éjenLelkem már cafatokká téptem.Átokkal, jajjal, hangos szóval,Bús, halk imával, haldoklóval:Akit átkozok, akit szánok,Ezerszer űzök s mégis áldok,Aki gyehennám, vágyam, kínom,Akiért szememet kisírom,Ki sebes lelkem felszaggatja,Akiért keblem poklok alja,Ki csendes imám átokká szítja,Aki lelkem és testem bírja:Kiáltlak sírva, kérlek áldva,De jaj, hiába, jaj, hiába...Jaj, ne szánj s ne szeress ésszel,Oh jöjj s ölj meg egy öleléssel!

IFJÚ HALOTTNAK KÉSZÜLSZ
Űzöd a szívem szilajon, vadul:Szíved a szívemen mulat.Űzöd a szívem és téped, tépedS a szívem, jaj, ugat, ugat...
Vér buggyan nyomán az ugatásnak,Vértajtékos a hördülés.Halálra sápadt már az én szívem:Védtelen érte sok ütés.
Oh, szép, mindenkinek szép az élet;Szívtelen szív vígan örül.Csak az én sápadt, ugató szívemFonja fojtó átok körül.
Én tépett, szegény, vérszegény szívemUgasd a vért, ugasd, ugasd...Vértelen, ifjú halottnak készülsz:Hogy ki voltál s vagy: ne mutasd!
Átok lenni, átkos a Valaki,Kit mindig, mindig csak űznekS a lelke sápadt porcellán-mécseBüszke, kínzó, sötét tűznek,Sorvasztó, fekete tűznek.

SÖTÉT IMÁK
Sok fekete éjjel álmomból sikoltokTehozzád imákat: áldót és gonoszt.Tehozzád sikoltok én sebes szívemmel:Halott lelkem tovább, oh, ne ostorozd!
Sebes szívemmel, óh, ne bukjak többetSok ezer pokolba minden éjszaka,Vergődő lelkemet ne gyötörje többetSzívemből kiömlő halott vér szaga.
Haláljajok sírnak ezen a sok éjjen,Bús, fekete éjjek, halálsiratók.És halott lelkembe beeveznek titkon:Zord, fekete, béna, bús Halálhajók.

MESSZE TÁJRÓL, IDEGEN A LELKEM
Az ég, a föld, ha összefognánakÉs ha rámzúdúlna minden ÓceánS fekete felhőjű fekete egekből,Ha ezer Halál is kacagna le rám:
Hogy elzárjon Tégedet Éntőlem,Arra nincsen halál és nincsen erő.Fekete tüzektől megégetett lelkemKomoran és daccal áll mindig elő.
Mert messzi tájról s idegen a lelkemÉs messzire hangzó zokogás a szómÉs csak teérted jött idegen vizekrőlAz én sötét könnyes, bús élethajóm.

GYŐZELMES HARCA A HOLNAPNAK
Kínlódó küzdés, gond szegődött hozzánk,Sápadtan kísér bús, vak koldusátokS rekedten suttogja szívemnek mindig:Szörnyű gyehenna van mérve rátok.
Ostoroz, hajszol, kerget a robot,Vak éjszakától éjszakáig hosszanS én fekete éjjellel szívembenVánszorgok régtől tönkresajogtan.
Néha megrándul a mellem, karom,Hogy széttiporjam mi gond és robotS hörögve sikoltom: holnap, holnap,Ha tovább is hajszol: én meghalok.
S rámhull majd áldott tubarózsaHófehér, halálos-mámorítónS nem fog zokogni könnyes két szemedNeked sem többet szomorú síron.
De jön a holnap s kacagva űzÚj robotolásra, új csatáraS köhögős, horpadt mellemenVígan tipor tovább a lába.

SÖTÉT IMÁKAT ÉNEKELEK
A sok, sok várásban hogy kifáradt,Oh, ne vesd meg azért a szívemet.Gyónok néked mostan halkanS bocsánatot nyer minden nagybeteg.
Mert beteg vagyok, nagyon betegS fáradt, mint ama Názáreti volt,Akiről nékem annyi éjjelAz ódon, titkos biblia dalolt.
Sötét imákat énekelekÉs csak tompán, zokogva dalolok...S tudom, eljönnek értem is majdA getsemáni kertbe harcosok.
Sötét lesz majd, lelkem is kihuny:Fényleni csak durva kardok fognak.S harsogni fogja a vaksötét,Hogy csillagok többé nem ragyognak.

BABONA VERT MEG
Úgy szállnak fájó gondolataim,Mint sok didergő, kusza álom:Kereslek sírva Téged és Magam,De, jaj, szívedet nem találom.
Nem lelem már meg sehol magam sem,Furcsa, félszeg, ködbe tűnt Magam,Csak homályos sejtések intenekAz utam felé, mely úttalan.
Rámhullt valami misztikus álom,Valami bús babona vert meg.Zokogva nézem tántorgó ÉnemÉs intek halkuló szívemnek.

AZ ÁLMAID FÖLÉ HAJOLVA
Az álmaid fölé hajolvaHalott szívemmel bénán fekszem.És nézem titkon szempilládatÉs csudálkozom: mily bús két szem?
A sok gondolat úgy sötétlik,Fejem fölött, mint éji égbolt.És két szemem zokogva nézi:Az én szívem egy éji félholt.
És két karom összekulcsolvaPihen most homlokomon halkanS az álmaid suhanva jönnekS távoznak titkos riadtan.
Békét hoznak és csendet hoznakÉs megdöbbenve visznek vágyat.Ezernyi titkos álomcsókot,Ezernyi bánatszínű lázat!
És látom, amint csendbe jönnekÉs látom, amint visszanéznekÉs látom, szíved hogy integet,Hogy üzen a hideg észnek...

SZEMED KERGET
A szemed kerget, szemed űz:Hajszolja fáradt lelkem.S égeti szívem, mint vad tűz,Hogy tőle lángra keljen.
Hogy tőle fellobogva majdEgekig szórja lángjátS elfojtva minden bús sóhajt,Ezrek csodálva lássák.

A STYX PARTJAINÁL
Valaki a szívemet megölte.Király vagyok mégis, bús álomkirályS fekete palástban, jéghideg tagokkalFekszem most a Styxnek partjainál.
Szívemet őrzi száz síró koboldFekete palástot borítva reámÉs megölt szívemből hull még piros véremVirrasztó, csendes éjórák során.
S int már a Styx fekete hajósa,A habok zúgása elhallik ide...És a távolból már üveges szemembenMegcsillan a folyó sötét vize.
S én nem megyek még, nem mehetek el,Dermedt tagokkal én csak várok, várok...Tégedet várlak, ó jöjj el még utószor,Mielőtt az alkonyat leszállott.
Ó jöjj el hozzám és nézd meg az arcom,Az arcomat, amely oly hideg, fakó,Ó, jöjj el hozzám, hiszen már jön az AlkonyÉs jön értem a fekete hajó...
S amíg kapuját az Alvilág kitárja,Hints te egy kevés fényt a halott királyra.

MÁTKÁJA HALÁLNAK
Szerelmes mátkája halálnak:Beteg szívem be jó neked,Feküdni nászi nyoszolyájánAnnak, kit vágy a te hited.
Be jó lemondni földi mátkaFehér testéről bágyatag.Be jó hervadva várni arra,Aki nem ébreszt vágyakat.
Be jó bénultan őszi éjenHideg ölébe hullni le,Be jó, hogy aztán nem kínoz márTöbbet soha és senkise.

VALAKI, MÁSIK
Szomorúság lesz a két szemembenEgy nagyon sápadt őszi este.S zokogni fog valaki másikFáradtan, bús könnyet nem ejtve.
Csóktalan, fehér, hideg lesz ajkam,Mosolyogni fog majd sárga arcomS zokogni fog valaki, másikKönnytelen, bús, fuldokló hangon.

AZ ABLAKOMON BETEKINTENEK
Mi lesz veled, majd hogyha elmegyekÉs nem vár reád többet senki sem?Ha titkos esték sorfala közöttNem jön többet vissza a szívem.
Ablakomnál az esti homálybanSírva nótáz majd az alkonyat:Szomorú lesz minden, sápadt, néma,Mint annak arca, aki sírt sokat.
Két szék marad a csendes szobában,Az asztalomon bús íráshalom,Egy fáradt szekrény búsan, porosanS néhány ócska kép a fehér falon.
És éjszakánkint mindig bekopognakAz ajtómon majd halk, fáradt kezekÉs bús szemek, melyek még visszavárnak,Az ablakomon betekintenek.

ÖRÖK GYÁSZOM KÜLDÖTTEI
Jajonghat, sírhat a Fájdalom harangjaÉs szívemet összetörheti:Ajkam nem nyitom fel káromlásra mégsem,Bár szívem már ezer seb fedi.
Durva, vad átkot szórni nincs erőm nekem,Csak sírni tudok, sírni, sírni:Bár sokszor a fájdalmat, égő kínt, bántást,Nehéz nagyon, nagyon, kibírni.
Szívemben csak halk imák fakadnak félve;Örök gyászomnak küldöttei.És úgy ölelik könnyes, megértő lelkem,Mint éjszakát a csend öleli.

SIRATOM ŐT, A HALOTT KIRÁLYNŐT
A lelkem néha tompán sírni kezdS búgva száll az éjben a szavam:Az éjszaka vértől feketéllik,Megöltem őt és megöltem Magam.
A szívemre bús-zuhogva hull leÉs látom a vér sötét özönét,Hová fussak, hová rejtsem arcom:Az éjszakában minden oly sötét.
Bénult szemem két halottal küzköd:Vértelen arccal látom őt s MagamÉs fuldokolva, sírva hívja őt, ŐtBús, vonagló, lázas ajakam.
És siratom Őt, a halott királynőtVéghetetlen éjeken keresztül,Tépett szívemmel a porba borulva,Míg lelkem jaja feketévé rezdül.

SZOMORÚ ÉJFÉLKOR
Szomorú éjfélkor elvágtatok hozzádFekete paripán álmok királya: ÉnS ami szomorúság van a nagy világon,Mind elviszi hozzád azt egy fekete mén.
Szomorú éjfélkor nincsen senki ébren,Nem látja meg senki a bús álomkirályt,Szomorú éjfélkor nem hallja meg senki,Nem hallja meg senki, hogy sírva hív egy lányt
Szomorú éjfélkor nem vár senki énrám,Céltalan utat fut a lovas és a ló,Szomorú éjfélkor, szomorú éjfélkor,Zokogás nem hallszik, elvész az árva szó.
S szomorú éjfélkor valakinek egyszerFényes csillag égő üzenetet ragyog:Szomorú éjfélkor most vágtat utószorFekete paripán egy bús, fehér halott.

HARANGOK, HA KONGNAK ÉJJEL
Ó én tudom, te nem érted megSoha a hűt, a hontalant:Szívemet, mely úgy zokog, sír,Mint távoli beteg harang.
Mint egy messze, beteg harang.Sírok utánad búsan én;Töröttszívű beteg harangTávoli tenger fenekén.
S harangok, ha kongnak éjjel:Ó! az de bús, de szomorú,Halottat visz akkor éjjelHalottat temet el a bú.

ÖRÖK NOVEMBER ÁRVÁJA
MOSOLYTALAN
Beteg arcomra gond szülötteiVannak rávésve, bús redők.És a szemeim olyan szomorúk,Mint alkonyatkor temetők.
Egy éjjel történt, szomorú éjjel,Hogy a víg öröm elhagyottÉs a mosolyom halott sikollyalBeteg arcomra ráfagyott.
S most keresem arcom régi mását,A szelíd mosolyt ajkamon,Keresem én azt, aki voltamÉs aki elment egy napon,
S most sírva sikong az éjszakábanA lelkem s hívom Enmagam:A régi vígat, a mosolygótKeresi egy mosolytalan.

KÁINOK ÁTKA
Nem öltem senkit én meg és kezemMégis elönti alvadt, fekete vér.Vétkesebb vagyok mégis Káinnál,Mégis Káinok átka űz, űz, elér...
És átkozottabb vagyok SzodománálS minden átkozottnál százszor átkosabb.Vértől sötétlik még a könnyem is:Szememből is ömlik vér, vér, vérpatak.
És elönti arcomat setéten,Hogyha sírok magam hosszú éjeken,Vagy befolynak lassan a szívembeS elfullad szívemben gyászos énekem.

IDEGEN
Idegen lettem én Magamnak,Kicsúfolt, idegen Senki.Fehér az arcom s két szememA könnyét már nem ejti.
Betegen csüng a két karom,Hidegen, bénán, búsan.Szememből néz egy idegenMereven és fásultan.
E kitaszított koldus-bús,Ez én vagyok, én? KérdemS szememből a bús idegenInt igenlőn, fehéren.

ÖRÖK NOVEMBER ÁRVÁJA
A színes, kéklő távolokAranyos tiszta azúrjaA lelkemre már nem mosolyog.
Köd van már csak s szomorúság:Szerelem, mámor nincs sehol,Csak soha el nem jövő vágy.
Jövendő édes titkát várva,Nem nézek már a távolba:Örök november árvája.
Lány, mámor: volt, lehet, hogy volt,De emléke könnyes szememSzürke egén már összefolyt.
S most köd, kétség között,A lelkem félve támolyogAz élet örvénye fölött.

ÉS NEM SZABAD...
Oh, ha szabadna rímet és zenétÖnteni úgy fájó mondatokba,Ahogy szívemnek legbensejébenSikolt a bánat búsan, zuhogva.Ha le merném mind papírra vetniA sok-sok könnyes, vonagló érzést:Bús lélekharangok kondulásátS a sok egekig sikoltó kérdést.
Egy költő meggyilkolt ifjúságátA ravatalon ha megmutatnámS a mosolyomat - halotti maszkjátAz életemnek - ha elzavarnám.Oh; hogyha lerántanám a leplet,- A halotti leplet, nászi leplet -S megmutatnám a zord valómatAzoknak, akik űznek, vagy szeretnek.
A sápadtat, a bús ismeretlent,A legbelül zokogó szentet...Szomorúságom ha megkondulna,Mint harang, mit vadul félrevernek.De jaj, ha jön a sápadt, kínzó éjjel,Vonagló zokogásba fúl a lelkemÉs nem szabad, hogy feketetüzűSzent gyász-életszíneim keverjem.

HARANG
Jaj, tört harangnak is van szíve:Beteg szíve van a harangnak.Lázas szívének dobogása,Zokogása búgó hangnak.
Fáradt szíve van a harangnak:Babonás estén búsan dobban,Mikor fekszik a fehér NapSzomorú este bús halottan.
Halott napoknak siratói,Betegszívű harangok kongvaBoruljatok rá majd egy estén,Babonás estén, egy halottra...

MESEBELI, SÁPADT ŐSZI KERTBEN
Vajúdó lelkem sírva nótáz:Elhagyott éltem bús avarjánMeddig mulat a Bánat csalfán?
Bánat, bánat, te csúnya madár,Fölöttem vijjogsz mindig feketénÉs hogy itt hagyj, arra nincs remény.
Befödött az őszi Bánat-ködS homályából ki hiába nézek,Fáradt szemem a ködbe eltéved.
Úgy vagyok most, mintha félig élnékÉs félig már el lennék temetve.Mesebeli, sápadt őszi kertbe.

EGYEDÜL, FÉLVE
Félve örökre búcsút intenekSzívemben ma sok, pazar szonáták,Amelyek eddig fénykévéikkelSzegény, fáradt szívemet beszórták.
Egyedül, félve ballagok ezentúlSötét és beteg őszi tájakon,Míg lelkemnek egére titokbanA szomorúság sűrű fátyolt fon.
S fáradtan, az úttól ellankadva,Egy fakó este hogyha megállok:Nem lesz majd senki, ki bátorítónVak utamra hintsen majd világot.

SOHA EL NEM JÖVŐ NAP
Megmérgezték a lelkem titokba,Bús percek, órák és hűs alkonyokÉs hogy ne legyen a lelkem szomorú,Olyan napot élni tudom, nem fogok.
A mélységbe bukni öntudatlanS nem kérdezni: mért, hová, minek?A vágy szívemben ez lesz mindig, mindig,Míg vállamon bús átkokat viszek.

HYMNUS A HAJNALHOZ
Köszöntlek titeket bíbor hajnalok,Köszöntlek titeket, új fényt hozók!Az éjszakáknak bűnös, vak homályaLelkemre feküdt, mint fekete hajók.
Hogy eltakarjon mindent, ami fényes,Mindent, ami büszke s mindent, mi szabad,Köszöntlek titeket bíbor hajnalokÉs megáldok minden kicsi sugarat.
Bal éjszakákon hányszor hívtalak én,Hogy derüljön már fel fényes arcotok,Ha betakartak bánatszemfedővel,Mint egy halottat, titkos alkonyok.
S a keleti eget két fáradt szememÓ be sokszor nézte, hogy derül-e már,Mint a hívő nézi a feszületetTemplomok homályos, bús oltárinál.

JÖTTEM
Jöttem, a kéklő, hegyek hívtak,A messzi kéklő bús magyar hegyek,Jöttem s az őszi szelek sírtak,Mert visszatérnem többé nem lehet.
Mögöttem a múlt sötét árnyaiÁllnak őrt, mint komor katonákS elfödték az utam, merre jöttem,Titkokba omló, sápadt éjszakák.
S jaj én nékem, hogyha eltévedek,Visszafelé homályba fúlt az útS most nékem mennem, mennem kell tovább,Mint a vonatnak, mely éjszakába fut.

ÁTOK, ÁTOK, ÁTOK...
Nekem hiába mondja azt az Élet,Hogy körülöttem minden él, örül,Mert az én szemem: bús, sötét átoklámpás,Vak éjszakát lát csak körös-körül.
Hiába zúg vad mámoroknak hangja:Fülembe csak halálhörgés sikolt.S hiába él sok szív vígan, kacagva:Az én szívem örökre zord, kiholt.
S hiába a csók, sok buja nőajkS hiába zengnek szerelmes dalok:Az én nótám csak: átok, átok, átok!S delíriumba hörgő bús jajok!

CSAK SÍRNI
Nem tudnak már az álmok elcsitítni,Ha jön az ősz, a ködös November.Beteg szívemnek rozzant ablakátValaki rázza reszkető kezekkel.
És két szemem a ködbe kitekintÉs nem tud mást: csak sírni, sírni, sírni.S a szívemben a bánatot, a kíntNem tudja már semmi elcsitítni.
Meghalt remények kóbor árnyaiÚgy integetnek némán és sötéten,Ifjan megölt szerelmem kísértS halk zokogások szállnak sok, sok éjen.
Vad sírások a torkom fojtogatjákS az éj, az ősz, köd úgy érzem, megölS nem int, üzen semmi fény, derengésA komor, zúgó őszi ég felől.

ILYENKOR SÍR AZ ÉJ
Szomorún és beteg mosollyal jönMindig az ősz és csendesen megállSápadt, fakó arccal az ablakomnál.
Az ablakomnál csendesen megállS kopogni kezd a fehér üvegen:Szomorún a fáknak így üzen, üzen...
Riadtan nézek bús arcába én,Ha látom őt az ablakom alattÉs lelkemből sokszor zokogás szakad.
Fáradt kezével oly halkan kopogÉs kip-kop: hallatszik minden este,Amint a sok halott levél pereg le.
Ilyenkor sír az éj s az ablakom,Sírva megyek én is a setétbeÉs sír az éjben minden kis levélke.

CSENDES ÁTKOZÓDÁS
Reátiport a vállaimraBús Január már harminckétszerS szememben mindig könnyet látott:Oh, mindenem e forró ékszer!
Boldogság-vágy, öröm virágaKiveszett már belőlem régen:Oh, sivárabb vagyok s koldusabb,Mint Jób lehetett a szeméten.
Aki volt bennem bízó, hívő;Jaj, messze futott már az tőlem:Fajtámnak átka sír setétenE sivárságban most belőlem.
Fáradt karokkal, fáradt szívvelSzelem sötét vizedet, Élet;S bár szennyes hullám marja lelkem,Csak tisztább lesz tőle, fehérebb.
S megátkozom: mért köszönt énrámHarminckétszer e sötét reggel,Ha nem jöhetett másként hozzám,Csak virág nélkül, kisírt szemmel!

BABONÁS ÉJEN TEMETŐBE
Nem jó a csillagokat nézniBabonás éjen temetőbe.Nem jó megállni a keresztnél,Ha vérzik a nap lemenőbe.
A csillagokból éjszakánkintBabonás tűzű fény fehérlik.A csillagokból holt leányokBabonás tűzű szeme fénylik.
Feketeszemű, bús leánynakNem jó a szemébe nézni,Mert szemében lidérctűz csillog,S aki belenéz, megigézi...

MERT OLYAN TITKOS MINDEN ŐSZI ÁLOM
Ó, ősz, ó, ősz, ó hervadt koszorújaKödökben járó, fáradt életemnek.Beteg lelkemnek örökös borúja,Visszhangja vagy te fájó énekemnek.
S az álmok, vágyak, amik bennem élnek,Mind rabjai a ködös végtelennek,Mind hirdetői a szomorú végnekÉs virrasztói csendes éjjeleknek.
És őszkor, őszkor oly jó elpihenni,Mert olyan titkos minden őszi álom!És őszkor, őszkor oly jó eltemetniSok bús emléket, hogy többé ne fájjon.

VÍGSÁGOT HIRDETEK SZOMORÚ SZÓSZÉKRŐL
Én megyek előre a szomorú úton,Bánattól fekete, szomorú úton.Én megyek előre s hogy mi vár a végén,Jaj, nem tudom, nem tudom.
Vígságot hirdetek szomorú szószékrőlS halottan fekszik nálam a Vigalom.S bús halotti zsoltár, szomorú zsoltárA dalom, a dalom...

AVAROS KÖD-TÁJON
Őszből, ködökből égő fényre vágyom,Beteg vagyok ó nagyon, nagyon,Át sápadt borún, avaros köd-tájonTéged idézlek, ó izzó napom!
Mint kisgyerek, ha nem ég a lámpaA szobában s este van, sötét,Úgy félek én novemberi árnybanNézve az ősz szomorú ködét.
És őszi ködben, őszi szürkeségben,Ha rámborulnak beteg esték,Úgy érzem magam, mint egy temetőben,Amelyiknek kapuját betették.
És ilyenkor, mint kit eltemettekS ki visszajár az utcák során,Úgy járok bús, fénytelen szemekkel,Szomorúan sok, sok éjszakán.

KOLDUSA VIDÁMSÁGNAK
Örök koldusa vidámságnak:Szomorúság átkával vert vagyok.A lelkemen csak gyászpalást ésNem fénylő, cifra, bíbor vért ragyog.
Elfeledettje a JóságnakÉs elfeledettje az örömnek:Vidám napok én hozzám többetMár soha, soha be nem köszönnek.

AZ ESTE VÁNDORAI
Olyan furcsa és olyan szomorúLépésem kongása az esti utcán,Az ósdi kövekre oly halkan lépekS a kis házak olyan félve néznek rám.
Oly különös és barna minden este,Az estét én mindig oly félve lesem,Az éjszakában olyan sokan mennekSzomorú vándorok némán, nesztelen.
Az arcát mintha láttam volna mindnek,Hideg ajkukon a halott mosolyt,Ilyenkor mindig úgy sírnak az estékÉs beteg szívem sírva felsikolt.
És megsimítom reszkető kezekkelKönnyektől elborult két égő szemem,Ők odajönnek és nézik a könnyem:Nekik a szemük mindnek könnytelen.

ÁTOKCSÓK
Halovány, beteg, őszi esteJöttem az őszben sírva, sírva...Jöttem az őszben béna esteA két szemem halottra sírva.
Nem voltam más: csak ember, ember,Ki viselője bús sebeknek.Nem voltam más: bús, fáradt vándor,Kit sehol sem várnak, szeretnek.
Fakó, pogány álom volt hitemÉs eltékozolt szomorúságok.Bús szívem nem védte IstenÉs ráborult idegen átok.
S viselnem kell egy vérző sebet:Megcsókolt vad, halálos átok.S halálos sebbel sírva megyek,Mint kit az élet nagyon bántott.

ARCOMON HALÁLÍRÁS
Megyek, megyek s az életúti porbanMindenik lépésnél görnyedtebb leszek;A könnyektől már rég ráncos lett arcomS már nem is sírok, nem is könnyezek.
Az arcomra torz halálírás bágyadtÉs felhőjével betakart setétenÉs életemet most, mint öreg zsivány:Káromkodva, átkozódva élem.
Oh sok, sok fájt, míg sírni tudtam, sírniSok sebes fájás lakta szívemet,De szívemből már rég kiűztem őket,Mint templomból Krisztus kufár ebeket.
És mostan, jaj, oly nagyon magam lettem:Oly egyedül, mint az éjjeli setét,Mikor a zordon őszi éjszakábanMindenik kis csillag behunyta szemét.

ÉS NINCSEN ESTE
Arcomba néz a bús Hold fehéren.Arcomba néz és néz egy temetőt.Arcomba néz a bús Hold fehérenÉs nézi, nézi, mint egy halott nőt.
Arcomba néz a bús Hold fehéren,Az arcomba, mely sápadt őszi kertŐszi kert, amelynek sárga lombjaEzer bánatnak titkát őrzi bent.
Arcomba néz a bús Hold fehéren,Arcomba néz: s én vagyok fehérebb,Ó szomorúbb kert nincs, mint őszi kertS őszi bánat, mely lelkembe mélyed.
S nincs oly bús út és nincs oly bús temető,Mint az enyém s kertem sápadt lombjaÉs nincsen este, amely feketébb,Mint amelyik lelkem átkarolja.

LÁZBAN
Sápadt verejték hull, csak hullJéghideg homlokomra.A szívem ijesztőn halkulÉs tántorog dobogva.
Az arcom színe hófehér,Két szemem izzón lángolÉs az agyamban minden vérTombolva zúgva táncol.
A lelkem tompán, kábultanVergődik fáradt szárnnyal:Míg testem béna-ájultanKüzköd a gyilkos lázzal.

MESSZE MINDEN ALKONY
Lassan pereg le minden perc és óraS oly messze van még minden alkonyatS én úgy várok még egy alkonyhajóra,Mely eltemesse minden álmomat.
A lelkemtől minden olyan távol,Csak a temető van oly nagyon közelÉs úgy int felém, mint egy bús gyászfátyol,Mely megfejthetetlen titkokat föd el.
Csak egy alkonyra várok, csak egy estre,Aztán lehullok az éjnek vizébeS fehér arcomat feketére festve,Zokogva csókolnak habok örök éjbe...

AMIKOR SZÉL DALOL
Őszi estén, amikor szél dalolBúgva, nyögve az ablakom alatt:Szeretnék én is zokogni vele,De nékem sírnom többé nem szabad.
Az őszi esték megtagadtak márS én fiuk többé nem vagyok nekikÉs mikor a szívem összeszorul:Őszi estén szemem nem könnyezik.
Csak leborulok némán, szomorúnKét karomra az asztalom föléS úgy hallgatom, mint hullnak kint sírvaBús őszi levelek a por közé.

SÍRVA MEGYEK ÉN IS ELÉBE
Sír az Ég: jaj, itt van már az Ősz!És sírva megyek én is elébe.S nevére a liget belesápadtS megremegett tőle sok levélke.
A jegenyék, mint szerelmes lányok:Halványak, merengők nagyon szegényekÉs lombjaikkal fájón bólogatnak,Ha dalolnak őszi szél-legények.
Fáj látni a bágyadt, fakó napfénytÉs rózsát, melyet őszlehelet ért,Minden, minden oly titokzatos sápadtS mindenki sír és nem tudja miért?

ÖRÖK HARC
Dalolj, dalolj fáradt, beteg szívem,Dalolj szívem, szakadj meg aztán:Az örök éjnek éjszakájaHörögve hadd szakadjon én reám.
Kiáltni vissza, föl az Égre?Lelkem erőtlen, hite gyáva,Mikor kemény átok sújt fentrőlAz égi Úr parancsszavára.
Vesszek bele az éjszakába,Oh távozz tőlem átkos éltemS jelentsd az égi Úrnak ott fenn,Hogy alszom már halott-fehéren.

ŐSZI GYÁSZÉNEK
A sápadt ősz, a vénhedt, aszott harcosKöd-riadóját fújja hegyek közöttÉs rekedten lép, jaj: beteg lelkemreA zenéje, mely oly fájdalmas s törött.
A tar hegyeken fáradtan megállottÉs messze, messze lent, a hegyek alattReszketve csókolja tépett díszeitA haldokló völgynek bágyadtan a Nap.
Az én lelkem is, ó mert ősz-haldoklásFekete pompája rezdítette meg:Tompán zokogja a gyászindulójátA sok halálos-beteg virág felett.

TEMETŐT KERESEK
I.
Sírni én már nem fogokA Bánat előtt,Uram, nekem ne küldj márTöbbet szeretőt.
Ó sokat adtál UramÉs sokat elvettél,Megtépett bűn, bánatok,Tavasz, ősz és tél.
Kifosztott, gondtalan ÉnTemetőt keres,Zörögve Bánaton,Mint halott Szekeres.
Könnytelenül állok megSzent színed előttS köszöntöm, én hontalan,A bús temetőt.
II.
A temetőből nincsen visszatérés,A temetőből út ki nem vezet.A temetőbe visz már minden lépésS vígan dalolva, én megyek, megyek...
Aranyos ködbe veszve integetnekNyugaton bús, mesebeli partok:Búcsúzó könnye nem ragyog szememnek,Én már bent, az Éjszakában tartok.
Valaki képét szomorú szememben,Fáradt szememben magammal viszem,Szomorúságát távozó lelkemnekÚgy-e nem fogja tudni senkisem?...

SZEMEK AZ ÉJSZAKÁBAN
A néma este lágy csöndje aláhullt,Az utcák sorát árnyak elfedikÉs a büszke paloták sok szobájaLassan meleggel, fénnyel megtelik.
Kigyúl az éjben sok, sok bús ablakszemÉs elmerengve messze néznek elÉs tűzszemük a néma éjszakábanMindig kérdez, de sohasem felel.
És engemet úgy csábítnak, úgy hívnak,Ha éjjelenkint fekszem szomorúnÉs lelkembe fátyolos tüzű fényükBús éjszakákon hull, csak egyre hull...

SÍRÁS A TAVASZ UTÁN
A nagy tavasz, a buja, illatos,Oly messze van már tőlem, oh de messze.Roskadó lábam bús avart taposS fény nem ragyog már elborult szemembe!
S virágaim: a rózsák, nárciszok,Amelyek egykor nékem illatoztakS illatukkal sok szerelmes titokÜzenői és hordozói voltak:
Már szétszórva s hervadtan feküsznekSápadt kertjében a Feledésnek:S oda reménye örömnek, üdvnekS utánam sírva már messziről néznek.
Mint sápadt, szürke, csendes őszi égFáradtan ballagó bús vándor után,Kit fátylával borít be a messzeségEgy nagyon szomorú, beteg délután.

SÁTÁN
Mi bennem van rossz, céltalan, gonosz,Oktalan ok és ferde semmi.Átok-kacagás, halottsíró emlék,Haragból, vádból egy szemernyi.
Sírásból, panaszból, fekete jajbólÉs minden, minden, ami nem jó:Ó Sátán, te vagy, te vagy magad mindazSzenvedésekbe nyíló ajtó.
Hit és Igazság fekete gyilkosa,Palástod tele van vérrel:Koldusok jaja, átka a te nótádS testvérnek harca a testvérrel.
Halott átkoknak beteges szülöttje,Akihez dalom hahotázik,Íme, én bátran kiáltok tehozzád:A lelkem hívő és csatázik!

SEBEK ÉS ÁTKOK SIRALMA
Sebek, melyeket eddig hordtak földön,Mind elvesznek sebeim mellett.És annyi szörnyű kín, betegség, bánatNem gyötört itt még soha mellet.
És lelkekre roskadt már börtön nyűgeS éjszaka: csillagtalan, sivár,De olyan börtön és olyan éjszaka,Mint enyém: már senkire sem vár.
És átok is volt már sokaknak uraÉs sújtottak büntető kezek;De az én átkomnál iszonyúbb átokÉs sujtóbb kéz: még nem küldetett.

LESÚJT AZ ISTEN
Lesújt az Isten s karja oly nehézS bús jajommal lesz az éjszaka tele:Fekete bánattal sikoltoz a szívem,Mint éji viharnak halálos szele.
Fekete az éj, de feketébb jajom:Béna éjben most sír, dalol a Sötét.Kósza átkok árnya búsan rámfonódik:Egyedül az éjben. Most vajjon ki véd?
Egyedül harcosa átoknak, sötétnek.Halálos játékok bús lovagja, én.S halálos sebekből, csak hull a szívembőlSikoltó éjeken a vér feketén.

FEKETE SEBEK
Seb borítá lelkem éjsetéten,Fekete setéten és csillagtalan.Jött a kín és kacagott szemembeS én csak néztem sírva védtelen Magam.
Jött a kín és kacagott a SátánS várta, hitem meg mikor tagadom?Jött a kín és várta, hogy odaadjamSzívemnek vérével megváltott adóm.
Seb borítá lelkem éjsetéten,Véres arcomból kibuggyant a könnyemS én fölemeltem némán karomat,Hogy kínjaimat vadul összetörjem.

SÍR A HALÁL
E földön mostan minden oly sötétS oly elborult mindenik tekintet,Mint fáradt hajós fáradt éneke,Ki a partnak már csak messziről inthet.
A szemektől messze jár az álom,A hajnalok oly sápadt-borúsakÉs éjfelenkint fehér árny remegSötétjében a bús keresztútnak.
A templom ma oly halkan kondulS míg fáradt hangja lassan tovaszáll:Az oltárnál kaszájára hulltanHangtalanul sír, sír, sír a Halál!

KALÓZOK AZ IDŐ TENGERÉN
Kínos várásoknak egésze életem.Szeretnék lenni, amilyen nem voltam,De jönnek zordon évek és kirabolnakS nem kérdik soha: sírva mért daloltam?
Az évek mindig rabolni járnak hozzámS kalózként eveznek az Idő tengerénÉs búsan siklik sok, sok fekete gályaA hullámos, sötét vizeken felém.
Rút röhögéssel kapnak evező után,Ha látják kivénült, elfakult színemÉs hajrá, rohannak az Idő tengerén,Hogy kifosszák fakó, védtelen szívem!

FÁRADT KÖNNYEK
Enyém a búsak legszomorúbb álma,Enyém az álom, mit mindenki űz,Enyém a szívek legszomorúbb szíveS enyém a legfájóbb, legégetőbb tűz.
Fájdalomnak jaját mégsem sikoltom,Csak két szememnek fáradt könnye hullMinden sikolyom énekembe fojtom,Ha fájdalom mar szívembe vadul.
Mert szívemnél nincsen szív áldottabbS még sincs senki, aki űzetettOly szomorú, vad átok-paripától,Mint ahogy engem űz egy bús üzenet.

ÉJSZAKÁBAN ELTÉVEDT VONAT
A reggel hogyha rámtekint szelídenÉs fáradt szívembe csókol új reményt:Oly jó feledni az elmúlott éjetS nézni újra szép, aranyos fényt.S a délutánok, csendes délutánok,Oly kedvesek nekem s olyan búsak,Mint halványarcú, szép merengő asszony,Kinek szemétől vágyak ittasulnak.Ó de este, este olyan búsanTekintek ki mindig a homálybaÉs nézek, nézek elborult szemekkelA rámhulló barna alkonyárba.És látom, hogy kel új életre bennemSok régi emlék, sok, sok bús halottÉs régi bútól, régi emlékektőlÚgy fáj a szívem, oly beteg vagyok.S megyek ki az elhagyott utcákra,Keresni, vesztett, eltűnt álmokatS lehajtott fővel vánszorgok sötéten,Mint éjszakában eltévedt vonat.

KINCSEKKEL TELI RÓZSAHÁZ A LELKEM
Kincsekkel teli rózsaház a lelkemÉs kincseim én vígan elpazarlom.Ami fény, tavasz, már oly kevés vár én rámMár varjúsereg gyűl az őszi tarlón.
E sötét sereg a gondok agyamban,Mely ráncosra szántja sápadt homlokom Ifjúságom! Oh, már hiába hívlak:Múlt titkok ködébe tűnt gyermekkorom.
A vén Halál már jön valahol értem,Hogy elvigye lelkem, mint ősszel a gazdaViszi a mezőről el a dús termést,Hogy szérűjén hízzon tele búzakazla.
Jöhetsz, vén Halál! Oh, én vígan várlak!Mire megjössz, oh, nem féltem már lelkemElprédált, kicsépelt szalmakazal leszAkkorra minden gondolat fejemben.

ÉS MINDEN, MINDEN MÁS
Csendesebben hullnak a szemembőlA könnyek, mint hajdan, azelőttÉs sápadtabban fénylenek lelkembőlA fakultszínű álom-mezők.
S mélyebb lett a csend, amelyben úszikElfáradva, sivár életem;És szívemtől zokogva búcsúzikA Tavasz, a mámor, szerelem.
És minden szó és minden bús énekHalkult tompasággal rebeg felémÉs köröttem árnyak, ködök, rémekHullámzanak némán, feketén.

SOK VESZETT, ZŰRÖS, BÚS NAPON
Vézna, imára kulcsoló kezemFáradt, forró könnyeim csókolják,Amint sírva az égre emelem,Hogy imám némán elzokogják.
Oh, de nem int semmi fény, reményMagasságból, nékem, elhagyottnak,Csak átkok setét árnya száll felémÉs hördülése elfojtott jajoknak.
S két karom, jaj, mindig visszacsuklikS fáradt, imátlan ima sóhajom.S csak sebek s szidalmak pokla hull ittReám sok veszett, zűrös, bús napon.

-&-

Alapmű

2007-09-25T03:30:00.000-07:00

Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk el?

Alapmű

Pierre Bayard előadást is tartott nálunk, a Francia Intézetben.
„Ha megvizsgáljuk, annak okát, hogy miért nem olvasunk el egy könyvet vagy azokat a kényes helyzeteket, amikor ennek ellenére mégis beszélnünk kell róla, és a technikákat, amivel kivágjuk magunkat a kényes helyzetből, rájövünk, hogy – minden megrögzött vélekedés ellenére - lehetséges izgalmas vitát folytatni egy olyan könyvről, amit nem is olvastunk. Még olyasvalakivel is - sőt leginkább talán éppen vele - aki szintén nem olvasta.”
Pierre Bayard az Université Paris 8 irodalomprofesszora, pszichoanalitikus.
Számos tanulmány mellett ő írta a Ki ölte meg Roger Ackroyd-ot ?, Hogyan javítsunk az elrontott műveken ? és Hogyan beszéljünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk ? című könyveket. Utóbbi Franciaországban 2007. eleji megjelenése óta bestseller.
Műveit több mint húsz nyelvre fordították le. A magyar blogvilágban is felbukkant (kuan.freeblog.hu)
„Most, hogy olvasatlan könyveimnek nemcsak száma, hanem méterben kifejezhető nagysága is van immár - valaminek történnie kell. Tényleg egész véletlenül, Haász Katalin (lásd a JEL-ben a képeit) kiállítása után nyomoztam, amikor ráakadtam Pierre Bayard <<< (irodalomtörténész-pszichoanalitikusra) a Francia Intézet honlapján, ahol szept. 24-i előadását hírdetik. A könyv már kapható,olvasható. Nem szoktam látatlanban ajánlani dolgokat, de most valami azt súgja, nem tévedhetek nagyot. Addig is itt a könyvismertető. innen <<< Mit tegyen, aki szereti a könyveket, de éppen, mert érdeklődik irántuk,felméri, hogy minden könyvet nem lehet elolvasni, mivel az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon az, aki megrögzött könyvmolylétére rémülten fedezi fel, hogy semmire sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas, megemészthetetlen kötelező olvasmány-listák láttán? Pierre Bayard, aki maga is nagy felejtő és buzgó nem- olvasó, megnyugtató válaszokat és okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden könyvbarátnak, köztük Montaigne-nek, Umberto Ecónak és David Lodge-nak is szembe kellett néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a gyakori és különösen kényes helyzetekre, amelyeket minden könyvről társalgó jól ismer, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli felfedezéséhez és együttes gyakorlásához olyan felismeréseken át vezet az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel. Mert igenis lehet, sőt érdemes olyan könyvekről társalogni, amelyeket soha nem vettünk kézbe, csak hallottunk róluk, netán elábrándoztunk a címükön. Szabad kitalálni másoktól ellesett tudásfoszlányok alapján a nem olvasott könyveket. Sőt, talán ez a legjobb útja annak, hogy örömmel olvassunk, lapozgassunk, ferdítsünk és képzelegjünk, vagyis megalkossuk önmagunkat könyvek ürügyén. Pierre Bayard szerint minél szabadabban kezeljük ugyanis a kultúra fogalmát, és minél bátrabban rugaszkodunk el az írott betű iránti tisztelettől, annál több az esélyünk, hogy felfedezzük az írót, a szellemes társalgót és öntudatos nem-olvasót magunkban. Ez a felismerés pedig megszabadíthat a bűntudattól, a vizsga- frásztól, a rossz iskolai emlékektől és attól a rengeteg megalázó élménytől, ami kínná változtatott egy lehetséges örömforrást: a könyveket.
Nálunk a NOL. Metazin-ja is megemlékezett róla: A képmutató értelmiség fellélegezhet. Egy neves francia irodalmár új könyvében beismeri, hogy több alapművet ő sem olvasott. Ez azonban korántsem gátolja abban, hogy magabiztosan beszéljen és írjon róluk.
„Igenis lehetséges olyan könyvekről beszélgetni, amelyeket nem olvastunk. Persze, főleg azokkal, akik maguk sem olvasták” – idézi Adam Sage, a londoni Times publicistája Pierre Bayard párizsi irodalomtörténészt.
Bayard a Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk című nemrég megjelent művében bevallja, hogy ő maga még az alapműveket sem olvasta mind. Számos olyan klasszikust sem, amely kötelező olvasmány a középiskolában. Nem olvasta például az Ulyssest és a Tulajdonság nélküli embert sem. Pontosabban mindkettőbe belekezdett, de sosem ért a végükre. Vannak olyan fontos művek is, amelyeket olvasott ugyan, de már rég elfelejtette, miről szólnak.
A könyv óriási siker lett. Még a kiadó sem gondolta volna, hogy megjelenése után elkapkodják az összes példányt. Utánnyomást kellett készíteni, és a mű a bestseller-listák élére ugrott. És a nagy klasszikusokkal ellentétben ezt a művet bizonyára el is olvasták.
„A siker azt mutatja, hogy igen érzékeny kérdésre tapintottam rá” – nyilatkozta Bayard. Nagy megkönnyebbülést okozott ugyanis számos értelmiséginek, amikor neves irodalomtudós létére a nyilvánosság előtt vállalta, hogy sok alapművet ő maga sem olvasott. Most végre nekik sem kell majd úgy tenniük, mintha végigolvasták volna Proustot.
Bayard szerint felesleges a képmutatás. Nem kell ahhoz elolvasni valamit, hogy véleményt alkothassunk róla. Sokkal könnyebb egy hosszú és nehéz regényt a kritikák és recenziók alapján megítélni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ő maga is gyakran ad elő, sőt ír olyan művekről, amelyeket nem olvasott – és még sosem bukott le.
A tabudöntögető könyv sikeréhez talán az is hozzájárul, hogy Bayard praktikus tanácsokkal látja el azokat, akik azt a benyomást akarják kelteni, hogy olvastak egy könyvet, amelyet valójában sosem vettek a kezükbe. „Kerüld a pontos fogalmazást és a racionális gondolatokat. Hagyatkozz a tudatalattidra, és beszélj arról, hogy számodra miért fontos a könyv.” A recenzenseknek szóló tanács: „Tedd a könyvet magad elé az asztalra, és csukd be a szemed. Elmélkedj el azon, hogy vajon mi lehet a könyvben, ami érdekelhet. Aztán pedig írj saját magadról.”
Bayard professzor egyik célja bizonyára a polgár- pontosabban az értelmiségpukkasztás. „Könyve azonban korunk egyik paradoxonjával is szembesít – véli Stacy Schiff Pulitzer-díjas író. – Becslések szerint csak Amerikában napi 27 regény jelenik meg. Minden másodpercben új blogot indítanak.”
Nem csoda hát, ha nincs időnk mindent elolvasni. Legkevésbé a mázsás nagyregényeket.
http://metazin.hu/node/796
és a Sunbooks is megemlékezett róla:
Pierre Boyard szeptember 24-25-én Budapestre látogat, ahol számos rendezvényen és könyvbemutatón találkozhatnak vele és új könyvével. A szerzővel a tervek szerint a Kultúrház is interjút készít.

Mit tegyen, aki szereti a könyveket, de éppen, mert érdeklődik irántuk, felméri, hogy minden könyvet nem lehet elolvasni, mivel az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon az, aki megrögzött könyvmoly létére rémülten fedezi fel, hogy semmire sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas, megemészthetetlen kötelező olvasmány-listák láttán?

Pierre Bayard, aki maga is nagy felejtő és buzgó nem-olvasó, megnyugtató válaszokat és okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden könyvbarátnak, köztük Montaigne-nek, Umberto Ecónak és David Lodge-nak is szembe kellett néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a gyakori és különösen kényes helyzetekre, amelyeket minden könyvről társalgó jól ismer, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli felfedezéséhez és együttes gyakorlásához olyan felismeréseken át vezet az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel.

Mert igenis lehet, sőt érdemes olyan könyvekről társalogni, amelyeket soha nem vettünk kézbe, csak hallottunk róluk, netán elábrándoztunk a címükön. Szabad kitalálni másoktól ellesett tudásfoszlányok alapján a nem olvasott könyveket. Sőt, talán ez a legjobb útja annak, hogy örömmel olvassunk, lapozgassunk, ferdítsünk és képzelegjünk, vagyis megalkossuk önmagunkat könyvek ürügyén. Pierre Bayard szerint minél szabadabban kezeljük ugyanis a kultúra fogalmát, és minél bátrabban rugaszkodunk el az írott betű iránti tisztelettől, annál több az esélyünk, hogy felfedezzük az írót, a szellemes társalgót és öntudatos nem-olvasót magunkban. Ez a felismerés pedig megszabadíthat a bűntudattól, a vizsga-frásztól, a rossz iskolai emlékektől és attól a rengeteg megalázó élménytől, ami kínná változtatott egy lehetséges örömforrást: a könyveket.

Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?

Mit tegyen, aki szereti a könyveket, de éppen, mert érdeklődik irántuk, felméri, hogy minden könyvet nem lehet elolvasni, mivel az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon az, aki megrögzött könyvmoly létére rémülten fedezi fel, hogy semmire sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas, megemészthetetlen kötelező olvasmány-listák láttán? Pierre Bayard, aki maga is nagy felejtő és buzgó nem- olvasó, megnyugtató válaszokat és okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden könyvbarátnak, köztük Montaigne-nek, Umberto Ecónak és David Lodge-nak is szembe kellett néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a gyakori és különösen kényes helyzetekre, amelyeket minden könyvről társalgó jól ismer, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli felfedezéséhez és együttes gyakorlásához olyan felismeréseken át vezet az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel. Mert igenis lehet, sőt érdemes olyan könyvekről társalogni, amelyeket soha nem vettünk kézbe, csak hallottunk róluk, netán elábrándoztunk a címükön. Szabad kitalálni másoktól ellesett tudásfoszlányok alapján a nem olvasott könyveket. Sőt, talán ez a legjobb útja annak, hogy örömmel olvassunk, lapozgassunk, ferdítsünk és képzelegjünk, vagyis megalkossuk önmagunkat könyvek ürügyén. Pierre Bayard szerint minél szabadabban kezeljük ugyanis a kultúra fogalmát, és minél bátrabban rugaszkodunk el az írott betű iránti tisztelettől, annál több az esélyünk, hogy felfedezzük az írót, a szellemes társalgót és öntudatos nem-olvasót magunkban. Ez a felismerés pedig megszabadíthat a bűntudattól, a vizsga- frásztól, a rossz iskolai emlékektől és attól a rengeteg megalázó élménytől, ami kínná változtatott egy lehetséges örömforrást: a könyveket. (Kiadó: Lazi Kiadó,
Összeállította: Kerekes Tamás
www.KUAN.FREEBLOG.HU
(Kiadó: Lazi Kiadó, Szeged
ISBN: 9789639690561,
www.lazikiado.hu
infoLAZIKIADO.HU

Egy székfoglaló utóélete

2007-09-23T00:40:00.000-07:00

„Az Édes Anna egész jó regény. Ki ez a Kosztolányi?”

A kezem ügyébe került Márai kötet nem az eddig megszokott tematikát folytatja, nem a napló, memoire-író szemszögéből elemzi a történelem, a kultúra, a nyelv, az alkotás sajátosságait, hanem, mintha egy szakmáját szerető szerkesztő egy régi barátnak, egy-egy vers-alkotás fölé hajolva magyaráz ihletről, egyéni alkotói kedvről, közösségi kulturális keretről. De a legizgalmasabb, amikor a „Miért szép?” örök kérdését feszegeti olyan, majd mindenki által ismert versekkel kapcsolatban, mint a „Szeptember végén”. Külön csoda, hogy Márai még ez utolsó költemény esetében is érzi és kimutatja a megbicsaklást. Egy nagyon pedáns, felkészült, innovatív pedellus vezet bennünket át a magyar irodalom és a világirodalom csarnokán át.

Írni kell

Márai időtálló, amikor arról meditál, hogy rovásírással nem lehetett volna megírni a Himnuszt. Mint látnivaló, Márai a fragmentumot arra használta fel, hogy pontos portrét adjon a polgári, a kávéházi Kosztolányiról, aki mégis megírta az egyetlen, nem létező szocialista realizmus magyar regényét: az Édes Anná-t. Márai Ezra Pound-ot idézi, amikor arról beszél, hogy a Költészetben kap igazolást minden, amit a népek akarnak. Virág Benedek Márai budai szomszédságában körmöl a Viziváros egyik odvas odújában lúdtollal virágéneket. Kosztolányi pontosan tudta azt, amit Virág Benedek, hogy szlávok és germánok közt egyetlen igazi hazája van a magyar nyelv. A történelem során a magyar lovas nemzet megosztotta szerepeket, volt aki ülte a lovat, volt aki ette. Az utóbbiak voltak Márai és Kosztolányi korában már többen.Frakkos zsebtolvaj az úri társaságban (homo aestheticus) Kosztolányi, aki besurran a világirodalomba, ez volt az úri társaság)-és olvasás közben állandóan elcsent valamit a magyar nyelv számára, hisz képírással lehetetlen láttatni :óh, lassan szállj és hosszasan énekelj, haldokló hattyú, képzelet.Írni kellEzért sürgősen írni kellett, betűkkel. Ezért írt a bajuszos Berzsenyi, a Don Quijote szerű Kazinczy, s az álruhás forradalomként láttatott Arany. A pipázó, hasas, bájos Heltai, a légszomjas Babits, a gügyögő Szép Ernő. Írtak, olvastak, fordítottak. Minden műveltek, mert tudták, hogy fel kell tölteni a magyar nyelvet szükséges és felesleges szavakkal, mert a felesleggel kezdődik az Irodalom. Az Irodalommal kezdődik a nemzet.

A remekművekről

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveibõl. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.
Márai e kötetében verseket elemez, boncol, korszellemről beszél, helyreigazít egy megdöccent jambust, az alkotás, a lélek, az irodalom, hovatovább a világirodalom titkait fürkészve. Szabálytalan irodalomtörténet a munka, kis esszéket olvashatunk Rilke, Cervanntes, Renard, s legnagyobb meglepetésemre James Joyce alkotói metódusáról, emberi habitusáról, melyeknek egy-egy frappáns, találó kitétele, megfogalmazása évekig elkíséri a szorgalmas olvasót.
Külön érdekessége a kötet6nek, hogy Márai 1943-ban ezt a címet (Ihlet és nemzedék) adta akadémiai székfoglalója címének, melyről a tudós a következőket írja:

1943. december 6-án tartott akadémiai székfoglalójában nagyobb elismeréssel szólt Petőfiről, de közvetve ekkor is bírálta a népi mozgalmat. Két évvel Babits után, 1942. május 15-én lett a Nyelv- és Széptudományi Osztály Széptudományi Alosztályának levelező tagja. 1947. június 6-án rendes tagnak is megválasztották, de újabb székfoglalót már nem tarthatott. “Tagsága külföldre távozása miatt az MTA 1949. évi átszervezésekor megszűnik” - olvasható az akadémiai tagok jegyzékét tartalmazó kiadványban (Fekete 1975). Mintegy három hónappal öngyilkossága után, 1989. májusában kapta vissza akadémiai tagságát.
Babitscsal ellentétben - ki az Oidipus Kolonosban általa készített fordításából olvasott fel -, Márai erre az alkalomra készített értekezéssel foglalta el a helyét a Tudós Társaságban. Meglehetősen keményen ítélt, amidőn a Nemzeti dalra terelte a szót: “Ha szédszedjük és a próza nyelvére fordítjuk, e rímes sorokban is közhelyek tucatját találjuk (...). Már a kezdősorok (...) úgy hatnak prózában, mint valamilyen iskolai tornaünnepély nyitánya. A folytatás (...) diákkorunk longaméta-versenyeinek felbuzdult hangulatát idézi” (Márai 1946, 12-13). Mi okozza, hogy mégis remekmű a Nemzeti dal? Márai lényegében úgy gondolja, nincs egyértelmű válasz e kérdésre. Segítségül hívja Mallarmét s Rilkét, de végülis arra a megmagyarázhatatlan jelenségre hivatkozik, amelyet ihletnek nevez. “Ma úgy mondanók - s ez az igealak jól szemlélteti, milyen rendületlenül igyekezett Márai Kosztolányi nyelvtiszteletéhez ragaszkodni - bizonyos lelkek egyforma hullámhosszon keresik egymást a térben és az időben, egyforma bensőséggel kérdeznek és felelnek, akkor is, ha nincs módjuk megtalálni a személyes érintkezés lehetőségeit” (Márai 1946, 25-26).
Székfoglaló előadása is elárulja, hogy Márai - Babitscsal és Kosztolányival ellentétben - nem volt igazán kiemelkedő értekező. E fönntartás nem jelenti, hogy ne volna figyelemre méltó megfigyelés az Akadémián elhangzott előadásában. A legutóbb idézett mondat egy elképzelt közösség és nyelv kölcsönhatására figyelmeztet. 1953 végén New Yorkban a következőképpen egyértelműsítette korábbi föltevését: “Nincs író és nincs irodalom, ha nincs mögötte nemzet” (Márai 2001, 340). A székfoglalóban, a Szeptember végén értelmezésében is jól észrevehető a föltevés, mely szerint az ihlet valamely közösséghez s nyelvhez kapcsolható, szemben a pusztán egyéni leleménnyel. “A harmadik versszak nincs ugyanabból az anyagból, mint az első kettő, a befejező sorokat nem hatja át az áram, mint az előző sorokat. A titokzatos, égi üzenet, melynek ő csak tolmácsolója volt, az első két versszakban tökéletes kifejezést kapott, de a befejező sorokat már csak ő írta, a költő, biztos formaérzékével, csodálatos verselő készségével, mint aki nem ismeri mesterségén belül a lehetetlent” (Márai 1946, 11-12).
Minden felrótt hiba ellenére rendkívül olvasmányos, de ugyanakkor mély esszéket kaphatunk kézhez.

Kerekes Tamás

Márai Sándor: Ihlet és nemzedék
Helikon Kiadó
http://www.helikon.hu/
helikon@helikon.hu

Szoba kilátással

2007-09-19T02:24:00.000-07:00

Szoba kilátással

A boldog békeidők. A viktoriánus kor Angliájából Firenzébe érkezik két hölgy. Lucy Honeychurch, az előkelő angol család sarja Firenze nevezetességeit látogatja sorra. Hogy az idegen környezetben nehogy csorba essék ártatlanságán, a lányt idősebb kuzinja, Charlotte néni kíséri. A Bertolini panzióban laknak, ám ablakukból nem tárul eléjük csodálatos kilátás, csak a belső udvar falait látják. A többi angol turistával elköltött közös vacsorán szóba kerül ez a kellemetlenség is, és Mr. Emerson, a segítőkész, ám különös úriember felajánlja, hogy cseréljenek szobát. A társaság vidéki kirándulásának alkalmával George-nak, Mr. Emerson heves természetű és romantikus lelkű fiának sikerül megcsókolnia Lucyt. Ám az éber Charlotte azonnal a tett színhelyén terem... s a románc, mielőtt valóban elkezdődhetett volna, már véget is ért.
Odahaza Angliában Cecil, a mulya és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, s a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegényének szerencsétlenkedéseit. George-nek közben sikerül újra Lucy közelébe férkőznie, de a lány nem akarja elárulni valódi érzelmeit...
Forster ebben az elbűvölő társadalmi vígjátékban oly finom eleganciával és eredetiséggel mutatja be a brit előkelőségek és kevésbé előkelőségek hétköznapjait, hogy az ember szinte rabja lesz ennek a nem mindennapi szerelmi történetnek. Lucy a még mindig élő viktoriánus társadalmi konvenciók és szexuális illemszabályok, valamint saját szívének sugallatai között őrlődik. Érzelmeinek változásait az író könnyedén felfűzött, finoman ábrázolt jelenetekben, kedves megértéssel tárja elénk. A nagyszerűen jellemzett szereplők pillanatok alatt rokonszenvesek lesznek, s a napsugaras élet természetessége hamar átragad az olvasóra is."
Könyvespolc.Blogter.hu
http://209.85.129.104/search?q=cache:-ZNRAITe3wsJ:konyvespolc.blogter.hu/%3Fpost_id%3D164198+szoba+kil%C3%A1t%C3%A1ssal&hl=hu&ct=clnk&cd=16&gl=hu

A kiadó:

Az 1900-as évek elején egy fiatal, jó családból származó angol ifjú hölgy, Lucy Honeychurch először látogat el a ködös Albionból a napfényes Toscanába, Firenzébe. A Bertolini panzióban száll meg, ahol csak angolok szoktak szobát kivenni. A hely melegsége, a helyiek kedvessége nem csupán őt, de kuzinját és kísérőjét, Charlotte Bartlettet is elragadtatással tölti el. Lucy hamarosan megismerkedik egy különc ifjúval, George Emersonnal, aki egy számára teljesen szokatlan, érzelmekkel teli bohém világot nyit meg előtte. A konzervatív Charlotte tanácsára azonban szinte menekülve indulnak Rómába, ahol Lucy összetalálkozik az álszent és sznob Cecil Vyse-szal, akinek közeledését már kuzinja is jó szemmel nézi. Hazatérve Angliába azonban ismét Emersonék társaságába kerül, és ekkor Lucy már nem tudja kivonni magát a fiatal George hatása alól, leendő esküvőjével nem törődve, szinte aléltan merül el a szenvedély és szerelem csillogó óceánjában...

Edward M. Forster regényének alapján készült film.
Az ifjú angol leány, Lucy kísérőnője, Charlotte társaságában, 1907-ben Firenzébe érkezik, s ott a Bertolini panzióban száll meg, ahol csak angolok szoktak szobát kivenni. Itt megismerkedik egy különc ifjúval, George Emersonnal. Szerelem szövődik köztük. Emiatt Charlotte rémülten hazaküldi Angliába a lányt. Lucy eljegyzi magát egy dandyvel, de a véletlen úgy hozza, hogy ismét összeakad George-dzsal. Különböző nehézségek legyőzése után végül egymáséi lesznek
A jó házból való angol lány Firenzébe érkezik. Új ismerőse, George társaságában tanúja lesz egy utcai késelésnek, és a látványtól megszédülve hamarosan a fiú karjaiban találja magát. A festői Toscana szépsége hamarosan rabul ejti, és elragadja őt a szenvedély és a szerelem...

M. Forster: Szoba kilátással
című regénye a belső emancipáció katalizátoraként mutatja be a hősnő, Miss Lucy Honeychurch firenzei útját. Itália a viktoriánus drill, "egy gátakkal és óvintézkedésekkel teli, szégyenkező világ" ellenpontjaként jelenik meg, noha valójában csak a megindítója lesz mindazon belső folyamatoknak, amelyek a regény nagyobbik, Angliában játszódó részében a Lucy sorsát meghatározó döntésekhez vezetnek. Az utazás, a változás mozzanata a hősnőn belülre kerül, mint ahogy a "szoba kilátással" címben foglalt képe is, mely egyszerű, köznapi motívumként bukkan fel a regény elején, és a későbbiek folyamán metaforizálódik, újabb és újabb lélektani jelentésrétegeket felvéve. Az identitás keresése, a társadalmi kényszereken felülemelkedő őszinteség, mint az egyéni autonómia záloga ugyanakkor szorosan összefügg Itália tapasztalatával, az angol társasági élet konvenciórendszerét aláaknázó világ megismerésével: "megeshet, hogy a turista, aki Giotto értékeit vagy a korrupt pápaságot érkezett tanulmányozni Olaszországba, úgy tér haza, nem emlékszik másra, csak a kék égboltra, s az alatta nyüzsgő férfiakra és nőkre.
" A szoba és a kilátás viszonya valamiképpen a biztos hátteret nyújtó, otthont adó kultúra és a kiszámíthatatlan, forgandó világ viszonyára rímel - bennem legalábbis ezt erősítette meg a regény 1958-ban keletkezett függeléke, a Kilátás szoba nélkül, ahol a második világháborút követő társadalmi változások vernek visszhangot a szerző vigasztaló szavaiban, amelyekkel az események indító színhelyéül szolgáló panzió eltűnését kommentálja:
"az is valami, hogy a kilátás megmaradt nekik."A regénytől mindennek ellenére távol áll az efféle melankólia: Forster műve roppant élvezetes olvasmány. A szerző páratlanul decens, finom humorral tárja elénk a társasági élet kényes viszonyait, miközben a hangja mindvégig abban a regiszterben szól, amely a bemutatott társadalmi környezetnek is a sajátja. A hajszálpontos megfigyeléseket hűvös iróniával tálalja, amely a saját elbeszélői szerepét sem hagyja érintetlenül: "Lucy elégedett volt ezzel a beszéddel. Az olvasó talán észrevett benne egy nyelvbotlást. Hogy Miss Bartlett is észrevette-e, nem tudjuk, hiszen az idősebb emberek agyába lehetetlen bepillantást nyerni."Kalmár Melinda fordítása mértéktartó és elegáns, s noha a kötet külleme meglehetősen keresett (a címlap, illetve a fejezetcím tipográfiája láttán a regény hősei hűvös megrökönyödéssel húznák fel a szemöldöküket), mégis remek dolog az új magyar Forstert olvasni. A kiadó időközben előállt a Howards End (Szellem a házban) 1974-es, Réz Ádám-féle fordításával, felkeltve a reményt, hogy egy sorozat megjelenésének nézünk elébe, s így a közeljövőben talán a szerző eddig le nem fordított szépprózai műveit (két regényét és számos novelláját) is a kezünkbe vehetjük.(Fordította Kalmár Melinda. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2002. 230 oldal, 1690 Ft)
Keresztesi József)

Összeállította:
Kerekes Tamás

Forster: Szoba kilátással
Lazi Kiadó, Szeged
http://www.lazikiado.hu/
info@lazikiado.hu

2007-09-19T00:26:00.000-07:00

Mark Twain

Mielőtt elképzelnénk a jövő emberét, ahogy Ficsku Pál, Tisza Kata, Bea asszony füveskönyvében lapozgat, szögezzük le, hogy Mark Twain humora méltatásáért Schöpflin Aladár is tollat ragadott:

„Csakis a tengerentúli nyers, kiforratlan, ezerféle elemek össze nem olvadt konglomerátumából álló, egész valójával a gazdasági erőfeszítésben, az arany felhalmozásában élő társadalomban fejlődhetett ki az a stílus és az a humor, amelynek Mark Twain a mestere volt. Ennek a társadalomnak a mulattató művésze a cirkuszi bohóc s egyenesen a cirkuszi bohócságból lelkezett a Mark Twain humora. Komoly képpel bolondokat mondani: ez az ő stílusa. Figurát csinálni önmagából, hogy kifigurázhassa a hallgatóit. Úgy járni az élet dolgai körül, mint a cirkuszi Dummer Auguszt az erőművészek körül, amikor furcsa mozdulatokkal utánozza őket, ügyetlen testtel próbálgatja ügyességeiket. Komoly, okos dolgokat az abszurdumig túlozni, hogy ostobaság legyen belőlük. Olyan tükrökbe nézetni az embereket, amelyek a soványakat kövéreknek, a kövéreket soványaknak mutatják. Úgy mondani az igazat, hogy hazugságnak hallják s úgy hazudni, hogy ne tudhassák, hazudik-e vagy igazat mond. Felnőtt, komoly emberrel olyanokat tetetni, mintha gyermek volna s gyermekeket a felnőttek komoly mozdulataival mozgatni. Általában mindig és minden körülmények közt azt tenni és mondani, amit rendes, ésszel élő ember nem tesz és nem mond.
Csokonai a humorisztikusra azt a szót használta, hogy: furcsa. Ha senkire, Mark Twainra ráillik ez a szó, mert az ő humora voltaképpen nem egyéb, mint furcsálkodás. Groteszk humornak szokták nevezni; sokszor annak is éreztük, de sokszor csak a groteszket láttuk benne, humor nélkül. Nekünk ez a bolondozás csak néha tetszett mulatságosnak, valami visszásságot majd mindig éreztünk benne. Az amerikaiaknak, úgy mondják, ez kellett, fölfedeztek benne valamit önmagukból, értették és szerették. Mark Twain humora az amerikai földhöz volt kötve, európai érzés csak hiányosan tudta élvezni. Nekünk nem egyszer túllőtt a célon: akkora sikerrel tetette magát együgyűnek, hogy csakugyan együgyűnek is láttuk néha. És csak egy húrja volt hangszerének, tehát nem tudta elkerülni, hogy modorrá ne váljék, ami eredetileg stílus volt. Hálátlanság volna azonban el nem ismerni, hogy sokszor mulattunk bohóskodásán. Sokszor pedig olyanformán voltunk vele, mint aki olyan nyelven olvas, amelyet csak félig-meddig ért meg. Éreztük, hogy abban, amit mond s ahogyan mondja, csakugyan van humor, csak mi nem tudjuk megfogni, idegen nekünk.
És ezerszer hálátlanok volnánk, ha elfelednők kora fiatalságunknak azokat az óráit, amikor Mark Twain gyermekkönyveit olvastuk, a Koldus és királyfit, a Tom Sawyert .”
(Scöpflin Aladár)
http://209.85.129.104/search?q=cache:WBdF9tmX6XkJ:epa.oszk.hu/00000/00022/00055/01555.htm+Mark+Twain+humora&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu

Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned.” (Mark Twain)
“Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.” (Mark Twain)
“Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor az soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között.” (Mark Twain)
“Nem igazság, hogy a ráncok éppen a mosoly nyomán jelennek meg.” (Mark Twain)
“Mindig őszintén ismerd be a hibáidat. Ez elbizonytalanítja a lesben állókat, és lehetőséget ad arra, hogy továbbiakat kövess el.” (Mark Twain)
“Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.” (Mark Twain)
“Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.” (Mark Twain)
“Ne járkálj fel-alá, azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.” (Mark Twain)
“Klasszikus: olyan könyv, amit az emberek magasztalnak, de sosem olvasnak.”
(Mark Twain)
“A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.” (Mark Twain)
“A jó modor az, hogy eltitkoljuk, milyen sokat tartunk magunkról és milyen keveset a többiekről.” (Mark Twain)
“A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.” (Mark Twain)
“Az időjárás az az állapot, amire mindenki panaszkodik, de senki sem csinál semmit ez ügyben.” (Mark Twain)
“A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.” (Mark Twain)
“Sosem hagytam, hogy az iskoláim befolyásolják a képzettségemet.” (Mark Twain)
“Nincs annál idegesítőbb dolog, mint amikor félbe akarod szakítani két ember beszélgetését, és egyszerűen csak tovább folytatják.” (Mark Twain)
“Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.” (Mark Twain
“Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!” (Mark Twain)
“A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.” (Mark Twain)
“A sikerhez semmire sincs szükséged ezen a világon, csak tudatlanságra és magabiztosságra.” (Mark Twain
“A hírnév illanó, a népszerűség véletlen. Az egyetlen biztos dolog ebben az életben - a mulandóság.” (Mark Twain)
“Április 1: Az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi háromszázhatvannégy napján” (Mark Twain)
“Több jó védekezési mód van a kísértésekkel szemben, de a legbiztosabb a gyávaság.” (Mark Twain)
“A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.” (Mark Twain)
“Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.” (Mark Twain)
“Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.” (Mark Twain)
“Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék.” (Mark Twain)
http://idezet.wordpress.com/category/mark-twain/
'Az ember a munkahét végén teremtődött, amikor már elfáradt az Isten.' 'Üzleti megfontolásból vagyok kénytelen megőrizni az épelméjűség látszatát.' 'Tegyük föl, hogy hülye vagy. És tegyük föl, hogy kongresszusi képviselő vagy. De miért mondom kétszer ugyanazt?" A nagy amerikai író groteszk, gyilkosan éles humorral kevert bölcsességeiből gyűjtött csokorba néhányat a válogató. A rangot, intézményt nem tisztelő, szentimentalizmus-ellenes alapmagatartású szerző találó mondataival igyekszik megragadni az élet értelmét, ám közben alaposan megmondja a véleményét kora társadalmáról is.

Kerekes Tamás

Mark Twain füveskönyve
Lazi Kiadó, Szeged, 2007
http://www.lazikiado.hu/
http://www.lazikiado.hu/

Sartre főműve: Lét és a semmi

2007-09-18T23:36:00.000-07:00

Sartre:
A lét és a semmi

Sartre abból az alapállásból indítja monumentális művét, hogy a modern gondolkodás megszabadította a filozófiát a dualizmus néhány formájától, a gondolkodás már nem hisz a megjelenés mögötti létben, a megjelenés a megjelenés mértékét jelenti. Nincs már mögöttes valódi lét, de nincs már a potencia és aktus dualitása sem mert minden aktualitásban van. Sartre felfogása meghaladni készül a hegeli lényegtant is: a jelenség nem elrejti a lényeget, hanem feltárja azt, míg Hegelnél a lényeg a jelenség habja. A grandiózuss munka célja: a dualizmus meghaladása. Előlegként: "Ennek a csészének az a valósága, hogy az nem én vagyok." Azaz Sartre a megjelenés létét írja le, mely túlhaladná a csésze fenoménja és a lét fenoménja közti ellentétet. Lényegében ez egy Heideggerrel szembeni polémia: a tárgy nem birtokolja a létet, de nem is részesülés a létből, van. Ennek a megoldása Sartre-nál a lét transzfenomenalitása. Mindez természetesen olyan ismeretelmélet kérdésekhez vezet, melyek kapcsán Sartre Berkeley, Husserl gondolati hagyatékával kénytelen szembenézni. Ahhoz, hogy számoljunk, rendelkeznünk kell a számolás tudatával, azaz, mondja Sartre: minden tudatos létezés a létezés tudataként létezik. Sarkítva: nem az a paradoxon, hogy vannak önmaguk által létező dolgok, hanem, hogy csak ilyenek vannak. Így a megismerés ontológiai alapjává egy olyan abszolútum válik, aminek viszonylatában minden fenomén relatív. Azaz a tudat léte elegendő-e ahhoz, hogy Sartre megalapozza a megjelenés létét? Sartre a tiszta megjelenéstől eljut a teljes létig: azt állítja, hogy a tudat olyan lét, amelynek létében kérdéses saját léte, mivel egy olyan létet von maga után, amely nem ő . Létdefiníciójában Sartre harcol az antropomorfizmus ellen: a lét önmaga, nem is aktivitás, nem is passzivitás. Sartre három fontos dolgot mond: A lét van. A lét önmagában való. A lét az, ami. Azt ezt követő 734 oldalas elemzés aztán a semmi problémájával folytatódik, avagy a vörös absztraktum, mert nem létezhet szín alak nélkül…..A probléma persze nem lehet meg a tagadás nélkül, de ez csak az emberi elvárások keretei közt értelmezhető, Sartre ötletes hasonlatával: pénztárcámban azért találok csak ezerháromszáz frankot, mert azt várom, hogy ezerötszázat fogok találni. Aki úgy értelmezi a phantha rei fogalmát, hogy még egy sört, az meg fog lepődni: Ha az autóm lerobban, a karburátort kérdezem ki, ha az órám megáll, kikérdezhetem az órást a megállás okairól. Amit a karburátortól várok , amit az órás az óra rugóitól vár, az nem valamilyen ítélet, hanem annak a létnek a feltárulása, amely alapján ítéleteket hozhatunk. S amikor a lét feltárulására várok, a nem-lét feltárulásának eshetőségére is fel vagyok készülve. Ha a karburátort kérdezem, lehetségesnek tartom, hogy semmi nincs a karburátorral. Ebből fakadóan Sartre eljut a konklúzióhoz: A kínai váza létébe be van ivódva a törékenység, a pusztítás objektív tény, s nem egy gondolat, ezért a nemlétnek is van egyfajta transzfenomenalitása, akárcsak a létnek. Így veti fel Sartre a semmi fogalmát, mely úgymond kísérti a lét fogalmát. A lét és a semmi viszonyánál azonban elkerüli a két kategória olyan szembeállítását, mely mondjuk a tézis-antitézis ellentétére épül, mert Sartre szerint a két kategória közt nincs logikai egyidejűség. Sartre szavaival: a lét van, a semmi pedig nincs. Konkrétabban: a semmi tagadás, mint lét. A semmi szívében hordozza a létet. Sartre gondolati erőfeszítéseket tesz, hogy számot vessen Heideggerrel (Miért van inkább a létező, mint inkább a semmi?) és Hegellel: a megoldás: a semmi fogalma révén tagadjuk meg az attribútumot a szubjektumtól. Konkrétabban: a tagadás az a cement, mely a két pont közti távolság eszméjét megteremti. A semmi eredetének az eszméjéhez Sartre bevezeti a nemlegesség fogalmát (a semmi irizálja a világot, megcsillan a dolgok felszínén).
Itt következik a filozófia fordulata: a szabadság az, mely révén az ember létében a semmi létrejöhet. Ez az összefüggés, mely nélkül a hatvanas évek diákmozgalmai érthetetlenek lennének, hiszen az emberi lét ontológiáját kapcsolja összesen Sartre a szabadság fogalmával, bárhogy is értelmezze azt Daniel Cohn Bandit, Herbert Marcuse mindezt, ráadásul az első nem is vádolható szubsztilis fenomenológiai elemzéssel. Mindezt kedvcsinálónak szántam.
Ha ehhez Sartre hozzáfűzi, hogy a szabadság a saját múltját hatályon kívül helyező emberi lét, akkor ebben csak a XX. század elejének filozófiai ditirambusát kell látnunk.
Sartre gondolkodói és művészi pályafutásának ténye, hogy filozófiai szintézisével egy időben összegzi az Undor c. regényben nézeteit, alapvetését: Milyen viszony van a létezés és az egyén közt, azaz miképp adhat értelmet az ember a létezésnek? Jóllehet az egyénnek nincs kitüntetett létezése a dolgok rendjében, a szabadság és a választás aktusa az individuum önmegvalósításának kalandja. Ezt nevezhetjük Sartre saját metafizikai tradíciójának, fundamentálontológiájának. Ha a descartesi cogitó szolgálna az egzisztenciális analitika kiindulópontjául -írja Heidegger-, akkor nem csupán meg kellene fordítani és a sum-mal kezdeni, hanem ennek tartalmát is alaposan meg kell változtatni. Sartre pontosan erre vállalkozik. Az ittlétnek az emberbe történt beleveszésével eldöntetett lenni tudása, ám elrejtődött, hogy itt választásról van szó. Az ittlét Heideggernél lehetőség, hogy az ember önmagát válassza (vagy sem), s Sartre itt folytatja. a kérdezés feltétele a szabadság, másképp: az a szorongás, ami a cselekvés és a motiváció közé fészkeli be magát. Hovatovább: az ember a szabadság kedvéért létezik. Míg Gabriel Marcel szerint az ember lényege azért nem ragadható meg egyértelműen, mert spontán szabadsággal alakítja saját magát, addig Sartre a világgal való dialektikus viszonyban mutatja fel a végső valóságot. Jaspersnél a lét csak sifrírozva írható le, a metafizika a lét rejtjele, gondolkodásunk a szubjektum-objektum hasadása, mindent csak tárgyként tudunk megragadni, a lét sem objektum, sem szubjektum nem lehet, behatolni a létbe csak közvetve lehet. Míg a Sein szót a kései Heidegger csak áthúzva nyomtatja ki, addig Sartre-nál a szabadság az emberi lét alapstruktúrája. " Tulajdonképpen egy értékvilághoz kötődöm. Az értékek, mint szabadságom által fenntartott dolgok szorongó észlelése csak utólagos és közvetített fenomén. A világ jelenti a közvetlent a maga sürgetésével, s ebben a világban, amelyben el vagyok köteleződve, cselekedeteim úgy szabadítják ki ezeket az értékeket, ahogy a foglyokat szoktuk." A kötet a rosszhiszeműség és a hazugság elemzésével folytatódik. Szerves gondolatmenet, lassan építkező, s Sartre műve befejezésében még egyszer visszatér rá:" A komolyság szelleme számára a kenyér azért kívánatos, mert élni kell (olyan érték, mely az érzékfeletti mennyben íratott meg), és mert megehető formában van. A komolyság szellemének, amely tudjuk, uralkodó a világban, az a következménye, hogy a dolgok szimbolikus értékét empirikus különösségükkel itatja fel, ahogy a tintát itatjuk fel az itatóspapírral, elővesszük a vágyott dolog átlátszatlanságát, és azt önmagában redukálhatatlan kívánatosságnak tekintjük. Már az erkölcs területén vagyunk tehát, de a rosszhiszeműségén is, mert ez egy olyan erkölcs, amely szégyenkezik önmaga miatt, és nem meri elárulni nevét, elfedte minden célját, hogy megszabaduljon a szorongástól. Az ember vaktában kutat a lét után, elrejtve maga elől azt a szabadkivetülést, ami ezt a kutatást alkotja, olyanná teszi magát, akire az úton heverő feladatok csupán várnak. A tárgyak némakövetelések és ő csupán ezeknek a követeléseknek való engedelmességként létezik."

Kerekes Tamás marlonbrandy www.transycan.net/cafe

L’Harmattan
harmattan@harmattan.hu
www.harmattan.hu
746 oldal, 4200 forint
fordította Seregi Tamás

Aforizmák a nőkről

2007-09-18T23:08:00.000-07:00

Egy holland irodalomtörténész nekidurálta magát
A Soha ne végy el nagy lábú nőt!
- idézetgyűjteményt az Ehető nő nevű fejezetcíme alapján szerettem meg, csak később vettem észre, hogy már maga a borító is orientál, mégpedig a Nagy farú nő sok benzint fogyaszt, s az Egy sör, egy meleg női kéz, s a királynő már a nénikém!, s a Két csöcs többet elhúz, mint száz szekér! mondataival.
A különböző népek százötven országának megszámlálhatatlan bölcsessége van benne egy eredetileg holland származású irodalomtörténész tollából. Óriási erénye, hogy nem a magyar sajtó ismert poénjaival traktál, hanem valóban világirodalmi kitekintést kapunk.
„ A fenekem aranyból van! -mondta a lábas. Tudom, onnan jövök! -felelte a merőkanál akkád közmondása nem hagy kétséget, hogy azt kapjuk, amit várunk.
Nézzük a részeit a könyvnek. Fejtől lábig, Szépség és építkezés, Életfázisok, feleségek, társfeleségek, anyák és anyósok, verbális képességek és munka és még sorolhatnánk azokat az útjelzőket, melyek köré a különböző aranyigazságok csoportosíthatók.
27 évszázad, százötven ország, kettőszáznegyven nyelvében létező gyűjtemény rávilágít a női nem megítélésének kulturális eltéréseire és még rengeteg mindenre.
Jöjjön a gyakorlat.
Elviselhető a balszerencsém, mondta a férfi, és elvett egy apró nőt.
Nincsenek kicsi férfiak.
A lány és az agyagpipa sose kicsi.
A jó asszonynak nincsen feje.
Az asszony férj nélkül olyan, mint lovas ló nélkül.
A lány okos férjet keres, a férfi szép feleséget.
A szem a test tanítványa.
A nők a rizsfőzéshez használt kétujjnyi víz mélységében értik meg a dolgokat.
Kék szemű asszonyt ne vegyél el akkor sem, ha pénz van a dobozában.
Egy férfinak azért van szeme, hogy lásson, a nőnek pedig azért, hogy lássák.
Jobb egy félszemű anya, mint egy kétszemű apa.
Ha már orra van, minden arc szép.
Egy szem jobban informál, mint két fül.
A foghúzás és a házasság árt a szépségnek.
Kerekes Tamás
Mineke Schnipper: Soha ne vegyél el nagylábú nőt! Partvonal Kiadó www.partvonal.hui

Kutyafáját

2007-09-18T01:38:00.001-07:00

A kutyák titkos élete

Féltékeny-e a kutya?

Odaadó gazdiként hajlamosak vagyunk sokszor emberi tulajdonságokkal felruházni négylábú barátunkat. Szomorú vagy vidám mint mi, és persze minden szót ért abból amit mondunk neki. Ha esetleg a háta mögött beszélünk, akkor is tudja, hogy róla van szó, ha rosszat tesz és rászólunk egyből megbánja tettét, és tudtunkra adja szégyenérzetét. Ezek természetes gondolatok, hiszen az eb a szívünkhöz nőtt, teljes jogú családtagként él köztünk, így egyértelmű, hogy gondolkozik és érez, akár csak mi emberek.
Ám mégsem ilyen egyszerű a dolog. Nézzünk meg egy olyan helyzetet, ahol a változásokat a kutya nem úgy éli meg mint az ember. Egy új családtag érkezését nem mindig veszi zökkenőmentesen a kutya. A gazdi ráfogja erre a viselkedés változásra, hogy féltékeny a kutya. Ez azonban nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanis egy kutya nem lehet féltékeny.
Mit jelent az, hogy nem lehet féltékeny? A viselkedésváltozást sok minden eredményezheti, ám mégsem beszélhetünk olyan emberi érzésekről, mint a féltékenység. A kutya akár a farkas falkaállat. A különbség azonban az, hogy a kutya számára az ember társasága, a család a falka. Mint ahogy a természetben, ebben az ember-kutya falkában is meg van a szigorú rangsor, a kutya és az ember is tisztába kell legyen azzal, hogy ki a falkavezér. Azt a kutyát, amelyik folyamatosan feljebb próbál jutni a ranglétrán, domináns kutyának nevezzük.
Azt minden kutyatartó tudja, hogy az ebek életében nagyon fontos szerepet tölt be a rendszeresség. Az etetéstől kezdve a napi sétáig minden. Ebbe szigorúan beletartozik a felállított és működő rangsor is. Amikor egy új családtag érkezik, mondjuk egy gyermek, a kutya számára egyértelműen a rangsor alján van a helye. Hiszen "újonc", csak most "csapódott a falkához", küzdje fel magát ahogy tudja, neki már megvan a biztos helye. Ám ennek ellenére nem ezzel találkozik. A ranglétra alja helyett hirtelen felékerekedik az újonc, és minden felborul. A kutya bizonytalannak kezdi érezni a helyét ebben a rangsorban, és erre a változásra igyekszik felhívni a gazdi figyelmét különböző módon. Ezt a viselkedést mi emberek már féltékenységnek hívjuk. (http://www.origo.hu/)

Még álmodnak is

Csakúgy, mint az embernél, az álom fontos szerepet játszik a kutyáknál is a napi élmények, emlékek feldolgozásában. Mivel a kutyák is gondolkodnak, és bizonyítottan emlékeznek is, azaz van memóriájuk, nekik is szükségük van olyan időszakra, amely során újrarendezik élményeiket.

Csakúgy, mint az embernél, a kutyánál is két fő alvásstádium létezik: az egyik az REM (Rapid Eye Movement ), a másik az SWS (Slow wave Sleep), azaz lassú hullámú alvás.

Amikor a kutya elalszik, először az SWS fázisba, később fokozatosan az REM szakaszba zuhan. Az REM-ben megfigyelhető, hogy az alvó szeme mozog a lezárt szemhéjak alatt. Valószínűleg ezek a szemmozgások az álomképekhez igazodnak.

Alvás során az agy elektromos aktivitása (EEG) fokozatosan lassul. Az agy által kibocsátott elektromos jelek frekvenciájuk szerint delta (0.5-3 Hz), téta (4-7 Hz), alfa (8-12 Hz), béta (13-20 Hz) és gamma (20-40 Hz) sávra oszthatók. Az alvás mélyülésével az EEG az éber állapotra jellemző béta-alfa aktivitáshoz képest fokozatosan, téta-delta hullámokkal jellemzett tevékenységgé lassul. Az alvás álomtevékenységgel és szemmozgásokkal (REM) kapcsolatos fázisát gyors EEG-aktivitás jellemzi.

Az alvásidőn belül az REM fázis aránya csecsemőnél a születés után mintegy 70 százalék, amely felnőttkorig (kb. 15 százalékra) fokozatosan csökken. Egy felnőtt kutya az alvásidő 10-12 százalékát tölti REM alvással, egy kiskutyánál ez az érték jóval magasabb.

Olyan állatfajoknál, ahol a kölykök a születés után fejletlenek (pl. kutya- és macskafélék), az REM fázis aránya nagyobb azokhoz (pl. rágcsálók) viszonyítva, melyek ebben az életkorban relatíve fejlettebbek. Ez szintén bizonyítja, hogy az REM alvásfázisnak feltehetőleg fontos szerepe van az idegrendszer érési folyamatában.
Forrás:
National Geographic Online

A kutya az ember legjobb barátja - szoktuk mondani mi, emberek. De vajon így van ez fordítva is? Itt az idő, hogy megismerjük ezt a különös lényt, aki önmagunkra tanít minket, akinek az egész világot jelentjük, s aki akár az élete árán is megvédi azt. Akinek a szemébe nézni annyi, mint tükörbe nézni, aki előbb ismeri a gondolatainkat, mint ahogy azok megfogalmazódnának bennünk, aki valóban képes feltételek nélkül szeretni minket. Kutyanyelvlecke embereknek!
http://www.kutya.hu/
http://kutya.lap.hu/
http://portal.ebugatta.hu/link/category/0/

David Tayler: A kutyák titkos élete
Partvonal Kiadó
http://www.partvonal.hu/

Kerekes Tamás